Frontszövetségre van szükség a jobb- és baloldaltól a Facebook ellen – médiavita az MCC Feszten

Magyarországon igenis van sajtószabadság, az ellenzéki politikusokat nehéz szóra bírni, de a Facebook mindenkinek az ellensége. Dull Szabolcs, Rónai Egon, Lánczi Tamás és Szalai Zoltán vitáztak az MCC Feszten – olvasható a Mandiner cikkében.

A sajtószabadság és az újságírói függetlenség témájában tartott vitával folytatódtak az MCC Feszt szakmai programjai, a beszélgetés résztvevői Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, a Mandiner lapigazgatója, továbbá Dull Szabolcs, a Telex főszerkesztője, Rónai Egon, az ATV műsorvezetője és Lánczi Tamás voltak, a moderátor Nagy Károly volt.

Nagy provokatív kérdésére, miszerint egyáltalán elfogadják-e egymást újságírókként, Dull hibásnak nevezte a megközelítést. A pártpolitikai logikát, a megosztottságot nem lehet a médiára értelmezni. Szerinte mindenkinek van felelőssége abban, hogy ne ágyazzuk be a médiumokat a pártlogikába, ezt a Telex sem követi, ők sem pártpolitikai logika alapján működnek.

Az az újságíró, aki kielégíti az olvasói kíváncsiságot, nem pedig egy párt érdekeit szolgálja ki, magyarázta Dull.

Az utóbbi PR-tevékenységnek nevezhető, és nem újságírás, jegyezte meg.

Lánczi magát nem tartja újságírónak, és mivel az önmeghatározás korát éljük, nem akarta megmondani, beszélgetőpartnerei azok-e. Szerinte Dull válasza önmagában politikai küzdelem volt, diszkreditálja konkurenseit. Ez a módszer szerinte 2010 óta erősen megy, néha dehumanizálják a jobboldali újságírókat. Ez egy álvita, amerikai techcégek már rég elvitték a piacunkat, ebből van a magyar sajtó minden nyűge, mivel elviszik a hirdetési pénzek nagy részét. Erről kéne beszélni, nem arról, hogy ki minek tartja magát.

Rónai szerint mindenki minősítse magát, ő magát mindenesetre újságírónak tartja. Szerinte ez egy szakmai kérdés, nem politikai. Szerinte a fő kritérium, hogy aláírjuk-e a cikket: aki vállalja a leleplező anyagát, az újságíró. Az ellenzéki politikusok befolyása túl van becsülve, míg a másik oldalon érzékelhető a kormánypárti gondolat jelenléte.

Szalai szerint a vita hangulata, hogy van a „független-objektív” újságírás, és máshol más zajlik. De az emberi lény sajátossága, hogy saját gondolatain keresztül érzékeli a dolgokat; a tények átfutnak egy újságírón, aki saját meglátásai, története, tudásai hálóján szűri át ezeket, és ebből lesz a cikk.

Nem lehet azt mondani, hogy ha valaki erre vagy arra a következtetésre jut, akkor nem független.

Hogyan kezelik a lapok, ha egy politikus szereplésért lobbizik? Dull szerint a politikai döntéseket a döntéshozók hozzák, ilyen értelemben teljesen mindegy, mit írnak a lapok. Lánczi szerint mást mutat a gyakorlat, az emberek fejében létezik egy ilyen kategória, és a baloldali sajtónak nagy hatása van a saját oldalára. Az ellenzék abban a kelepcében vergődik, folytatta, hogy bizonyos sajtótermékek mentén manipulálják a politikai teret, majd ebbe a baloldal belepusztul.

A jobboldalnál nem a farok csóválja a kutyát, míg a túloldalon stratégiai kérdéseket is a sajtó határoz meg. Az előválasztást a sajtó erőltette, a pártok pedig elvéreztek ennek során, sőt két potens jelölt is elvérzett. A média talán azt hitte, most segít a szegény, alkalmatlan politikusoknak, de a sajtó nincsen tisztában a politika természetével – vélte Lánczi.

Rónai ezt vitatta, szerinte ezért van, hogy a következő választásra is előválasztással készül az ellenzék. Rónai kritizálta, hogy nem hívnak ellenzéki politikust a közmédiába.

Lánczi riposztja: 

két éve hívja az ellenzéki politikusokat, tehát nemcsak a tavaszi választások óta, de nem reagálnak rá. 

Az ellenzék oldalán az a narratíva, hogy nem hívják be őket, csakhogy ez egy politikai termék, amit nem akarnak elengedni. Rónai közbeszúrta, hogy Karácsony Gergelyt behívták, de komolytalan kérdéseket kapott. Lánczi szerint ne akarják egymás orgánumait szerkeszteni: kitartott amellett, hogy most már „ciki” az ellenzéki politikusoknak elfogadni a meghívást. Ő is a vitában hisz, de nem könnyű a helyzet, mert az ellenzéki politikusok az irányított vitát szeretik.

Az MCC Fesztre nem jött például DK-s politikus, mert nem szokták elfogadni a meghívást – tette hozzá Szalai. De ők a Mandinernek sem felelnek a megkeresésekre. „Nehéz rávenni ellenzéki politikusokat az érdemi vitára.” Rónai azt tette hozzá, hogy ők pedig a fideszes politikusokat nem tudják elérni. „Nyilván ennek is megvan a magyarázata.”

Lánczi szerint az újságírók elkezdtek a Facebooknak cikkeket írni, öncenzúrát gyakorolnak, és elviszi a Facebook a hirdetéseket. Dull hozzátette, hogy a Facebook algoritmusa ismeretlen, meglepő, hogy bizonyos dolog népszerű, más pedig nem. Rónai felidézte, hogy az ő oldalának a követőszáma nem nőtt tovább egy pontnál, amíg nem fizetett.

A Facebook-buborékot ő is szidta, tapasztalatlan szerzők sok lájkot kapnak a buborékon belül, és emberek innen tájékozódnak.

Szalai szerint a nagy cégek által elvitt reklámbevétel a teljes sajtó gazdasági fenntarthatóságát veszélyeztetheti. Magyarországon sok embernek van internet-hozzáférése, sokan Facebook-használók, és sokan híreket olvasnak rajta. A Facebooknak olvasóelosztó szerepe lett, ebbe nehéz beleszólni, és a Facebook algoritmusa visszanyomja azokat, akik nem költenek. Ezenkívül van ideológiai cenzúra, a Mandiner oldalát is korlátozták, amikor Rod Drehert merték idézni. Ráadásul visszamenőlegesen is érvényes büntetéseket is csinálnak, két évvel korábbi cikkekért büntetnek új szabályok alapján.

Lánczi is utalt rá, hogy Nyugaton cenzúra van, példaként idézte a Hunter Biden-történetet. Ezzel szemben Lánczi frontszövetséget javasolt az ellenzéki médiának. Szerinte a Facebook ellenében közösen kell fellépni, mert

tönkreteszik az életünket”, „tönkreteszik a gyerekeinket”, és „a helyzet napról napra durvább.

A sajtószabadságra vonatkozó kérdésről Dull elmondta, tetten lehet érni a szabadság zsugorodását, de sajtószabadság van, mert a Telexet is létre lehetett hozni és virágoztatni lehet. Mégis csak 2020 Magyarországán történt meg, hogy emberek megjelentek és rászóltak, hogy politikai érdekek mentén szervezze át a szerkesztőséget – jegyezte meg.

Szalai szerint a rendszerváltozás óta nem volt ilyen sokszínű a média, 1990-ben a privatizált cégek megtartották a korábbi főszerkesztőket, így a média egyoldalú volt 2010-ig. Mára ez kiegyenlítettebb, de a legnagyobb piaci szegmenssel rendelkező kereskedelmi televízió továbbra is az ellenzéki RTL, a legnagyobb hírtelevízió az ATV, a legnagyobb hetilap a HVG, a legnagyobb napilap a Népszava. Ezek sem kormánypártiak. Magyarországon ma „bármilyen információ elérhető” – zárta eszmefuttatását Szalai.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Lánczi Tamás, Szalai Zoltán, Rónai Egon és Dull Szabolcs (Fotó: Mandiner/Ficsor Márton)