Az 1933. szeptember 4-én született Mécs Imrét 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt letartóztatták és 1958-ban államellenes szervezkedés vádjával halálra ítélték, kilenc hónapot töltött a siralomházban. 1959-ben a halálbüntetést életfogytiglani börtönre változtatták. Szabadságát 1963-ban nyerte vissza, ezt követően villamosmérnökként dolgozott a Híradástechnika Szövetkezetnél.
1980-ban tiltakozott az antidemokratikus választások ellen, 1983-ban egyik bajtársa temetésén az 1956-os eseményeket forradalomnak nevezte, és reményét fejezte ki, hogy a történelem igazságot fog szolgáltatni. Ezt követően izgatásért eljárást indítottak ellene, és eltávolították munkahelyéről. 1984–89 között a Duna Kör tagja, 1985-ban népszavazást kezdeményezett a bős–nagymarosi vízlépcső ellen. 1987-ben egyik kezdeményezője, fogalmazója és aláírója a Százak levelének, amelyben öt pontba szedve sorolták fel a kormányprogram ellenzéki kritikáját.
1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az ebből kialakuló Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja volt. 1990 és 2010 között országgyűlési képviselőként vett részt a politikai életben. 1990 és 2006 között az SZDSZ, míg 2006 és 2010 között az MSZP sorait erősítette, ezt követően civil mozgalmak szervezője. 2011 januárjában az SZDSZ küldöttgyűlésén visszaállította tagsági viszonyát.
Mécs Imre 89 évet élt, otthonában, szerető családja körében, csütörtök reggel hunyt el – írta a Szabad Demokraták Szövetsége Facebook-oldalán. A bejegyzést egy Mécs Imrétől származó idézettel zárták:
Szabadság nélkül nem lehet élni.
Novák Katalin köztársasági elnök is megemlékezett az elhunyt politikusról
Isten nyugosztalja Mécs Imrét! – írta az államfő, a fentebbi, Mécs Imrétől származó idézetet követően.
Borítókép: Mécs Imre 2018-ban (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
