A Látlelet az orosz-ukrán háborúról szeptember 24-én zárult le, a katonai konfliktus első hét hónapját mutatja be.
G. Fodor Gábor először arról beszélt az orosz-ukrán háború kapcsán, hogy nekünk magyaroknak ebben a kérdésben nem osztottak lapot.
Felmerül az, hogy ki osztja a lapokat és kiknek, játszanak-e velünk, vagy kívül esünk az egész eseménysoron?
Schmidt Mária történész hozzáfűzte:
minden ami most a világban történik, az Amerikai Egyesült Államokról szól, a dolgokat Washingtonban döntik el, és ezeket a döntéseket az egész világnak tudomásul kell vennie. Mindenki a washingtoni döntésekre reagál, vagy úgy, hogy végrehajtja amit mondanak neki, vagy úgy, hogy megpróbál valami külön utat járni.
A könyv szerzője szerint tulajdonképpen Donald Trump stratégiájának a végrehajtása folyik más eszközökkel Washingtonban.
Trump azt mondta, hogy Kína a fő ellenség, és ennek akarta alárendelni a külpolitikáját, következésképpen a volt elnök véleménye alapján nem szabad az Egyesült Államoknak új frontokat nyitnia és a demokráciaexportban elfecsérelnie az erejét, hanem Pekingre kell koncentrálni – olvasható az Origo cikkében.
Schmidt Mária úgy látja, hogy Trump megbuktatása ellenére továbbra is érvényes ez a politika, csak másféleképpen kívánják végrehajtani: Először Oroszországgal akarnak leszámolni és ezen keresztül Kínával.
A történész szerint Putyin felült a provokációnak és egy felelőtlen háborús agressziót indított Ukrajna ellen.
Schmidt Mária úgy értékeli az orosz-ukrán háború eddigi fejleményeit, hogy
nemcsak nekünk magyaroknak nem osztottak lapot, de Európának sem. véleménye alapján az európai politikusok döntései nem Európa érdekeit szolgálják, de nem világos, hogy akkor mégis kinek az érdekeit szolgálhatják.
Békés Márton történész szerint a könyv első része alapján az orosz-ukrán háborút egyfajta szláv belháborúként is lehet értelmezni, ez szinte egy posztszovjet polgárháború, amelyben keretén belül Oroszország restaurálni akarja Novorossziját, Ukrajna pedig védi a területi szuverenitását.
A könyv második része a proxy háborúról szól, amely Ukrajna területén zajlik, de nem Ukrajnáért vívják, hanem Oroszországért és Oroszország ellen – olvasható az Origo cikkében.
Fotó: Polyák Attila/ORIGO
Ebben a háborúban Ukrajnát Amerika helyettesíti és Oroszország is csak egy kesztyűbáb, a cél Kína megütése ezáltal.
A Látlelet az orosz-ukrán háborúról harmadik rész pedig egy XXI. századi keretek között zajló energiaháborúról értekezik.
Schmidt Mária ennek kapcsán kiemelte: Kínának nincsenek természeti erőforrásai, Kína importra szorul, a cél Peking elzárása az erőforrásoktól.
Az amerikaiak arról beszélnek, hogy Putyinnak mennie kell és rendszerváltoztatásra van szükség Oroszországban, Moszkvát meg kell gyengíteni.
Ha ennek nyomán az oroszok erőforrások felet amerikai fennhatóság lesz, akkor beszorulnak Kína lehetőségei.
A kínaiakat ki akarják zárni az orosz energiapiacról
– jelentette ki, hozzáfűzve,
Washingtonból nézve pont mindegy, hogy hol van Oroszország és Ukrajna határa.
A történész elmondása alapján meg akarják akadályozni továbbá, hogy Kína a különleges, chipekhez szükséges erőforrásokhoz hozzájusson. Az amerikai chipek 90 százaléka Tajvanról származik, ezért fontos a sziget – olvasható az Origo cikkében.
Schmidt Mária arról is beszélt, hogy Amerika korábban mindig tagadta, hogy birodalmat épít, de most már nem tesz így.
A birodalomépítés önmagában nem rossz dolog, mi viszont pillanatnyilag a birodalom szélén vagyunk.
Ezt követően Békés Márton színes forradalmakról beszélt (jugoszláv, grúz események, arab tavasz, narancsos forradalom).
Szerinte
a Márki-Zay Péter kampányát finanszírozó amerikai alapítvány, az Action For Democracy egyik tagja, Wesley Clark is ide sorolható.
Clark volt az európai NATO erők parancsnoka 1999-ben, amikor bombázták a szerbiai városokat.
Nálunk a baloldal pénzt kapott, ez jobb mint a bombázás...
– mondta.
Ez a magyar renitenskedés ugyanakkor válthat ki ellenérzéseket, például ami megjelenik most a forint árfolyamában, vagy az amerikai nagykövet üzengetéseiben.
Az euroatlanti integrációjával az a gond, hogy Európának nincs stratégiai autonómiája. Orbán Viktor az egyetlen a kontinensen, aki békét akar – részletezte nézőpontját.
Fotó: Polyák Attila/ORIGO
Schmidt Mária hangsúlyozta, hogy olyan vezető rétege van Európában, akik a legjobb egyetemeket tanultak, mégis rossz döntéseket hoznak, nem alkalmasak erre a feladatra. A téma kapcsán kiváló példa az átgondolatlan uniós szankciós politika.
Amerika gyengébb Oroszországot akar. mivel Németország önsorsrontó politikát folytatott Merkel alatt, nincs valódi európai politika, jelenleg a lengyel hadsereg háromszor erősebb mint a német, és erről a lengyelek folyamosan beszélnek.
Az Európai Bizottság elnökének korrupciógyanús botránya van, ahogy a német kancellárnak is.
Mivel EU és NATO-tagok vagyunk, így meg kell próbálnunk ebben a keretben maradni, mivel nincs más alternatíva. Nem kérdezik meg Magyarországot és a válaszunkat sem hallgatják meg.
Békés szerint olyan kormányok kellenek mint a magyar, amelyet nem kötnek gúzsba koalíciós kényszerek, nem ejtőernyőztetnek a kormányába máshonnan politikusokat, mint például Bulgáriában. A V4 erősen sérült, mivel a lengyel barátaink az Intermariumban gondolkodnak és a NATO keleti bázisává kívánnak válni – olvasható az Origo cikkében.
Schmidt Mária hozzátette: azt gondolom, hogy a demokraták és a republikánusok is héjákból állnak. Azonban a republikánusok szerint az oroszokkal szövetkezve kell szembeszállni Kínával, míg a demokraták szerint Oroszország megsemmisítése által. A republikánus álláspont reménykeltő.
Ugyanakkor nekünk inkább a kultúra megtartó erejére kell koncentrálni, míg az ilyen kérdéseket a nagyokra kell bízni
– magyarázta.
Schmidt úgy véli, hogyha Amerika fogja kontrollálni az orosz energiaforrásokat, akkor gond lesz. Természetesen ő sem tudja, hogy ki robbantotta fel az Északi Áramlat két vezetékét. A németek viszont nem mernek orosz gázt venni az Északi Áramlat II-ön keresztül. A zöld energia azonban Németországban jelenleg 7 százalékot jelent. A történész Izraelben reménykedik földgáz tekintetében, persze majd amerikai palagázt is kell vennünk – olvasható az Origo cikkében.
Békés Márton Puskint idézte, aki szerint a szláv folyók orosz tengerbe tartanak. Ez a XIX. században volt így, ma már nem, következésképpen: amerikai-orosz tárgyalások kellenek, ahogy Orbán Viktor mondta Berlinben, a szlávok nem fognak semmit eldönteni.
Magyarország számára lehetett volna kiút a kínai Egy Övezet Egy Út (One Belt One Road), de ennek a perspektívának ez a háború súlyos sebeket okozott. Békés szerint nem lehet meglenni orosz energiaforrások nélkül.
Fotó: Polyák Attila/ORIGO
G. Fodor Gábor feltette azt a kérdést, hogy mit jelent beállni a sorba, azonkívül, hogy nincs üzlet Kínával és Oroszországgal?
Schmidt véleménye alapján
nincs ebben újdonság, a második világháború után amerikai fennhatóság alá került Nyugat-Európa, az átmeneti szovjet fennhatóság után pedig Kelet-Európa is.
Amerika biztosítja Európa védelmét, mivel Európának nincs saját védelmi képessége, országonként sincs, így Washington jogosan gondolhatja azt, hogy ez az ő területe.
Az oroszokkal kialakult helyzet miatt elvárja Amerika, hogy ezen a területen mindenki sorakozzon fel mögötte.
Ugyanakkor a legnagyobb atomhatalom Oroszország. Rossz lenne, ha odáig fajulna mint a második világháborúban... – jegyezte meg a történész, rávilágítva a következőre:
Oroszország nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a háborút és Amerika sem engedheti meg, hogy Ukrajna veszítsen. ki tudja mi lesz, ha az oroszok veszítenek és Putyin megbukik?
