„A bíróságnak az eljárása során – elháríthatatlan akadály esetét kivéve – mindkét szülőt meg kell hallgatnia és értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről” – írja elő európai uniós kötelezettségek alapján a polgári törvénykönyv (Ptk.) augusztus 1-jétől. A Fővárosi Törvényszék (FT) szerdai sajtótájékoztatóján elhangzott: 2014-től már szerepelt a Ptk.-ban, hogy egy válóperben vagy a gyermek harmadik félnél való elhelyezése során a gyermek is meghallgatható, az augusztusi jogszabály-módosítás csak a gyermek kötelező értesítéséről szól, ám ez nem jelenti azt, hogy automatikusan bíróság elé kell állnia.
Szabó József Tamás, a Fővárosi Törvényszék szóvivője azt hangsúlyozta, hogy a polgári törvénykönyv módosítását egy európai uniós jogszabály, az úgynevezett a Brüsszel II. rendelet tette szükségessé.
Ez előírja, a szülői felügyelet rendezésekor kötelező a gyermeket tájékoztatni arról, hogy a véleményét elmondhatja a bíróságon. Hozzátette: bár a törvény ezt értesítésként fogalmazza meg, valójában egy tájékoztató, ami ha elmarad, akkor az Európai Unió más tagállamaiban a magyar bíróság ítéleteit nem hajtják végre, vagyis ez a tájékoztató az ítéletek végrehajthatóságának előfeltételét jelenti.
Ocskó Katalin, az FT általános elnökhelyettese, családjogi bíró elmondta: a gyermeket a bíróság levélben értesíti arról, hogy az elhelyezésére irányuló eljárásban neki is lehetősége van arra, hogy megossza a bíróval a kérdés kapcsán megfogalmazott véleményét. A bíróság a szülőket is értesíti arról, hogy a gyermekük fog kapni egy, az eljárásban való részvételi lehetőségről szóló tájékoztató levelet. A szülőket együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terheli, azaz meg kell beszélniük a gyermekkel azt, hogy ő mit szeretne, s a szülőknek is tájékoztatniuk kell a gyermeket a bíróság előtti nyilatkozattétel lehetőségéről.
A bírónő kifejtette, hogy mindig az adott gyermek lelkiállapota, fejlettsége, értelmi képessége alapján mérlegeli a bíró, hogy az adott kiskorú az ítélőképessége birtokában van-e vagy sem.
Azt a kiskorút tekintik ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek, aki életkorának, értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes a meghallgatása során felfogni azt, hogy az őt érintő tények és döntések milyen lényegi tartalommal bírnak. Megérti, érzi, hogy róla mit fognak dönteni, és a várható következményekkel is tisztában van. Esetenként és gyermekenként külön-külön kell a bíróságnak mérlegelnie azt, hogy egy adott gyermek az ítélőképességnek birtokában van-e, vagy sincs.
Példaként említette, hogy ítélkező tevékenysége során ő találkozott már olyan nyolcéves gyermekkel, aki ítélőképessége birtokában volt, de olyan 12 évessel is, akiről csak azt tudta megítélni, hogy még nincs rálátása a körülötte történtekre és nem tudja felfogni annak lényegi tartalmát, hogy miről is szól az eljárás.
A bírónő nagyon fontosnak tartotta kiemelni: minden, ami a gyermekeket érintő bírósági eljárásokban történik, az ő jogaiknak az érvényesülésére, valamint védelmük minél hatékonyabb kifejezésére szolgál. A bíróság egész eljárása alatt egyértelműen a gyermek érdekét kell hogy érvényesítse – nem csupán a döntésében, hanem az eljárása során is.
A bírák számos, pszichológusok által tartott képzésben részesültek az elmúlt évek során, amely foglalkozások visszatérő témája volt az, hogy miként, milyen módon kell a gyermekeket meghallgatni. E téma kapcsán példaként említette a bírósági vezető, hogy a gyermekektől például soha nem kérdezik meg, hogy kinél szeretnének élni, de azt sem, hogy mit gondolnak, hogy mi legyen az elhelyezésükre vonatkozó döntés. A bíróság szeretné megismerni a gyermekeket, hiszen róluk, az ő életükről születik döntés, ezért nagyon fontos, hogy a múltjukra és jelenükre vonatkozó gondolataikról és érzéseikről, valamint a jövőjükre vonatkozó elképzeléseikről közvetlenül tőlük és ne csak a szüleiktől tájékozódhassanak a bírák.
A tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a gyermekek a szorongásuk oldására fókuszáló légkörben nagyon hamar megnyílnak.
Végezetül a gyermekek egyre növekvő jogtudatosságát a következő példával illusztrálta Ocskó Katalin: van olyan kiskorú gyermek, aki saját maga indított távoltartási eljárást az őt bántalmazó szülőjével szemben.
A meghallgatószobáról
A gyermekmeghallgató szobák olyan helyiségek a rendőrségeken és a bíróságon, amelyekben barátságos a berendezés, és ezért ott kényelmesebben érezheted magad, mint egy tárgyalóteremben.
Ha még nem múltál el 14 éves, és a rendőrség vagy a bíróság tanúként beidézett, akkor ilyen helyiségben hallgatnak meg.
A meghallgatás azt jelenti, hogy a bíró kérdéseket tesz fel neked, és ezekre kell válaszolnod. A szobában a meghallgatáson csak te és a bíró, valamint szüleid lesznek jelen. Ha valamit nem értesz, vagy valamivel gondod van, nyugodtan kérdezhetsz a bírótól. (Forrás: Bíróság.hu)
Borítókép: Minden törvényszéken van gyermekmeghallgató szoba (Forrás: Bíróság.hu)
