– Milyen következményei lehetnek, ha a nemzeti konzultáción a magyarok kiállnak a kormány álláspontja mellett?
– A konzultáció lényege éppen az, hogy mindenkinek lehetővé teszi, hogy elmondja a véleményét. Már csaknem hétszázezren töltötték ki a szankciókról indított konzultációt, közben pedig elérhető az online kitöltési felület, valamint az akadálymentesítés is megtörtént.
A polgárok azt is mondhatják, hogy egyetértenek azzal, ami az Európai Unióban zajlik az energiaszankciókat illetően, de azt is jelezhetik, hogy a kormány véleményével értenek egyet.
Ez a megerősítés egy mandátumot is jelent, aminek az a lényege, hogy amikor a kormányzat bizonyos ügyekkel és kérdésekkel foglalkozik, akkor olyan felhatalmazással kell vitába bocsátkozni, amely a magyar emberek képviseletéről szól. Amikor egy miniszterelnök úgy ül le az Európai Tanácsban a tárgyalóasztalhoz, hogy meg tudja mutatni, mennyi támogató véleménye van, azzal nem lehet vitatkozni. Ez olyan tény, amire egyetlen uniós állam- vagy kormányfő sem mondhatja azt, hogy ezek valótlan adatok.
– Több politikustársához hasonlóan ön is részt vesz a jelenleg zajló országjáráson. Milyenek a tapasztalatai?
– Az országjárás rendezvényein nagy számban vannak jelen az érdeklődők, a magyar emberek pedig értik, hogy azok az összefüggések, amelyekről a szankciók kapcsán beszélünk, nem előnyösek sem Magyarországnak, sem az EU-nak. Mindegyik helyszínen el szoktam mondani: a politikusok számára is fontos visszacsatolás, hogy nem pusztán egy választási kampányban találkoznak a választókkal, hanem időről időre a konzultációk alkalmával is. Ezeken az eseményeken meghökkentően szókimondó kérdéseket is fel lehet tenni. Kimondottan szeretjük azt, ha a téma ismertetése után beszélgetés, adott esetben vita bontakozik ki a felmerülő kérdésekről. Ilyenkor nyilvánvalóvá válik, hogy miként érintik az emberek mindennapjait a kormányzati intézkedések.
Az elmúlt tizenkét év fontos tapasztalata: a konzultációk sokat segítettek abban, hogy a nemzeti elkötelezettségű politika egyúttal pragmatikus is legyen.
Mindig azt szoktuk mondani, hogy a valóság a mi oldalunkon áll. Gondoljunk arra, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hogyan képviseli a magyar érdeket a nemzetközi színtéren, ahol gyakran teljesen más felfogású, ideológiailag vezérelt külpolitikával találkozik. Ezt kell ütköztetni azzal a valósággal, amit mi Magyarországon a nemzeti érdek képviseletéből adódóan eleve tudunk, a konzultációknak köszönhetően pedig erről folyamatos visszacsatolásokat kapunk.
– Megjegyzendő, hogy Brüsszelben továbbra is ragaszkodnak a szankciókhoz, miközben Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője már arról beszélt, soha nem számítottak arra, hogy a szankciók véget vetnek a háborúnak.
– Látható, hogy az EU-nak nincs valódi vezetése, az intézmények nem úgy működnek, ahogy az alapító atyák, valamint a szerződések meghatározták. Az Európai Parlament (EP) rendkívül radikális, ideológiailag vezérelt, az EP baloldala pedig nem érdekelt abban, hogy normális viszony alakuljon ki a magyar vagy a lengyel kormánnyal, valamint a mögöttük álló konzervatív erőkkel. Az Európai Bizottság egy politikai bizottsággá változott a saját önbevallása alapján, ráadásul nem mutat egységes vezetést, hanem különböző tisztviselők köré csoportosulva működik. Már csak a két intézmény vetélkedése sem teszi lehetővé, hogy egyértelmű, következetes és pragmatikus álláspontok legyenek, hanem ideológiák, alkalmi történések befolyásolják, hogy éppen mit gondolnak. A Borrell-féle gondolathoz csak annyit: amikor kitört a háború és elkezdődött a gondolkodás arról, hogy a szankciók szigorítása lesz-e az, ami térdre kényszeríti Oroszországot, akkor mindenki meg volt győződve arról, hogy az egymást követő szankciós csomagok, amiket bármiféle hatásvizsgálat nélkül fogadtak el, véget vetnek a háborúnak.
Most már nyilvánvaló, hogy a szankciók erre nem alkalmasak. Sohasem volt erőssége a bizottságnak vagy az EP-nek, hogy szembenézzen a saját hibáival, sőt ennél sokkal rosszabb a helyzet, mivel a korábbi hibák újabbakat fognak generálni.
– A baloldal ellenségesen viszonyul a konzultációhoz, támogatják a szankciókat, és rendre azzal vádolják Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy ő is megszavazta azokat a szankciókat, amik ellen most a kormány fellép.
– A miniszterelnök a Krím-félsziget 2014-es orosz elfoglalása óta minden fórumon azt képviseli, hogy a szankciós politika nem alkalmas a katonai-politikai célok elérésére, ehelyett olyan más eszközökkel kellene élni, amelyek hatékonyak lehetnek és jobb tárgyalási feltételeket adhatnak az EU számára. Érdemes leszögezni: Magyarország véleménye az, hogyha egységesen és hatékonyan lépne fel az EU, akkor megoldást tudna találni arra, hogy azonnali békekötésre kényszerítse a harcoló feleket. Ezzel szemben az európai baloldal táskahordozójaként a magyar baloldal ugyanazt a nótát fújja, mint az elvtársaik az EP-ben. Nyilvánvalóan nem magyar érdeket képviselnek.
– Mit szól ahhoz, hogy a baloldal a hazánknak járó EU-s pénzekkel akarja zsarolni Magyarországot?
– Szégyen, amit a múlt héten is művelt a magyar baloldal az Európai Parlamentben. Gyurcsányék hathatós közreműködésével elfogadtak egy határozatot, hogy Magyarország semmiképp ne kapja meg a hazánknak járó forrásokat, annak ellenére sem, hogy minden vállalást teljesítettünk. Most érik be az elmúlt tíz év ármánykodása az európai intézményekben, amiket a baloldal túszul ejtett. Ezt a monopóliumot politikai nyomásgyakorlásra, zsarolásra, a kettős mérce folyamatos alkalmazására használják fel, és kérlelhetetlenül próbálják lemészárolni azokat a kormányokat és politikai erőket, amelyek nem úgy gondolkodnak, ahogy azt Brüsszelből megmondják. Látjuk, hogy a szankciókkal az EU intézményei, különösen a bizottság olyan területekre próbál behatolni, amelyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Egyértelmű hatalom- és kompetenciakiterjesztést láthatunk, aminek messze mutató következményei lehetnek, ha nem állunk a sarkunkra. Legyen szó akár a helyreállítási alapról, akár a hétéves költségvetésről, ezek a pénzek nem alku tárgyai.
A hétéves költségvetésről a szerződések teljesen egyértelműen kimondják, hogy ezek a források nekünk feltételek nélkül járnak. A helyreállítási alap kapcsán súlyosabb a helyzet, hiszen volt egy politikai és jogi konszenzus arról, hogy az EU közös hitelt vesz fel, amiben nem volt szó semmiféle feltételről, hanem arról, hogy a koronavírus utáni gazdasági helyreállítás támogatása érdekében a lehető leggyorsabban hozzáférjünk ezekhez a forrásokhoz. Erről két éve született meg a döntés, és miközben az EU legtöbb tagállama már megkapta a neki járó kölcsönöket, addig a magyar emberek még egy fillért nem láttak. A választások előtt majdnem egy évvel, 2021 nyarától kezdődően mindössze általános politikai lózungokat lehetett hallani, hogy mi a probléma, konkrétumokat csak idén júniusban fogalmaztak meg, amiket aztán másfél hónap alatt megtárgyaltunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy csak politikai okok miatt tartják vissza a forrásokat. Az EU vezetésének és az uniós intézményeknek vissza kell térni az EU alapjaihoz és a józan ész politikájához.