Magyarország felvétele a Nemzetek Szövetségébe

A Magyar Királyság vezetőinek az 1920-as évek elején nem könnyű feladatot kellett megoldaniuk.

Ennek ellenére a magyar diplomácia szinte azonnal jelezte csatlakozási szándékát.

1920. február 12-én Apponyi Albert a békekonferencia elnökéhez írt levelében a következőket írta: „A magyar nemzet őszinte lelkes híve a népszövetségi eszmének (…) Magyarország (…) tiszteletteljesen kéri azonnali felvételét ebbe a nagyjelentőségű világintézménybe”. A kapott válasz világos volt: Magyarországnak alá kell írnia a békeszerződést, majd ratifikálnia kell azt ahhoz, hogy kéréséről a szövetség tárgyaljon. Dacára a kapott válasznak, hazánk lépéseket tett már az év első felében annak érdekében, hogy a belépés megtörténhessen. „Nem hivatalos Népszövetségi Titkárság” került felállításra Genfben, Budapesten megalakult a Magyar Külügyi Társaság (ezen belül jött létre egy Népszövetségi Osztály), amely tagja lett a Népszövetségi Ligák Uniójának.

1921. május 23-án Bánffy Miklós magyar külügyminiszter hivatalos felvételi kérelmet nyújtott be James Eric Drummondnak, a Nemzetek Szövetségének főtitkárának, amelyben közölte, hogy Magyarország megfelel minden olyan elvárásnak, melyet az Egységokmány a felvétel feltételekén megjelöl. 

E terv szerint Magyarország a harmadik olyan ország lett volna a háborúban vesztesek közül, mely felvételt nyer, 1920-ban ugyanis Ausztria és Bulgária léphetett be. A Nemzetek Szövetségének közgyűlése, azon belül is a Hatodik Bizottság elkezdte tárgyalni, vizsgálat tárgyává tenni a kérelmet és olybá tűnt, hogy 1921 szeptemberében döntés fog születni a magyarok ügyében, ugyanis a kisantant országain kívül más nem akarta blokkolni a szándékot. Augusztusban azonban minden megváltozott. Történt ugyanis, hogy 28-án az osztrák csendőrség be akart vonulni a békeszerződésben az Osztrák Köztársaságnak ítélt nyugat-magyarországi területekre, Prónay Pál ezredes népfelkelői fegyverrel verték vissza őket. Sőt, Prónay Pál hozzáfogott a felkelők által elfoglalt területek megszervezéséhez. Ennek egyik fontos állomása volt az, hogy 1921. október 4-én vezetésével kikiáltották a Lajtabánságot. 

Az Osztrák Köztársaság kormánya rögtön panaszt tett hazánk ellen, a kisantant azonnal kapott az alkalmon és diplomácia offenzívába kezdett, így annak dacára, hogy Apponyi Albert a magyar kormány képviseletében szeptember 20-án elutazott Genfbe és próbálta kozmetikázni a helyzetet, egy nappal később kénytelen volt azt kérni a Nemzetek Szövetségétől, hogy halasszák el a magyar felvételi kérelem tárgyalását.

Apponyi kérése azt is jelentette, hogy egy év múlva lehetett csak esedékes a Magyar Királyság belépési szándékának újratárgyalása. 1922. szeptember 7-én a Nemzetek Szövetsége albizottságot küldött ki a magyar felvételi kérelem megvizsgálására. Bár a bizottság csehszlovák tagja, Stefan Osuskỳ igyekezett a holland elnököt, valamint az angol, francia, olasz, venezuelai és svájci tagtársait abba az irányba terelni, hogy Magyarország nem teljesíti a trianoni békediktátumban rögzített katonai feltételeket, végül 1922. szeptember 18-án sor került a döntésre a magyar felvételi kérelmet illetően. A jelenlévő negyvennégy ország mindegyike – Csehszlovákia is, dacára Stefan Osuskỳ támadásaira – támogatta hazánk felvételét a szövetségbe. Mit jelentett ez? A Magyar Királyság a háború után először minden más állam egyenrangú partnerévé vált és újabb diplomácia perspektívák nyíltak meg a határrevíziót illetően.  

A szerző Köő Artúr, a Magyarságkutató Intézet munkatársa

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján érhető el.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Wikipédia)