A pandémia előtt a demográfiai fordulatra utaló jeleket lehetett tapasztalni a magyar társadalmon belül, ugyanakkor a vírushelyzet okozta sokk jelentős mértékben megakaszthatta az induló folyamatokat – állapítja meg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány a friss tanulmányában. A Flór Nándor László jegyezte elemzés szerint
a járvány a gazdasági válságoktól eltérő módon a gazdasági problémák mellett komoly társadalmi károkat is okozott, aminek hosszú távon sokkal komolyabb következményei is lehetnek a demográfiai folyamatok alakulására,
nemcsak a halálozások, hanem a születések terén is.
Ugyanakkor, mint arra a tanulmány rámutat, 2020-ban a születések száma növekedett Magyarországon, és a nyugati országokkal szemben hazánkban a párok gyermekvállalási kedvét érdemben nem befolyásolta a járványhelyzet. Legújabban viszont az orosz–ukrán háború továbbgyűrűző gazdasági és társadalmi hatása, valamint a fokozódó inflációs környezet alapjaiban formálhatja át a demográfiai folyamatokat, hiszen komoly bizonytalanságot teremt.
A házasságkötés ereje
A tanulmány bemutatja, hogy a magyar népesség az 1980-as évek eleje óta a természetes fogyás jelenségét mutatja. A kedvezőtlen magyarországi demográfiai trendeket csak rontotta a 2008-as gazdasági világválság, amely a következő években a születési számokra is rányomta a bélyegét.
2010 után azonban komplex családtámogatási rendszert hoztak létre, amelynek hatására a járványt megelőzően a demográfiai fordulatra utaló jelek kezdtek látszani.
Alig egy évtized leforgása alatt a termékenységi arányszám a 2011-es 1,23-as mélypontról 2021-re 1,59-re emelkedett, amely a 2002. évi 1,3-es értékhez viszonyítva is jelentős előrelépés. Ugyanakkor ez az érték is messze elmarad a 2,1-es reprodukciós értéktől, amely legalább Magyarország lélekszámának stagnálását biztosítaná.
Több hasonló témájú elemzéshez hasonlóan az Oeconomus is rámutat, hogy
a házasság szerepe kiemelten fontos a gyermekvállalás szempontjából – a házasságban élő pároknak átlagosan több gyermeke születik azokhoz képest, akik más családmodellben élnek.
A KSH adataiból kiolvasható, hogy a házaspárok átlagosan két gyermeket vállalnak életük során, éppen megközelítve a korábban említett reprodukciós szintet. A nem házasságban élőknél ugyanezen érték csak 1,6-1,7 között alakul.