A címbeli hasonlóság ellenére Zsuffa Tünde regényei a november 10-én megjelenő Az Ég tartja a Királyt, és a két éve kiadott Az Ég tartja a Földet nem egy sorozat részei, de mégis szorosan összekapcsolódnak. Közös a címben megfogalmazott titok, amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet és Az Ég tartja a Földet című regényből megismert hős, Walter lovag mond ki – a világunk természetfölötti gondoskodás mellett működik –, és közös a szemlélet is, amellyel Zsuffa Tünde a magyar középkor történelmét láttatja.
Az új regény IV. Béla és a tatárjárás idejébe röpíti az olvasót, hogy megismerhesse ennek a nehéz időszaknak a jeles szereplőit és a kisembereit. Történelmi ismereteink alapján mindannyian tudjuk, hogy IV. Béla nevéhez az „országépítő”, a második honalapító nevet kapcsoljuk.
Zsuffa Tünde legújabb regényéből azonban megismerhetjük az embert is, aki esendő volt, mint mindannyian, és végül csak korábbi önmagát felülmúlva válik egy ország megtartójává, egy nemzet összekovácsolójává.
IV. Bélát ugyanis az írónő a történet első felében nem egy ideális uralkodónak mutatja be, hanem egy bosszúálló, hataloméhes férfinak. Olyannak, aki nem fogadja meg húga, Árpád-házi Szent Erzsébet tanácsait, ehelyett a bosszú ösvényére lép. Apja halálát kívánja, dühkitöréseitől szenved az egész udvar, elfordul Istentől, magára haragítja a pápát, a családját, a barátait és a népét is, amelyik képtelen megbékélni az országba betelepült kunokkal. A király könyörtelenül számol le anyja gyilkosaival, apja várandós özvegyével; sőt még az öccsével, Kálmán herceggel és a hűséges német Walter lovaggal is szembefordul.
Aztán egy nap Béla a maga által teremtett romhalmaz tetején találja magát: egyedül, védelem nélkül a tatárok veszedelmes seregével szemben. Ekkor jön rá, hogy a bosszúvágy, a hataloméhség mindent tönkretett körülötte, és Erzsébet jóslatai sorra beteljesülnek.
A király ekkor megváltozik, amihez segítséget kap, erőt merít testvére, Szent Erzsébet szellemi hagyatékából, közös múltjukból. Ennek lényege, hogy az Ég, a hit akkor is megtartó erő, ha tatárok pusztítják az országot, ha reménytelennek is látszik a megmaradás, mert akkor is süt a Nap, ha felhős az ég.
A történetben ott van a szerelem is, ami szintén megtartóerő, az ifjak szerelme ugyanis összeköti a kunokat és a magyarokat. S a regényből nem maradhat el a humor sem, amiről leginkább Vincentius, a nagyotmondó, iszákos szerzetes gondoskodik, akinek alakja szintén megjelent a Szent Erzsébet-regényben is. Ez a kedves szereplő sokszor varázsolja derűssé Béla komor udvartartását a tatárjárás nehéz napjaiban.
