„A valóság a mi oldalunkon áll”

– A nemzeti konzultáció mindenkinek lehetővé teszi, hogy elmondja a véleményét – fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjúban Kovács Zoltán. A nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szót ejtett a brüsszeli energiaszankciókról, a baloldal kampányfinanszírozási botrányáról, valamint a hazánknak járó európai uniós forrásokról is.

2022.11.22. BUdapest Kovács Zoltán Fotó: Kurucz Árpád

– Milyen következményei lehetnek, ha a nemzeti konzultáción a magyarok kiállnak a kormány álláspontja mellett?
– A konzultáció lényege éppen az, hogy mindenkinek lehetővé teszi, hogy elmondja a véleményét. Már csaknem hétszázezren töltötték ki a szankciókról indított konzultációt, közben pedig elérhető az online kitöltési felület, valamint az akadálymentesítés is megtörtént. 

A polgárok azt is mondhatják, hogy egyetértenek azzal, ami az Európai Unióban zajlik az energiaszankciókat illetően, de azt is jelezhetik, hogy a kormány véleményével értenek egyet. 

Ez a megerősítés egy mandátumot is jelent, aminek az a lényege, hogy amikor a kormányzat bizonyos ügyekkel és kérdésekkel foglalkozik, akkor olyan felhatalmazással kell vitába bocsátkozni, amely a magyar emberek képviseletéről szól. Amikor egy miniszterelnök úgy ül le az Európai Tanácsban a tárgyalóasztalhoz, hogy meg tudja mutatni, mennyi támogató véleménye van, azzal nem lehet vitatkozni. Ez olyan tény, amire egyetlen uniós állam- vagy kormányfő sem mondhatja azt, hogy ezek valótlan adatok.

– Több politikustársához hasonlóan ön is részt vesz a jelenleg zajló országjáráson. Milyenek a tapasztalatai?
– Az országjárás rendezvényein nagy számban vannak jelen az érdeklődők, a magyar emberek pedig értik, hogy azok az összefüggések, amelyekről a szankciók kapcsán beszélünk, nem előnyösek sem Magyarországnak, sem az EU-nak. Mindegyik helyszínen el szoktam mondani: a politikusok számára is fontos visszacsatolás, hogy nem pusztán egy választási kampányban találkoznak a választókkal, hanem időről időre a konzultációk alkalmával is. Ezeken az eseményeken meghökkentően szókimondó kérdéseket is fel lehet tenni. Kimondottan szeretjük azt, ha a téma ismertetése után beszélgetés, adott esetben vita bontakozik ki a felmerülő kérdésekről. Ilyenkor nyilvánvalóvá válik, hogy miként érintik az emberek mindennapjait a kormányzati intézkedések. 

Az elmúlt tizenkét év fontos tapasztalata: a konzultációk sokat segítettek abban, hogy a nemzeti elkötelezettségű politika egyúttal pragmatikus is legyen. 

Mindig azt szoktuk mondani, hogy a valóság a mi oldalunkon áll. Gondoljunk arra, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hogyan képviseli a magyar érdeket a nemzetközi színtéren, ahol gyakran teljesen más felfogású, ideológiailag vezérelt külpolitikával találkozik. Ezt kell ütköztetni azzal a valósággal, amit mi Magyarországon a nemzeti érdek képviseletéből adódóan eleve tudunk, a konzultációknak köszönhetően pedig erről folyamatos visszacsatolásokat kapunk.

– Megjegyzendő, hogy Brüsszelben továbbra is ragaszkodnak a szankciók­hoz, miközben Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője már arról beszélt, soha nem számítottak arra, hogy a szankciók véget vetnek a háborúnak.
– Látható, hogy az EU-nak nincs valódi vezetése, az intézmények nem úgy működnek, ahogy az alapító atyák, valamint a szerződések meghatározták. Az Európai Parlament (EP) rendkívül radikális, ideológiailag vezérelt, az EP baloldala pedig nem érdekelt abban, hogy normális viszony alakuljon ki a magyar vagy a lengyel kormánnyal, valamint a mögöttük álló konzervatív erőkkel. Az Európai Bizottság egy politikai bizottsággá változott a saját önbevallása alapján, ráadásul nem mutat egységes vezetést, hanem különböző tisztviselők köré csoportosulva működik. Már csak a két intézmény vetélkedése sem teszi lehetővé, hogy egyértelmű, következetes és pragmatikus álláspontok legyenek, hanem ideológiák, alkalmi történések befolyásolják, hogy éppen mit gondolnak. A Borrell-féle gondolathoz csak annyit: amikor kitört a háború és elkezdődött a gondolkodás arról, hogy a szankciók szigorítása lesz-e az, ami térdre kényszeríti Oroszországot, akkor mindenki meg volt győződve arról, hogy az egymást követő szankciós csomagok, amiket bármiféle hatásvizsgálat nélkül fogadtak el, véget vetnek a háborúnak. 

Most már nyilvánvaló, hogy a szankciók erre nem alkalmasak. Sohasem volt erőssége a bizottságnak vagy az EP-nek, hogy szembenézzen a saját hibáival, sőt ennél sokkal rosszabb a helyzet, mivel a korábbi hibák újabbakat fognak generálni.

– A baloldal ellenségesen viszonyul a konzultációhoz, támogatják a szankciókat, és rendre azzal vádolják Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy ő is megszavazta azokat a szankciókat, amik ellen most a kormány fellép.

– A miniszterelnök a Krím-félsziget 2014-es orosz elfoglalása óta minden fórumon azt képviseli, hogy a szankciós politika nem alkalmas a katonai-politikai célok elérésére, ehelyett olyan más eszközökkel kellene élni, amelyek hatékonyak lehetnek és jobb tárgyalási feltételeket adhatnak az EU számára. Érdemes leszögezni: Magyarország véleménye az, hogyha egységesen és hatékonyan lépne fel az EU, akkor megoldást tudna találni arra, hogy azonnali békekötésre kényszerítse a harcoló feleket. Ezzel szemben az európai baloldal táskahordozójaként a magyar baloldal ugyanazt a nótát fújja, mint az elvtársaik az EP-ben. Nyilvánvalóan nem magyar érdeket képviselnek.

– Mit szól ahhoz, hogy a baloldal a hazánknak járó EU-s pénzekkel akarja zsarolni Magyarországot?
– Szégyen, amit a múlt héten is művelt a magyar baloldal az Európai Parlamentben. Gyurcsányék hathatós közreműködésével elfogadtak egy határozatot, hogy Magyarország semmiképp ne kapja meg a hazánknak járó forrásokat, annak ellenére sem, hogy minden vállalást teljesítettünk. Most érik be az elmúlt tíz év ármánykodása az európai intézményekben, amiket a baloldal túszul ejtett. Ezt a monopóliumot politikai nyomásgyakorlásra, zsarolásra, a kettős mérce folyamatos alkalmazására használják fel, és kérlelhetetlenül próbálják lemészárolni azokat a kormányokat és politikai erőket, amelyek nem úgy gondolkodnak, ahogy azt Brüsszelből megmondják. Látjuk, hogy a szankciókkal az EU intézményei, különösen a bizottság olyan területekre próbál behatolni, amelyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Egyértelmű hatalom- és kompetenciakiterjesztést láthatunk, aminek messze mutató következményei lehetnek, ha nem állunk a sarkunkra. Legyen szó akár a helyreállítási alapról, akár a hétéves költségvetésről, ezek a pénzek nem alku tárgyai. 

A hétéves költségvetésről a szerződések teljesen egyértelműen kimondják, hogy ezek a források nekünk feltételek nélkül járnak. A helyreállítási alap kapcsán súlyosabb a helyzet, hiszen volt egy politikai és jogi konszenzus arról, hogy az EU közös hitelt vesz fel, amiben nem volt szó semmiféle feltételről, hanem arról, hogy a koronavírus utáni gazdasági helyreállítás támogatása érdekében a lehető leggyorsabban hozzáférjünk ezekhez a forrásokhoz. Erről két éve született meg a döntés, és miközben az EU legtöbb tagállama már megkapta a neki járó kölcsönöket, addig a magyar emberek még egy fillért nem láttak. A választások előtt majdnem egy évvel, 2021 nyarától kezdődően mindössze általános politikai lózungokat lehetett hallani, hogy mi a probléma, konkrétumokat csak idén júniusban fogalmaztak meg, amiket aztán másfél hónap alatt megtárgyaltunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy csak politikai okok miatt tartják vissza a forrásokat. Az EU vezetésének és az uniós intézményeknek vissza kell térni az EU alapjaihoz és a józan ész politikájához.

– Nem merészkedett túl messzire David Pressman, az USA budapesti nagykövete, amikor az Országos Bírói Tanács két tagjával találkozott?
– Kezdjük a guruló dollárok kérdésével, mert nekem mindig az a kedvenc részem, amikor a magyar dollárbaloldal úgy tesz, mintha nem értenénk, mi történt. Azt történt, hogy most már feketén-fehéren, tranzakciókkal, adatokkal bizonyított: hárommilliárd forintnyi dollár érkezett a baloldal kampányába. Azt mondani, hogy észre sem vették, hogy ennyi pénz került a kampányszámlájukra, olyan oltári és elementáris hazugság, ami újabb kérdéseket vet fel. Olyan aggodalmak merültek fel, amelyek indokolttá tették a lefolytatott vizsgálatok eredményeinek feloldását, és olyan dolgok derültek ki, amelyek rávilágítottak arra, miért aggodalmas ez az ügy. A magyar törvények tiltják, hogy külföldről finanszírozzanak politikai tevékenységet. Márpedig itt – bárminek is nevezik magukat, mozgalomnak, civileknek – teljesen egyértelmű befolyásolási kísérletekkel állunk szemben. 

A nyugat-európai baloldali pártok folyamatosan végzik ezt a tevékenységet, de az Európai Parlament, a hazánkba látogató vizsgálóbizottságok, jelentések is egyértelművé tették, hogy a polgári kormány elleni összeesküvésről van szó. 

Ennek a kivizsgálása és a valóság megismerése önmagában egy érdek. Kormányzati szereplőként udvariasabb leszek azzal kapcsolatban, hogy egy állam milyen nagykövetet küld, és ő hogyan viselkedik a fogadó országban. Mi mindig azt kértük a hazánkba akkreditált nagykövetektől, hogy a kölcsönös tisztelet alapján végezzék munkájukat. Egy nagykövetnek nem az a dolga, hogy a fogadó ország belpolitikájával foglalkozzon, hanem az, hogy a saját országát képviselje. Az igazságszolgáltatási rendszerrel való kapcsolattartásnak van egy rendje. Az intézmények vezetőivel találkozni rendben van, de a beosztott bírák azon állításai, amiket visszaköszönni látunk, és az, hogy nem a magyar Országgyűlés által létrehozott struktúrában lévő szervezetek képviselik az igazságügyi rendszert, hanem a bírói tanács… Ez önmagában felveti a kérdést, hogy pontosan mire akarják felhasználni azokat a belső vitákat, amiket a bíráknak maguknak kell megoldaniuk, hiszen 2014 óta a magyar bírósági szervezetben nem volt olyan változás, ami indokolttá tenné, hogy a belső, hatásköri, eljárási kérdésekből politikai vitát kelljen gerjeszteni.

– A dollárbaloldal ügyét a parlament nemzetbiztonsági bizottsága is tárgyalja, a bizottság két ellenzéki tagja pedig támogatta, hogy feloldják a szolgálatok titkosított vizsgálati anyagát. Talán úgy gondolják, hogy nincs félnivalójuk?

– Érzésem szerint megpróbálnak előre menekülni, mintha nem lenne semmi látnivaló. A rendszerváltoztatás óta eltelt idő legnagyobb nemzetbiztonsági botrányával állunk szemben, mert amit eddig csak véltünk, hogy külföldről megpróbálnak beavatkozni a magyar választásokba, arra most van egy kézzel fogható bizonyíték. Amerikai dollárokért felvásárolták a magyar baloldalt.

– Nemrég egy podcastot indított, ahol aktuális politikai témákról beszélget közéleti szereplőkkel. Mi sarkallta arra, hogy ilyen formában is beszámoljon arról, hogy mi történik Magyarországon?

– A magyar álláspont, valamint a képviselt értékek, irányok közvetítése 2010 óta az egyik legfontosabb feladatunk. Először azt gondoltuk, hogy mindezt a párbeszéd és a meggyőzés eszközeivel el lehet érni, de az utóbbi hetek-hónapok, valamint az említett témák is bebizonyították, hogy a „másik oldalon” süket fülekre találunk. Nem a megértés, hanem a megértés szándékának hiányáról kell beszélni. Ezért mi folytatjuk az elmúlt tizenkét évben megkezdett építkezést a saját felületeinken. A podcast adásaiban pedig az esetek nagy részében beszélgetőpartnereimmel angol nyelven mutatjuk be, hogy egy-egy témában a kormány, a magyar politika, a pártok milyen felfogást képviselnek. Ez a felület kiegészíti az eddigi csatornákat. A vendégek tapasztalt szakemberek és olyan álláspontot képviselnek, amit érdemes közvetlenül is bemutatni a nyugat-európai közönségnek.

Borítókép: Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár (Fotó: Kurucz Árpád)