Súlyos fizikai és lelki terhet cipel a magyar gyermekek húsz százaléka

Megállíthatatlanul nő a gyermekkori elhízás világszerte. Magyarországon minden ötödik kisiskolás túlsúlyos, míg a 2-3 éves korosztály több mint öt százaléka elhízott, a 4-6 évesek húsz százaléka küzd felesleges kilókkal. A szakemberek úgy vélik, a helytelen táplálkozás, a túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód mellett a transzgenerációs trauma is felelős lehet a felesleges kilókért.

Family Eating Meal Together In Kitchen

ÉRTESZ, ANYUKÁM?
Ambrus Éva arra is felhívta a figyelmet, hogy az is étkezési zavarokhoz, súlyproblémához vezethet, ha az anya-gyermek kapcsolat felborul vagy épp nem is tud megfelelően kialakulni.
– Sok anyát látok, aki hiába van otthon a gyermekével, mégsem tudnak kapcsolódni hozzá, ami alapjaiban határozhatja meg a későbbi étkezési szokásokat. Annyi minden elvonja a szülő figyelmét a gyermekről és a gyermek figyelmét a szülőről, hogy már a korai kötődés időszakában kialakulhat úgynevezett regulációs zavar – mutatott rá.
Ismerős lehet a helyzet, amikor a gyermek az oviban kis túlzással, de mindent megeszik, otthon pedig hozzá sem nyúl az ételhez. Itt bizony felmerülhet akár az anya-gyermek kapcsolat kis mértékű elcsúszása is, amit időben elcsípve gyorsan lehet orvosolni. Akár hatással lehetnek a gyermekek étkezésére a család életében megjelenő normatív krízisek is. Egy költözés, egy válás, egy intézményváltás, de akár a kistestvér születése is okozhat olyan átmeneti nehézséget, amely az étkezéssel kapcsolatban okoz tünetet. A baba ezt úgy értelmezi, hogy „anya feszült, ha enni kell, én pedig nem akarom, hogy anya rosszkedvű legyen, tehát inkább nem eszem”, vagyis elmenekül az étkezések elől.
– Sok szülő ilyenkor kínjában – hogy azért egyen valamit a gyerek – bedobja a jolly joker menüt, ami, bár nem egészséges, de legalább eszik valamit a gyerek. Ez viszont egy ördögi kör – magyarázta a szociálpedagógus, majd hozzátette: a különböző nevelési irányzatok is sokszor tévútra viszik a szülőket, az elhúzódó (akár két évig is tartó) kizárólagos anyatejes táplálás miatt például fejlődési zavarok is kialakulhatnak.

ARANY KÖZÉPÚT
– Üdítő, hogy ma már nem tabu az anyatejes táplálás, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy babánknak az adott életkorban mire van szüksége. A gyermeknek egyéves korára ugyanis közel száz dolgot kellene ismernie – mutatott rá Ambrus Éva.
A hosszú ideig elhúzódó kizárólagos anyatejes – vagy adott esetben tápszeres – táplálás miatt viszont ezeknek a kisgyermekeknek szűk lesz a repertoár­ja, hiszen nem ettek, nem ismertek meg kellő állagú, színű, ízű dolgot, aztán az úgynevezett válogatós korszakban tovább szűkül az a lista, amit hajlandók megenni vagy megkóstolni. A szülő ilyenkor úgy érezheti, sarokba szorították és nem marad más, mint a „tiltott” menüsor: hamburger, virsli, sült krumpli, a feldolgozott élelmiszerek, kakaós csiga, ­kakaós ital, cukrozott joghurt és tejszelet. Ezzel azonban olyan mértékű kalóriát viszünk be a gyerek szervezetébe, ami szükségtelen, és nem jut hely az egészséges, fejlődéshez szükséges ételeknek. Pedig normális, hogy a gyermek másfél-két éves kora között egyszer csak nem eszik annyit, mint korábban.
– A csecsemő egyik fejlődési fázisa az úgynevezett orális korszak, amely azt jelenti, hogy mindent a szájába vesz, megkóstol. Ám amikor a kisbaba megtanul járni, és ezzel együtt lazul az anyai felügyelet is, sokkal több veszélynek van kitéve. A mérgezések kivédése érdekében az evolúció beépített egy „féket”, amelyet neofóbiának hívunk – magyarázta Forgács Attila gasztropszichológus, egyetemi oktató, az evés lélektanának kutatója.
Ez a jelenség a paleolit kor óta megfigyelhető, ám a modern kori szülő sokszor megrémül tőle, hogy az addig jól evő gyermek hirtelen elkezd szelektálni és módszeresen elutasít mindent, amit korábban nem kóstolt, de sok esetben azt sem eszi meg, amit máskor igen. Ez az ősi ösztön ráadásul főképp a zöldségek és a gyümölcsök elutasítását eredményezi. Ez azonban újabb hibalehetőséget rejt magában, mert ilyenkor sokan bármit hajlandók a gyerek tányérjába tenni, csak egye meg.
– A legtöbb szülőnek nem tűnik fel, hogy gyermeke nem megfelelően táplálkozik, hiszen nem arról van szó, hogy háromszor többet eszik a kortársainál, hanem mondjuk fél kakaós csigával többet, vagy két-három kockával több csokoládét vesz magához. Ez azonban – a mozgás hiányában – egyetlen év alatt hat kilogramm súlyfelesleget eredményez – magyarázta a kutató.

TRANSZGENERÁCIÓS  TRAUMA
Nem csupán a helytelen táplálkozás, a túlzott energiabevitel és a mozgásszegény életmód tehető felelőssé azért, hogy a jóléti társadalmak és velük együtt a következő generációk is elhíztak. A gasztropszichológus szerint meg kell vizsgálnunk a múltunkat is ahhoz, hogy a jövőben búcsút intsünk a pluszkilóknak.
– Az emberiség története a jóllakásért vívott küzdelmek sorozata. A két világháború között Magyarország hárommillió koldus országa volt, az egészen kivételezett budai elit tudott csupán elhízni. A Hyppolit, a lakáj című filmben 1931-ben azon nevetett az egész ország, hogy a felkapaszkodott budai nő fogyókúrázni kezd – idézte fel a pszichológus.
Mint mondta, a második világháborúban nem volt mód arra, hogy a lakosság elhízzon, az 50-es években a jegyrendszer tette ezt lehetetlenné. A fotókon alig látni elhízott embereket.
– Az úgynevezett gulyáskommunizmusban azonban fordult a helyzet: bár öt évet kellett várni egy Trabantra, ám enni lehetett. Mi pedig ettünk. A rendszerváltásra meg is duplázódott az elhízott emberek száma hazánkban – fogalmazott. – A háború miatti nélkülözést a mai generációk már csak hírekből ismeri, ám az ettől való félelem, az éhezéstől való aggodalom viszont itt maradt velünk, belénk kódolva. Ezt transzgenerációs traumának nevezzük. Az emberiség a kezdetektől fogva arra volt trenírozva, hogy ha krízis van, azt éhínség követi. A nagymamák, dédmamák még ha az emlékeik meg is koptak, egy életre kódolták magukban az éhezés érzését, amelyet aztán tovább is örökítettek a következő nemzedékeknek – részletezte.
Ezek nem tudatos mintázatok, mégis a mindennapjaink részévé váltak. Ezért van az, hogy a nagymamák sosem látják elegendőnek azt a mennyiséget, amit megeszünk. Őket követik az édesanyák, akikben szintén frusztrációt okoz, amikor a kisgyermek nem eszik, elkezd válogatni.

A BENNÜNK ÉLŐ  WILLENDORFI VÉNUSZ
A kutató szerint a Covid–19-járványra adott első reakciónk is ékes bizonyítéka annak, hogy a krízishelyzeteket tartalékolással, túlevéssel kezeljük. – Megvettük az összes lisztet, élesztőt, mert tartalékolni kell, aktiválódott „a krízist éhínség követi majd” tudatalatti minta. Tökéletes példa arra, hogy ez nem egy tudatos magatartás, hanem egy nagyon ősi, érzelmi-indulati viselkedési automatizmus – fejtette ki Forgács Attila, kiemelve, hogy az elmúlt hetven év nem volt elég ahhoz, hogy ezt a reakciót felülírjuk, hiszen folyamatosan – gazdasági, energia-, házassági, munkahelyi, klíma- stb. – kríziseket élünk, ám a mai, fogyasztói világ csapdája, hogy a kríziseket nem követi éhínség.
Forgács Attila arra is kitért, hogy a tömeges elhízásnak lehet még egy oka: az emberi fajban élő bőségvágy. – Ez pont olyan, mint a willendorfi Vénusz. Él bennünk valahol egy ilyen ősi idol, aki bizony enni akar – vélte.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: 123RF)