Súlyos fizikai és lelki terhet cipel a magyar gyermekek húsz százaléka

Megállíthatatlanul nő a gyermekkori elhízás világszerte. Magyarországon minden ötödik kisiskolás túlsúlyos, míg a 2-3 éves korosztály több mint öt százaléka elhízott, a 4-6 évesek húsz százaléka küzd felesleges kilókkal. A szakemberek úgy vélik, a helytelen táplálkozás, a túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód mellett a transzgenerációs trauma is felelős lehet a felesleges kilókért.

2022. 06. 11. 7:20
Family Eating Meal Together In Kitchen
Family Eating Meal Together In Kitchen
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Világviszonylatban tízszeresére nőtt az elmúlt negyven évben az elhízott gyermekek száma. A The Lancet tudományos folyóirat 2017-ben megjelent közleménye szerint amíg 1975-ben 11 millió, 2016-ban már 124 millió túlsúlyos kiskorút regisztráltak. Eszerint Magyarországon a 6-8 éves gyermekek több mint húsz százaléka – a fiúk 20,5 százaléka, a lányok 21,9 százaléka – túlsúlyos vagy elhízott.
A WHO szerint is rosszul állunk, a 2019-es adatok alapján hazánkban minden negyedik magyar hétéves gyermek túlsúlyos vagy elhízott. A 2020-ban kirobbant Covid–19-járvány miatti karantén pedig csak tovább súlyosbította a helyzetet. 

– A két-három éveseknek még „csak” a 6,5 százaléka küzd testsúlyproblémával, ami a 4-6 éveseknél 19 százalék, azaz megháromszorozódik. Kisiskolás korban pedig már a gyermekek negyedét érinti a testtömegtöbblet, és ez az arány tartja is magát 18 éves korukig, azaz a felnőtté válásukig 

– fogalmazott Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke. A dietetikus hozzátette: bár vannak olyan genetikai, endokrinológiai elváltozások, amelyek elhízáshoz vezetnek, a kiváltó okok alapján ezek az esetek a túlsúlyosok körülbelül öt százalékát teszik ki. – A fennmaradó 95 százalékban a nem megfelelő táplálkozás – gondolhatunk itt a túlzott energiabevitelre, a rosszul megválasztott adagnagyságokra, a rendszeres étellel jutalmazásra –, az inaktív életmód, a kulturális, lelki és környezeti hatások tehetők felelőssé, de az is ismert tény, hogy az elhízás előfordulása összefügg többek közt a család szociális és gazdasági helyzetével – mutatott rá a szövetség elnöke.

Nehézségek kísérik végig az életüket
A gyerekek egy jelentős részének szó szerint nehéz az élete: a pluszkilók aláássák a fizikai, szociális és pszichológiai jóllétüket. Amellett, hogy a kortársaik bántalmazásának célpontjai, rosszabbul teljesítenek az iskolában és többet is hiányoznak, mint normál súlyú társaik. – A korai túlsúly sokakat felnőttkorukban is kísért, az elhízott serdülők 80 százaléka túlsúlyos felnőtt lesz, ráadásul számos krónikus megbetegedés kockázatát növeli. Gyakoribb a cukorbetegség, az asztma, a magas vérnyomás, az ortopédiai problémák, a szorongás és a depresszió. Emellett a túlsúly és az elhízás kezelése és a következményesen megjelenő betegségek rendkívül nagy terhet jelentenek az egészségügyi ellátórendszernek – sorolta a dietetikus. Ambrus Éva hosszú évek óta igyekszik segíteni a kisgyermekes anyákat az első években, mint mondja, nagyon sok múlik ezen az időszakon. A szociál­pedagógus, élelmezésvezető és szülő-csecsemő konzulens hallgató úgy látja, hiába folyik a csapból is, hogyan tápláljuk a gyermekeinket, ez a törekvés már kezdetben elbukik.
– Elméletben a szülők szeretnének egészséges termékeket vásárolni, a gyakorlatban viszont elenyésző azoknak a száma, akik valóban ezeket veszik le a boltok polcairól. A gyártóknak és a forgalmazóknak pedig nem éri meg kiszolgálni ezt a kis csoportot, ezért nehéz még napjainkban is itthon valóban egészséges készételeket vásárolni – fogalmazott.
Tapasztalata szerint amíg az édesanya otthon van a gyermekével, jobban ügyel arra, mi kerül az asztalra, ám amikor visszamegy dolgozni, idő híján sokszor a feldolgozott élelmiszerekhez nyúl. – Ma már nem lehet elvárni senkitől, hogy ne éljen ezekkel a lehetőségekkel, ugyanakkor nem mindegy, mit választunk: nyugodtan használjunk halkonzerveket, bab-, lencsekonzerveket, alternatív gabonákból és hüvelyesekből készült tésztákat, a zacskós ételeket azonban, ha azok összetétele nem megfelelő, lehetőleg kerüljük! A boltok polcain ráadásul – még a babáknak szánt termékek között is – sok olyan termékkel találkozunk, amely csak látszólag egészséges. Sok tejital összetételében van pél­dául nagy mennyiségű cukor, az úgynevezett babadesszertek többsége pedig egyáltalán való egy babának – hívta fel a figyelmet.
A szakember arról is beszélt, hogy nemcsak gyermekeink táplálkozása borult fel, hanem a megfelelő mennyiségű mozgás is kiveszett a mindennapi rutinból.
– Sok család lakótelepen lakik, de az agglomerációban sem könnyű megfelelő életteret biztosítani az önfeledt szaladgáláshoz, a kertes házakhoz ugyanis sok esetben csak egy picike udvar tartozik. A forgalmas utcák pedig nem alkalmasak arra, hogy a kicsik biztonságban biciklizzenek, futkározzanak – mondta.


ÉRTESZ, ANYUKÁM?
Ambrus Éva arra is felhívta a figyelmet, hogy az is étkezési zavarokhoz, súlyproblémához vezethet, ha az anya-gyermek kapcsolat felborul vagy épp nem is tud megfelelően kialakulni.
– Sok anyát látok, aki hiába van otthon a gyermekével, mégsem tudnak kapcsolódni hozzá, ami alapjaiban határozhatja meg a későbbi étkezési szokásokat. Annyi minden elvonja a szülő figyelmét a gyermekről és a gyermek figyelmét a szülőről, hogy már a korai kötődés időszakában kialakulhat úgynevezett regulációs zavar – mutatott rá.
Ismerős lehet a helyzet, amikor a gyermek az oviban kis túlzással, de mindent megeszik, otthon pedig hozzá sem nyúl az ételhez. Itt bizony felmerülhet akár az anya-gyermek kapcsolat kis mértékű elcsúszása is, amit időben elcsípve gyorsan lehet orvosolni. Akár hatással lehetnek a gyermekek étkezésére a család életében megjelenő normatív krízisek is. Egy költözés, egy válás, egy intézményváltás, de akár a kistestvér születése is okozhat olyan átmeneti nehézséget, amely az étkezéssel kapcsolatban okoz tünetet. A baba ezt úgy értelmezi, hogy „anya feszült, ha enni kell, én pedig nem akarom, hogy anya rosszkedvű legyen, tehát inkább nem eszem”, vagyis elmenekül az étkezések elől.
– Sok szülő ilyenkor kínjában – hogy azért egyen valamit a gyerek – bedobja a jolly joker menüt, ami, bár nem egészséges, de legalább eszik valamit a gyerek. Ez viszont egy ördögi kör – magyarázta a szociálpedagógus, majd hozzátette: a különböző nevelési irányzatok is sokszor tévútra viszik a szülőket, az elhúzódó (akár két évig is tartó) kizárólagos anyatejes táplálás miatt például fejlődési zavarok is kialakulhatnak.

ARANY KÖZÉPÚT
– Üdítő, hogy ma már nem tabu az anyatejes táplálás, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy babánknak az adott életkorban mire van szüksége. A gyermeknek egyéves korára ugyanis közel száz dolgot kellene ismernie – mutatott rá Ambrus Éva.
A hosszú ideig elhúzódó kizárólagos anyatejes – vagy adott esetben tápszeres – táplálás miatt viszont ezeknek a kisgyermekeknek szűk lesz a repertoár­ja, hiszen nem ettek, nem ismertek meg kellő állagú, színű, ízű dolgot, aztán az úgynevezett válogatós korszakban tovább szűkül az a lista, amit hajlandók megenni vagy megkóstolni. A szülő ilyenkor úgy érezheti, sarokba szorították és nem marad más, mint a „tiltott” menüsor: hamburger, virsli, sült krumpli, a feldolgozott élelmiszerek, kakaós csiga, ­kakaós ital, cukrozott joghurt és tejszelet. Ezzel azonban olyan mértékű kalóriát viszünk be a gyerek szervezetébe, ami szükségtelen, és nem jut hely az egészséges, fejlődéshez szükséges ételeknek. Pedig normális, hogy a gyermek másfél-két éves kora között egyszer csak nem eszik annyit, mint korábban.
– A csecsemő egyik fejlődési fázisa az úgynevezett orális korszak, amely azt jelenti, hogy mindent a szájába vesz, megkóstol. Ám amikor a kisbaba megtanul járni, és ezzel együtt lazul az anyai felügyelet is, sokkal több veszélynek van kitéve. A mérgezések kivédése érdekében az evolúció beépített egy „féket”, amelyet neofóbiának hívunk – magyarázta Forgács Attila gasztropszichológus, egyetemi oktató, az evés lélektanának kutatója.
Ez a jelenség a paleolit kor óta megfigyelhető, ám a modern kori szülő sokszor megrémül tőle, hogy az addig jól evő gyermek hirtelen elkezd szelektálni és módszeresen elutasít mindent, amit korábban nem kóstolt, de sok esetben azt sem eszi meg, amit máskor igen. Ez az ősi ösztön ráadásul főképp a zöldségek és a gyümölcsök elutasítását eredményezi. Ez azonban újabb hibalehetőséget rejt magában, mert ilyenkor sokan bármit hajlandók a gyerek tányérjába tenni, csak egye meg.
– A legtöbb szülőnek nem tűnik fel, hogy gyermeke nem megfelelően táplálkozik, hiszen nem arról van szó, hogy háromszor többet eszik a kortársainál, hanem mondjuk fél kakaós csigával többet, vagy két-három kockával több csokoládét vesz magához. Ez azonban – a mozgás hiányában – egyetlen év alatt hat kilogramm súlyfelesleget eredményez – magyarázta a kutató.

TRANSZGENERÁCIÓS  TRAUMA
Nem csupán a helytelen táplálkozás, a túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód tehető felelőssé azért, hogy a jóléti társadalmak és velük együtt a következő generációk is elhíztak. A gasztropszichológus szerint meg kell vizsgálnunk a múltunkat is ahhoz, hogy a jövőben búcsút intsünk a pluszkilóknak.
– Az emberiség története a jóllakásért vívott küzdelmek sorozata. A két világháború között Magyarország hárommillió koldus országa volt, az egészen kivételezett budai elit tudott csupán elhízni. A Hyppolit, a lakáj című filmben 1931-ben azon nevetett az egész ország, hogy a felkapaszkodott budai nő fogyókúrázni kezd – idézte fel a pszichológus.
Mint mondta, a második világháborúban nem volt mód arra, hogy a lakosság elhízzon, az 50-es években a jegyrendszer tette ezt lehetetlenné. A fotókon alig látni elhízott embereket.
– Az úgynevezett gulyáskommunizmusban azonban fordult a helyzet: bár öt évet kellett várni egy Trabantra, ám enni lehetett. Mi pedig ettünk. A rendszerváltásra meg is duplázódott az elhízott emberek száma hazánkban – fogalmazott. – A háború miatti nélkülözést a mai generációk már csak hírekből ismeri, ám az ettől való félelem, az éhezéstől való aggodalom viszont itt maradt velünk, belénk kódolva. Ezt transzgenerációs traumának nevezzük. Az emberiség a kezdetektől fogva arra volt trenírozva, hogy ha krízis van, azt éhínség követi. A nagymamák, dédmamák még ha az emlékeik meg is koptak, egy életre kódolták magukban az éhezés érzését, amelyet aztán tovább is örökítettek a következő nemzedékeknek – részletezte.
Ezek nem tudatos mintázatok, mégis a mindennapjaink részévé váltak. Ezért van az, hogy a nagymamák sosem látják elegendőnek azt a mennyiséget, amit megeszünk. Őket követik az édesanyák, akikben szintén frusztrációt okoz, amikor a kisgyermek nem eszik, elkezd válogatni.

A BENNÜNK ÉLŐ  WILLENDORFI VÉNUSZ
A kutató szerint a Covid–19-járványra adott első reakciónk is ékes bizonyítéka annak, hogy a krízishelyzeteket tartalékolással, túlevéssel kezeljük. – Megvettük az összes lisztet, élesztőt, mert tartalékolni kell, aktiválódott „a krízist éhínség követi majd” tudatalatti minta. Tökéletes példa arra, hogy ez nem egy tudatos magatartás, hanem egy nagyon ősi, érzelmi-indulati viselkedési automatizmus – fejtette ki Forgács Attila, kiemelve, hogy az elmúlt hetven év nem volt elég ahhoz, hogy ezt a reakciót felülírjuk, hiszen folyamatosan – gazdasági, energia-, házassági, munkahelyi, klíma- stb. – kríziseket élünk, ám a mai, fogyasztói világ csapdája, hogy a kríziseket nem követi éhínség.
Forgács Attila arra is kitért, hogy a tömeges elhízásnak lehet még egy oka: az emberi fajban élő bőségvágy. – Ez pont olyan, mint a willendorfi Vénusz. Él bennünk valahol egy ilyen ősi idol, aki bizony enni akar – vélte.

 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: 123RF)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.