Az orosz–ukrán háború felrobbantotta az amúgy is emelkedőben lévő olajárakat februárban, és azok tartósan magasak is maradtak, miután Európa nagy része nem vásárolja az orosz olajat, így pótlólagos kereslet jelentkezik más olajtípusok iránt. Az elmúlt néhány hétben azonban jelentős áresés következett be: miközben május végén még 125 dollár körül volt mind a WTI, mind a Brent típusok ára, most a WTI kevéssel száz dollár fölött vásárolható, a Brentért pedig 110 dollár körül kérnek hordónként.
Egy tartós csökkenő trend megindulásához az kellene, hogy az árak visszatérjenek a háború előtt jellemző, száz dollár alatti szintekre, de a világ nagy része rövid távon már annak is örülne, ha a mostani szint körül maradna az ár. Kétségtelen, hogy az európai olajembargó fokozott keresletet jelent a piacon, azonban Dan Yergin szerint ezt a hatást több tényező is ellensúlyozhatja. A keresleti oldal mérséklődhet a legnagyobb fogyasztó, az USA esetében azt követően, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke a kongresszusi meghallgatásán jelezte: elsődleges cél az infláció letörése, akár egy átmeneti, kisebb recesszió árán is. Ha pedig a recesszió lehetősége felmerül, az amerikai olajfogyasztás múltbeli tapasztalatok szerint erősen visszaesik. A szakember szerint emellett Kína kereslete is kisebb a vártnál a Covid-lezárások miatt, és ezek megszűnése után sem lesz már olyan erős, mivel lényegében már legyártották azt a többletáru-mennyiséget, amelyekre a fejlett országokban a lezárások megszüntetése óta hirtelen kereslet jelentkezett.
Yergin szerint a kínálati oldalon is átalakulás zajlik: az OPEC kitermelése szeptemberre eléri a járvány előtti szintet, és miután sok tagország már nehezen tudja növelni termelését az elmaradt beruházások miatt, a többiek, akik erre képesek, a kitermelés további növelése mellett fognak dönteni, mivel most nem kell tartaniuk a konkurenciától.
Ez a folyamat elvezethet oda, hogy a Brent ára is csökken száz dollárra vagy akár az alá, és tartósan ott is marad.
