Mint fogalmazott,
a kiállítás nemcsak a politikával átitatott korszak kiemelkedő előadóira, zenekaraira, emblematikus slágereire és legfontosabb poptörténeti eseményeire fókuszál, hanem bemutatja az azokhoz kötődő rajongói szubkultúrákat, a populáris zene elterjedésében nélkülözhetetlen médiumokat, a zenészek mozgásterét alapjaiban behatároló, erős politikai cenzúrával felügyelt intézményrendszert, a klubok, turnék és hangszerek világát, valamint a populáris zenekultúra és a társművészetek koronként változó viszonyát.
A kiállítás elsőként azt a kontrasztot igyekszik megragadni az ötvenes évekből, ami a James Dean, Marilyn Monroe és a rock and rolltól hangos amerikai populáris kultúra és a kommunista diktatúra magyar valósága között feszült. Ezt követően egy szimbolikus 3T kapun keresztül a látogatók beléphetnek a Dalok terébe, ahol megismerhetik a rendszerváltást megelőző évtizedek meghatározó előadóit és népszerű dalait.
A korszak kultikus szórakozóhelyeit felelevenítő Klubok terében egy hologramos vetítésen keresztül három kiemelkedő együttes – az Omega, az Illés és az LGT – különböző korszakai ismerhetők meg, majd a Politika terébe lépve különböző installációk mutatják be, hogyan tudtak érvényesülni a hazai popzenészek a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán.
Ezt követően a korra jellemző hangszerek világát, a barkácsesztétikát és a turnékat a Technológia terében vehetik szemügyre a látogatók. Végül az eredeti ereklyéket és kellékeket bemutató Rajongók terével zárul a kiállítás, ahol a Sziget Fesztivál ikonikus K-hídján keresztül a rendszerváltozást követő zene világa is felvillan.
Borítókép: A Magyar Zene Háza új időszaki kiállítása (Fotó: Kurucz Árpád)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!