Az orosz–ukrán háború felrobbantotta az amúgy is emelkedőben lévő olajárakat februárban, és azok tartósan magasak is maradtak, miután Európa nagy része nem vásárolja az orosz olajat, így pótlólagos kereslet jelentkezik más olajtípusok iránt. Az elmúlt néhány hétben azonban jelentős áresés következett be: miközben május végén még 125 dollár körül volt mind a WTI, mind a Brent típusok ára, most a WTI kevéssel száz dollár fölött vásárolható, a Brentért pedig 110 dollár körül kérnek hordónként.
Egy tartós csökkenő trend megindulásához az kellene, hogy az árak visszatérjenek a háború előtt jellemző, száz dollár alatti szintekre, de a világ nagy része rövid távon már annak is örülne, ha a mostani szint körül maradna az ár. Kétségtelen, hogy az európai olajembargó fokozott keresletet jelent a piacon, azonban Dan Yergin szerint ezt a hatást több tényező is ellensúlyozhatja. A keresleti oldal mérséklődhet a legnagyobb fogyasztó, az USA esetében azt követően, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnöke a kongresszusi meghallgatásán jelezte: elsődleges cél az infláció letörése, akár egy átmeneti, kisebb recesszió árán is. Ha pedig a recesszió lehetősége felmerül, az amerikai olajfogyasztás múltbeli tapasztalatok szerint erősen visszaesik. A szakember szerint emellett Kína kereslete is kisebb a vártnál a Covid-lezárások miatt, és ezek megszűnése után sem lesz már olyan erős, mivel lényegében már legyártották azt a többletáru-mennyiséget, amelyekre a fejlett országokban a lezárások megszüntetése óta hirtelen kereslet jelentkezett.
Yergin szerint a kínálati oldalon is átalakulás zajlik: az OPEC kitermelése szeptemberre eléri a járvány előtti szintet, és miután sok tagország már nehezen tudja növelni termelését az elmaradt beruházások miatt, a többiek, akik erre képesek, a kitermelés további növelése mellett fognak dönteni, mivel most nem kell tartaniuk a konkurenciától.
Ez a folyamat elvezethet oda, hogy a Brent ára is csökken száz dollárra vagy akár az alá, és tartósan ott is marad.
Ugyancsak folyamatosan nő az amerikai kitermelés is, ez a folyamat ráadásul hosszabb ideig fennmaradhat, miután Joe Biden elnök egyelőre kifejezetten támogatja ezt, rövid távon félretéve a klímavédelem szempontjait.
A másik piaci guru, Jim Cramer úgy gondolja, hogy a kitermelők most ugyan kényelmes helyzetben vannak, de nem tévesztik szem elől azt a tényt, hogy az elektromos autók folyamatosan egyre nagyobb teret hódítanak, a magas benzinárak pedig ezt a folyamatot értelemszerűen gyorsítják. Így el fog jönni az a pont, amikor nemcsak átmenetileg, hanem tartósan is előállhat a túlkínálat, így újra kénytelenek lesznek kitermeléscsökkentési megállapodásokat kötni. Ezért az addig hátralévő időben a minél nagyobb volumenű eladásban érdekeltek, a tartósan magas ár fenntartásában azonban nem, hisz nekik jobb, ha lassabban mondanak le az autósok a belső égésű típusokról.
Cramer szerint a hosszú távú hatás annyira erős, hogy
lényegében máris megkezdődött a medvepiac, azaz a csökkenő trend az olajárak esetében.
Ez persze a trend első szakaszában nem gyors áresést jelent, vagyis nem számít arra, hogy az ár gyorsan visszatérne a járvány előtti hatvan-hetven dollár körüli árszintre.
A szakértők azt is megemlítik, hogy közben az amerikai piacon a földgáz ára is esni kezdett az elmúlt hetekben, ami csak azért nem érezteti a hatását Európában, mert csupán korlátozott mennyiségben lehet cseppfolyósított gázt Európába szállítani. Ha a kapacitás bőséges lenne, gyorsan kiegyenlítődne az árkülönbség jelentős része, és ugyancsak gyorsan megtelnének az európai tárolók. A szállítási kapacitások azonban bővülni fognak, így a folyamat vélhetően akár már jövőre lezajlik.
Borítókép: Olajkút a nyugat-texasi olajmezőkön (Fotó: MTI/EPA/Larry W. Smith)
