A történelem magyar oldalán állunk

– Mi magyarpártiak vagyunk. Az orosz–ukrán háborúban is a magyarok oldalán állunk. Arra a kérdésre, hogy a történelem jó vagy rossz oldalán állunk-e, az a válaszunk, hogy mi a történelem magyar oldalán állunk. Támogatjuk és segítjük Ukrajnát, érdekünk a szuverén Ukrajna fennmaradása, és érdekünk, hogy Oroszország ne jelentsen biztonsági fenyegetést Európára, de nem érdekünk, hogy feladjuk minden gazdasági kapcsolatunkat Oroszországgal. Ezekre a kérdésekre magyar szemüveggel nézünk, nem máséval – nyilatkozta lapunknak Orbán Viktor miniszterelnök.

– De elvárhatja-e bárki az ukránoktól, hogy Európa nyugalma, energiabiztonsága és jóléte érdekében lemondjanak országuk egy részéről?
– Ezt senki nem várhatja el. Ukrajna szuverén állam, azt a döntést, hogy mikor és miért harcolnak, az ukránoknak kell meghozniuk. Nekünk abban van döntési helyzetünk, hogy milyen mértékben támogatjuk őket. 

Magyarország úgy döntött, hogy miután ez a háború nem a mi háborúnk, a magyar nemzeti érdekeket szem előtt tartva Ukrajnának humanitárius segítséget nyújtunk. Béke még nem született úgy, hogy a tárgyalni leülő felek előre tudták volna, hogy mi lesz a béketárgyalások végeredménye. 

Annyit szoktak tudni, hogy miben szeretnének megegyezni. A többi, hogy mit adnak és mit kapnak, a tárgyalásokon dől el.

– Hazánkat oroszpártiként könyvelik el az unióban és a nyugati médiában, holott minden szövetségesi kötelezettségünket teljesítjük.
– Mi magyarpártiak vagyunk. Az orosz–ukrán háborúban is a magyarok oldalán állunk. Arra a kérdésre, hogy a történelem jó vagy rossz oldalán állunk-e, az a válaszunk, hogy mi a történelem magyar oldalán állunk. Támogatjuk és segítjük Ukrajnát, érdekünk a szuverén Ukrajna fennmaradása, és érdekünk, hogy Oroszország ne jelentsen biztonsági fenyegetést Európára, de nem érdekünk, hogy feladjuk minden gazdasági kapcsolatunkat Oroszországgal. Ezekre a kérdésekre magyar szemüveggel nézünk, nem máséval.

– Itthon magyar szemüveggel azt látjuk, hogy magas az infláció, folytatódik a drágulás.
– Világos tervünk van a helyzet kezelésére. Az inflációt 2023 végére letörjük egy számjegyűre.

– Matolcsy György jegybankelnök éles kritikát fogalmazott meg a magyar gazdaság helyzetét illetően. Ez jelent-e bármilyen törést vagy konfrontációt az ország gazdasági vezetésében?
– Ez valóban szokatlan. De csak annyit jelent, hogy a jegybank elnöke nehéz helyzetben van. A törvény hozzá rendeli az infláció kezelésének a feladatát, és most nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában különösen magas az infláció. Ráadásul a jegybank egy olyan megoldást választott, amely kamatemeléssel, magas kamatszinttel jár, és a vállalkozói világ ezen a szinten már nem tud létezni, húszszázalékos kamatokat nem lehet kitermelni. Ha pedig nincs hitelezés, akkor a gazdasági szereplők bajba kerülnek, ezért az ő irányukból is óriási a nyomás a jegybankon. Az én helyzetem sem könnyű, de Matolcsy Györgyé még nehezebb. És ha ilyenkor az ember a nyilvánosság előtt unortodox viselkedésmódot választ, azt is meg lehet érteni.

– A jelenlegi gazdasági válság lelassítja vagy meg is állítja a kormányt a családtámogatások területén?
– Az otthonteremtési támogatásokat illetően lesznek változások. A falusi csokot ez nem fogja érinteni, és az év első felében a csokot sem. De vannak szakmai javaslatok, amelyek célzottabbá akarják tenni ezt a támogatási rendszert. 

A családtámogatás többi eleme viszont megmarad, sőt bővül. A fiatalok jelenleg 25 éves korukig nem fizetnek a keresményük után jövedelemadót. Mostantól azok a nők, akik gyermeket vállalnak, harmincéves korukig kaphatják ezt a kedvezményt, tehát bővítjük a családtámogatás rendszerét. Felmenő rendszerben.

– Örül a Magyarország és Brüsszel közötti megállapodásnak?
– Tettünk egy lépést előre. Most ott tartunk, hogy van egy megállapodásunk arról, hogy az a pénz, ami a miénk, tényleg jár nekünk.

– Brüsszel kovácsolt magának egy fegyvert a Magyarországnak járó pénzek visszatartásával. Használja is.
– Fegyvernek fegyver, de nem kard, csak bicska. Attól pedig azért nem kell kiszaladni a világból. Ha a Magyarországnak járó kohéziós pénzeket nézzük, évente átlagosan nettó másfél milliárd euró érkezik. Ez hatszázmilliárd forint, miközben a teljes magyar gazdaság teljesítménye 68 ezermilliárd forint volt ebben az évben. Persze az apróért is le kell hajolni… Komolyra fordítva, értem, hogy érdeklődést vált ki, hogy mi lesz ezzel az egyszázaléknyi pénzzel, de engem elsősorban a másik 99 százaléknyi érdekel. Az legyen meg. Ahhoz pedig nem európai uniós támogatás kell, hanem beruházások, fejlesztések és munkahelyteremtés. A másik fajta brüsszeli pénz, és az már jelentős összeg, amit a Covid-válság következményeinek legyőzése érdekében hoztunk létre pénzügyi alapként, közös hitelből. Ha van a tisztességtelenségnek minősített esete, akkor ez kétségkívül az: fölveszünk közösen hitelt, Magyarország vállalja az ezzel járó kötelezettségeket, majd a magyargyűlölő brüsszeli bürokraták az ebből nekünk járó pénzt nem adják ide.

– Nem tartja a sors tréfájának, hogy éppen ezekben a napokban robbant ki az európai baloldal korrupciós botránya, éppen abban az Európai Parlamentben, amelyik naponta gyalázza Magyarországot?
– Bizony van, hogy a hóhért akasztják. A brüsszeli bürokraták úgy érzik, hogy ők a törvények felett állnak, és bármit megtehetnek. Ha valaki uniós képviselőként Soros György támogatottjainak titkos listáján szerepel, és pénzt meg mindenféle egyéb támogatást kap azért, hogy a Soros György üzleti érdekeit keresztező országokat, például Magyarországot, valótlanságokra alapozott jelentésekben elítélje, innen nincsenek is olyan messze a készpénzzel teli bőröndök. Ezt a mocsarat le kell csapolni. A magyar parlament, amikor az Európai Unió jövőjéről szóló összeurópai vitában állást foglalt, azt javasolta, hogy szüntessük meg az Európai Parlamentet a mostani formájában, és inkább a nemzeti parlamentekből delegált képviselőkből álljon. Ideje ezt a javaslatunkat föleleveníteni.

– Ettől vajon csillapodni fog a brüsszeli hungarofóbia?
– Nem, sőt a sikerességünkkel egyenes arányban növekszik. A baj gyökere, hogy a nyugatiaknak is és a magyaroknak is van egy elképzelésük a jövőjükről, és benne a saját életükről. És ez két különböző jövő. 

Mi nem akarunk bevándorlóországgá válni, nem akarjuk beengedni a genderaktivistákat az iskolákba, nem akarjuk az élet normális családi kereteit felszámolni, és nem akarunk se háborút, se szankciókat, hanem fenn akarjuk tartani a kapcsolatainkat a világ nem nyugati felével is. 

A nyugati liberálisok szerint az ő útjuk nem egyszerűen az egyik választás, hanem az erkölcsileg egyedül lehetséges helyes választás. Ez a gyarmattartók régi ösztönvilága. Ha sikertelenek lennénk, ha elmondhatnák, hogy tessék, aki nem minket másol, az elbukik, akkor nem lenne baj, beterelnének minket a nagy közös akolba, a magyar baloldal jelentkezik is erre a feladatra. De amíg Magyarország sikeres, nem sodródik bele a háborúba, megvédi magát a bevándorlástól, amíg nő a gazdasága, amíg választási évben is tudjuk csökkenteni a költségvetés hiányát, amíg bővítjük a családtámogatási rendszert és visszaállítjuk a 13. havi nyugdíjat, addig marad a brüsszeli toporzékolás, mert van egy európai ország, amely keresztény fundamentumon áll, épít a múltjára, és nemzeti alapon jelöli ki a jövőjét.

– Már sok szó esett pénzről, úgyhogy beszéljünk a dollárbaloldalról is. Róluk kiderült, hogy hárommilliárd forintért vásárolták fel őket külföldi támogatóik. Sokra nem mentek vele, de aki hárommilliárdot tud adni, az tud adni harmincat vagy háromszázat is, ha Magyarország a tét. A kérdés az, hogy valóban meg lehet-e így venni egy országot.
– A magyar baloldalt meg lehet venni, de Magyarországot nem. Az áprilisi választáson hárommilliárd forint állt szemben hárommillió szavazóval, és az utóbbiak győztek. És ha háromszázmilliárd forint lett volna, akkor is az a hárommillió ember győzött volna. Amíg a mi nemzeti és politikai közösségünk együtt van, addig nincs az az összeg, amellyel Magyarország függetlenségét meg lehetne vásárolni.

– Az ön politikájának alapköve a nemzeti szuverenitás védelme. Ez, ami történt és történik, hogy külföldről teljesen nyíltan pénzelnek pártokat és médiát, nem rombolja Magyarország szuverenitását?
– Rombolja. De nem vagyunk sem eszköztelenek, sem beletörődők. Jó, ha szembenézünk a valósággal: itt nem egy stikli történt, nem az történt, hogy a magyar baloldali pártok, mondjuk, doppingoltak egy választási versenyfutásban. Hanem az, hogy eladták az országot. Mert a tét az volt, és még sokáig az lesz, hogy sikerül-e létrehozni az Európai Egyesült Államokat, amelybe betagozódik az Európai Unió minden tagországa, feladja a szuverenitásának nélkülözhetetlen részeit, és egy birodalom provinciájává válik. Magyarország ebben nem fog részt venni, mert az a történelmünk végét jelentené. Akik ezt a pénzt elfogadták, azok erre a sorsra szánták Magyarországot.

– A magyar politikai közélet elhalkult. Az időközi választásokat nagy fölénnyel megnyerték a kormánypártok. Ami visszhangosabb közéleti eseménynek tekinthető, az a pedagógusok folyamatos demonstrációja. Tud nekik, rajtuk segíteni a kormány?
– Én a pedagógusok oldalán állok. Valóban keveset keresnek, és a szakmán belüli életpálya belső arányai is egészségtelenek, a fiatal tanárok méltatlanul kevés fizetéssel indulnak neki az életnek. Ezen mindenképpen változtatni kell. A magyar gazdaság mostani erejéből arra futja, hogy tavaly, idén és jövőre is tízszázalékos emelést tudunk adni a pedagógusoknak. Ha megkapjuk az uniós pénzeinket, akkor három év alatt jóval nagyobb bérnövekedést is el tudunk érni, ha nem, akkor ehhez hat évre lesz szükség. Egyetlen dologban van jelentős véleménykülönbség közöttünk, de azon nem tudunk segíteni. Ez pedig a tiltakozások módja. Magyarországon a tiltakozásnak vannak törvényes formái. Mindenkit arra kérek, hogy amikor tiltakozik, maradjon ennek keretein belül. Ez lehet tüntetés, lehet sztrájk. De ne lépjék át a törvény határait, mert ha a tiltakozás törvénytelen formáit választják, akkor a magyar állam vezetőinek nincsen más lehetőségük, mint a vonatkozó jogszabályok alkalmazása.

– Mit szól régi ellenfelének, Manfred Webernek ahhoz a megállapításához, hogy ön a felelős az Európába irányuló migrációért?
– Ez a hungarofóbia, annak is a gyűlöletté torzult változata. Szegény Weber kolléga súlyos eset. De tavasszal majd figyeljünk nagyon, amikor a németek megváltoztatják a törvényüket, és a milliónyi migránsnak állampolgárságot adnak. És gondoljuk el, mi lenne Magyarországgal, ha mi is erre az útra léptünk volna. Mert a következő állomás ez. Először migráns, aztán menekült, aztán letelepedett, és utána állampolgár. Ha kell, milliószámra. Hát nálunk nem lesz ilyen. Azt, hogy a magyarok kivel élnek együtt, kizárólag a magyarok dönthetik el, és el is döntötték egy népszavazáson.

– Miniszterelnök úr, mit üzen a magyaroknak ennek az ön által a legnehezebb évnek nevezett év karácsonyán?
– A kormány és én is próbálunk nemcsak helytállni, hanem példát is adni. Úgy kell kezelnünk a válságokat, hogy a nagy céljainkat ne adjuk fel, a magyar emberekkel közösen elért vívmányok ne menjenek veszendőbe. Mindenkinek azt kívánom, hogy amikor feltérképezi a jövő évet és újragondolja személyes és családi életének lehetőségeit, akkor tudjon úgy dönteni, hogy a nagy terveit és a céljait ne kelljen feladnia. Mert Magyarország és minden magyar át fogja vészelni ezt a válságot, és megint emelkedő pályára állunk. Együtt.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (Fotó: Benko Vivien Cher)