Bűn nem maradhat büntetlenül

A Fenyő-gyilkosságban történt vádemelés Gyárfás Tamás és Portik Tamás ellen egy üzenet a társadalomnak, hogy mi, ügyészek mindig arra törekszünk, hogy bűn ne maradhasson büntetlenül – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szalóki Zoltán. A július óta hivatalban lévő, korábban a Heves Megyei Főügyészséget vezető új fővárosi főügyésszel mindezek mellett a várható kihívásokról, az ügyészeket érő esetleges politikai támadásokról, valamint azokról a nagy port felvert büntetőügyekről is beszélgettünk, amelyekben Szalóki Zoltán a csaknem negyed évszázados ügyészi pályafutása alatt járt el.

Szalóki Zoltán Budapesti Főügyész 20220929 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet

– Milyen ügyekre gondol?

– Részt vettem például a móri, nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás nyomozásának abban a fázisában, amikor a tényleges elkövetőket sikerült kézre kerítenie a hatóságoknak. Ez az ügy az ismert okok miatt ugyan nem sikertörténetként indult, de végül mégis eredményes volt, hiszen az elmúlt évtizedek egyik legbrutálisabb bűncselekménye nem maradt felderítetlenül. A másik emlékezetes ügy, amelyben viszont már a nyomozásfelügyelettől kezdve egészen az elsőfokú ítélet kihirdetéséig részt vettem, az úgynevezett fekete sereg elleni eljárás volt. Szakmai körökben sokan mind a mai napig úgy vélik, hogy ez volt a magyar kriminalisztika történetének eddigi talán legnagyobb szabású bűnszervezete. Az ügy harminc vádlottjának legtöbbjét a bíróság végül a vád szerint ítélte el és velük szemben összesen 153 évnyi szabadságvesztést büntetést szabott ki, a fekete sereg vezetője pedig azóta is tényleges életfogytiglani fegyházbüntetését tölti. Itt jegyzem meg, hogy számomra az ügyészi pálya egyik legnagyobb szépségét és vonzerejét épp az adja, hogy egy ügyész az eljárás elejétől a végéig el tud kísérni egy ügyet. Bevallom, az egyetem elvégzése után azért is jelentkeztem ügyészségi fogalmazónak, mert már akkor úgy láttam, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen olyan eljárási pozíció az igazságszolgáltatásban, ahol a büntetőeljárás teljes folyamata végigkövethető.

– Gyanítom, nem egy ilyen ügye volt. Mondana olyan példát, ami a pályája meghatározó momentuma volt ezen a téren?

– Még kezdő ügyészként jártam el egy olyan ügyben, amelyben három – köztük válogatott – sportoló egy szórakozóhelyről az egyikük lakására felcsalva megerőszakolt egy fiatal lányt. Ez is egy olyan ügy volt, amit a kezdetétől, azaz a nyomozás felügyeletétől az elsőfokú ítélet meghozataláig módom volt végigvinni. A cselekmény jellegére tekintettel érthető módon a sértettet és a családját is rendkívüli módon megviselték a történtek. Miután a bíróság a vádlottakat a váddal egyezően elmarasztalta, az ítélet kihirdetése után, a tárgyalás végén a sértett és a szülei megvártak, odajöttek hozzám, és könnyek között köszönték meg nekem az ügyészség munkáját és eljárását. Bevallom, fiatal ügyészként – és nem mellesleg akkor már lányos apaként – rendkívül nagy hatással volt ez rám, és megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ügyészként nemcsak az állam büntető igényének az érvényesítése, de a sértetti igények érvényre juttatása is legalább olyan fontos feladatunk. Talán ennek a történetnek is betudható, hogy a pályám során mindig is igyekeztem erre kiemelt figyelmet fordítani. Emiatt is tartom örvendetesnek az új büntető eljárás eljárást gyorsító – egyre nagyobb számú és szélesebb körű – jogintézményeit, amik a sértetti érdekeket is szolgálják. Ezekkel a lehetőségekkel a Fővárosi Főügyészség is kiválóan él, az eljárást gyorsító intézményeket kimagasló számban alkalmazza. Gondolok itt elsősorban a büntetővégzés meghozatalára irányuló ügyészi indítványokra, amelyek esetében gyorsan, egyszerűen, adott esetben hosszadalmas, idő- és költségigényes tárgyalássorozat mellőzésével hozhat döntést a bíróság és zárulhatnak le az eljárások.

– Visszatérve a szervezett bűnözéshez kapcsolódó ügyekhez, jól emlékszem, a Fenyő-gyilkosság nyomozását is felügyelte egy ideig a 2000-es évek közepén?

– Igen, annak idején a Fenyő-ügyben is részt vettem a nyomozás felügyeletében. Akkor még egy korábbi verziót ellenőriztünk, nevezetesen, hogy az azóta felbujtóként megvádolt személy (Gyárfás Tamás – a szerk.) mást (Tasnádi Pétert – a szerk.) is megbízhatott a sértett megöletésével. Megjegyzem, annak a munkának is megvolt az eredménye, hiszen annak a szálnak a mostani vád szempontjából is – bizonyítékokat erősítő – jelentősége van.

– Gyárfás Tamás védekezésének része, hogy nem neki, hanem Princz Gábor volt Postabank-elnöknek volt nagyobb konfliktusa Fenyővel. Erről mit gondol?

– Tekintettel arra, hogy bírósági szakban lévő ügyről beszélünk, részletekbe nem szeretnék belemenni, azonban szakmai meggyőződéssel mondhatom, hogy az összes lehetőséget megvizsgálva jutott arra a pontra az ügy, hogy a Fővárosi Főügyészség vádat emelt Gyárfás Tamás és Portik Tamás ellen. A benyújtott vádirat olyan erős bizonyítékokon alapul, amelyek a szakmai álláspontunk szerint a vádlottak bűnösségét kétséget kizáró módon igazolják. Úgy gondolom, hogy a Fenyő-ügy a társadalom előtt jó példája – de még inkább üzenete – lehet annak, hogy mi, ügyészek, mindig is arra törekszünk, hogy az igazságszolgáltatás során bűn ne maradhasson büntetlenül. Érdekességként hadd említsem meg, hogy számomra egy ugyancsak különleges egybeesés – vagy ha úgy tetszik, egy személyes szál – is van a történetben. Abban az időben a bűncselekmény elkövetési helyének közelében laktam, és azon a bizonyos februári napon, még egyetemistaként – a büntetőjog iránt érdeklődő joghallgatóként – tartottam hazafelé, épp akkor, amikor a Fenyő-gyilkosság helyszínelése zajlott. Szinte sorsszerű, hogy néhány évvel később én lettem a Fenyő-ügy egyik ügyészségi előadója.

– Utalt arra, hogy a Tasnádi-szálnál kapcsolódott be a Fenyő-gyilkosság nyomozásába, Gyárfás Tamás akkor már régóta a hatóság látókörében volt. Érte önöket bármilyen politikai nyomás akkoriban? Kérdezem ezt azért, mert nem egy hétköznapi emberről, hanem a legfelsőbb politikai körökbe is bejáratos, befolyásos személyről volt szó.

– Nem tapasztaltam ilyet.

– Hivatalba lépése óta viszont egy politikai támadás már érte is az ügyészséget. Az ördög ügyvédje ügyben eljárás alá vont Czeglédy Csaba megüzente, hogy eljön még annak az ideje, hogy el lesznek számoltatva a szerinte a törvényeket „két lábbal tipró” ügyészek. Erről mit gondol?

– Ilyen támadások már korábban is érték az ügyészséget, mindazonáltal úgy gondolom, hogy ez és az ehhez hasonló kijelentések valójában nem minket, ügyészeket minősítenek. Czeglédy Csabát az ügyészség büntetővégzés meghozatalára irányuló indítvánnyal élve vádolta meg, tárgyalás mellőzését kérve. A bíróság az ügyészi állásponttal egyetértve, tárgyalás mellőzésével hozott elmarasztaló határozatot, amely döntéssel szemben a felek tárgyalás tartását kérhetik. A vádlott élt is ezzel a jogával, és ilyenkor a büntetőeljárási törvény szabályai szerint a bíróság minden esetben, automatikusan hatályon kívül kell hogy helyezze a korábbi elmarasztaló büntetővégzést.

– Czeglédy ezt győzelemként értékelte.

– Az előbb elmondottak alapján itt nem erről van szó, a hatályon kívül helyezéssel ugyanis nem érdemben foglalt állást a bíróság az ügyben, hanem az említett eljárásjogi automatizmus lépett életbe.

– Ha már a politikánál tartunk, fővárosi főügyészként felkészült a politikai támadásokra? Az elmúlt évtizedekben mindig volt arra példa, hogy egy-egy ügy kapcsán politikai támadás érte az ügyészséget.

– Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a pozícióval együtt jár az is, hogy politikai támadások érik az embert. Az ügyészség azonban kizárólag a jogszabályok alapján jár el, és nem tesz különbséget ügy és ügy között, hanem teszi a dolgát, az elmúlt évek kiemelkedő eredményei és szakmai mutatói szerint nem is rosszul… Ha érnek is bennünket nemtelen politikai támadások, úgy gondolom, azokat a helyükön kell kezelni. A munkánkat ezek biztosan nem fogják befolyásolni. Arról szeretnék mindenkit biztosítani, hogy miként – a szakmailag jól felkészült kollégáimnak köszönhetően – eddig is lelkiismeretes és magas szakmai színvonalú munka folyt a Fővárosi Főügyészségen, ez a jövőben sem lesz másképp.

Borítókép: Szalóki Zoltán (Fotó: Bach Máté)