Életeket menteni csak tűzszünettel és békével lehet

− Amikor baj van, akkor a magyar emberek elsők között érkeznek segíteni és az utolsók között távoznak − fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjúban Szentkirályi Alexandra. A kormányszóvivő az orosz–ukrán háború első évfordulója kapcsán beszámolt arról, hogy hazánk miként segít a háború elől menekülőknek, és leszögezte: a béke és a szankciók ügyében ki kell tartanunk az igazunk mellett.

20230220 Budapest Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

− Az elmúlt egy évben számtalan alkalommal járt az ukrán–magyar határnál. Milyen tapasztalatokról tud beszámolni?

− Az egyik dolog, amit kiemelnék, az a magyar emberek példaértékű helytállása, összefogása a menekültek megsegítésére. Az elmúlt egy évben Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akcióját hajtjuk végre. Amint a fegyverek eldördültek, megkezdődött a menekültek ellátása, s azt gondolom, jelesre vizsgáztunk emberségből. A felállított rendszer fogaskerekei olajozottan működnek, mindenkinek segítünk, aki hozzánk fordul. Ezért köszönet illet mindenkit: az önkormányzatokat, az állami dolgozókat, a rendvédelmiseket, a segélyszervezeteket, a civileket, önkénteseket, nagyon sok ember közös erőfeszítése van az eredmények mögött. 

A másik, amit fontos kiemelni, az a mielőbbi béke. 

Az elmúlt 365 nap háborús borzalma, az elveszített apák, férjek, fiúk, civilek, a szétszakadt családok, a romba dőlt otthonok a bizonyítékai annak, hogy a béke az egyetlen járható út, amivel életeket lehet menteni és a még több szenvedést meg lehet akadályozni.

− Mi jelenti a legnagyobb kihívást a segítség megszervezésével kapcsolatban?

− A háború a szomszédunkban zajlik, így annak minden következményét azonnal érezzük. A fegyveres konfliktus kitörésekor hirtelen, egyik pillanatról a másikra olyan rendszert kellett létrehoznunk, amelyben mindenfajta segítség − az egyéni élethelyzetekre is reagálva − a legrövidebb időn belül rendelkezésre áll. Ilyen esetben ráadásul a gyorsaság nagyon fontos. Ahogy a mondás is tartja, kétszer ad, aki gyorsan ad, s mi pontosan így tettünk. Ez azért is fontos, mert nemcsak logisztikai kérdésekről beszélünk, hanem emberi sorsokról, tragédiákról is. Ilyenkor nemcsak az a kérdés, hogy van-e elég ágy vagy takaró. Az is fontos, hogy olyan környezet várja a hozzánk érkezőket, amelyben a puskaropogás és az ágyúszó után valóban biztonságban érezhetik magukat.

− Vannak olyan esetek, amelyek különösen megérintik?

− Az elmúlt egy évben több mint egymillió ember érkezett Magyarországra. Elsősorban kétségbeesett nők és gyermekek százezrei jöttek, akik a határt átlépve nálunk találtak nyugalomra hosszú napok, hetek óta először. Olyanok, akiknek az egyik percről a másikra kellett egy bőröndbe összepakolniuk az életüket és elmenekülniük az otthonaikból. Megrendítő volt hallgatni a történeteiket, látni a könnyeiket. Egy édesapa például már nem tudta áthozni a határon a gyermekeit, így egy előtte várakozó idős asszonyra kellett bíznia őket, ameddig a rokonok meg nem érkeztek a magyar oldalra. Mekkora aggodalom lehet ilyenkor egy szülőben, mekkora félelem lehet ilyenkor egy kisgyerekben! Szülőként különösen megérintett minden ilyen tragédia.

− A háború kitörése után jelentős összefogás volt a magyar emberek között. Ugyanez egy év elteltével is elmondható?

− A magyar emberek természete olyan, hogy amikor baj van, az elsők között érkeznek segíteni és az utolsók között távoznak. Így volt ez az ukrajnai háború kitörésekor és így volt most is, amikor a törökországi földrengés sújtotta területre szinte azonnal elindultak a magyar kutató-mentő csapatok és sikerrel mentettek meg 35 embert a romok alól. De megemlíthetem a Hungary Helps programot is, amellyel hosszú évek óta segítünk a legelesettebbeken világszerte. Ahol a szükség, ott a magyar segítség.

− A háborús helyzetben miként lehet megoldani, hogy azoknak is segítséget nyújtsunk, akik Ukrajnában maradtak?

− A háború borzalmai ellenére az élet nem állt meg a szomszédban, ráadásul több millió ember van, aki a hazatérésre vár. Mi abban segítünk, hogy ezek az életfeltételek adottak legyenek még ebben a nehéz helyzetben is. Nehézség ugyanis mindenhol van, nem csak a frontvonalakon. Már több mint 31 milliárd forintnyi segítséget nyújtott a kormány a humanitárius válság kezelésére, aminek része az ukrajnai segítségnyújtás is.

− Említene néhány példát?

− Ennek része több mint kétezer tonna adomány, amelyet Ukrajna különböző, sokszor nagyon távoli pontjaira is szállítottunk. De a jövőre gondolva újjáépítési projektekben is részt vállalunk: belső Ukrajnában iskola, egészségügyi intézmény, önkormányzati épületek újjáépítésében, hogy csak pár példát említsek. Ugyanakkor olyan alapvető szükségletekre is reagáltunk, mint az áramkimaradási és fűtési problémák, ezért aggregátorokat szállítottunk. Ráadásul van egy nagyon speciális szempontunk is: 

Kárpátalján nagyarányú magyar kisebbség él. Segítjük őket, s mindent megteszünk azért, hogy békében és biztonságban élhessenek az otthonukban. 

Kiállunk értük akkor is, amikor a nemzeti közösség jogait csorbító döntések születnek az ukrán fél részéről.

− A legutóbbi adatok szerint már több mint nyolcmillióan hagyták el Ukrajnát a harcok elől menekülve. Közülük jelentős számban érkeztek Magyarországra. Miben áll pontosan a segítség?

− A szám önmagában is sokkoló és ebből csak Magyarországra Debrecen lakosságának majdnem ötszöröse érkezett. A határ mentén közvetlenül segítségpontokat alakítottunk ki, ez volt az első humanitárius vonal. Itt a legszükségesebb − meleg étel, ruha, orvosi ellátás, melegedő, információ, internetelérés, utazás vagy szállás szervezése − várta az embereket és fogadja őket most is. Megnyitottuk a BOK csarnokot Budapesten, ahol szintén minden feltétel adott a teljes körű ellátáshoz. A második humanitárius vonal összetettebb annak függvényében, hogy kinek mire van szüksége. Ez inkább a hosszabb távon hazánkban maradóknak nyújt segítséget, hogy lakhatás, munka, egészségügyi ellátás, a gyermekeknek óvodai és iskolai ellátás is rendelkezésre álljon. Eddig több mint harmincezren kaptak menekültstátuszt és 195 ezren ideiglenes tartózkodási okmányt, ők azok, akik várhatóan rövidebb-hosszabb távon tervezik az ittlétet.

− A háborúval kapcsolatban a magyar álláspont egyértelmű: békére és tűzszünetre van szükség. Ugyanakkor ezzel a véleménnyel a nyugati kormányok közül kevesen értenek egyet. Mikor csatlakozhatnak többen a békét akarók táborához?

− A magyar békepárti álláspont nem változott a háború óta, egy éve mindig, mindenhol erre szólítunk fel. Mindent megteszünk azért, hogy kimaradjunk a háborúból. A háború szenvedést és halált hoz csak, s noha vannak, akik bele akarnak minket sodorni, mi ezt nem fogjuk engedni. A háborúpártiak nyomásának nem szabad engedni, mert minél tovább tart a háború, annál többen halnak, meg, annál többen szenvednek és annál több kárt okoz ez Európának és a magyaroknak is. Reméljük, a béke melletti kiállás egy idő után hangosabb lesz, mint a fegyverropogás. A migráció kérdésében is minket igazolt az idő, ki kell tartanunk az igazunk mellett, mert a magyar hang a józan ész hangja. Ha megnézzük azt, hogy mit okozott Európának az elmúlt egy év, akkor azt látjuk, hogy komoly és fájdalmas következményei vannak a háborúnak és az arra adott elhibázott szankcióknak. Egyszerre vagyunk jó magyarok és jó európaiak, amikor amellett érvelünk, hogy ne kössük magunkat olyan béklyókba, amik nemhogy nem vetnek véget a háborúnak, de szenvedést és károkat okoznak Európának. Van az a mondás, hogy az okos ember más kárán tanul, a buta pedig a sajátján sem. Remélem, hogy Európa minél előbb felocsúdik, végre szembenéz a valósággal és visszatér az okos ember útjára.

− A háborús helyzetre az Európai Unió a szankciókkal válaszolt, ám ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy Magyarország szövetségeseket találjon a szankciókkal szemben?

− A magyar kormánynak a legfontosabb szövetségesei maguk a magyar emberek, akik határozottan elmondták a háború és a szankciók kapcsán is az álláspontjukat: az országgyűlési választáson elsöprő többséggel erősítették meg a békepárti politikát, a nemzeti konzultáción pedig kétséget nem tűrően nyilvánították ki, hogy nem támogatják az értelmetlen brüsszeli szankciókat. Mi nem helyezünk semmilyen ideológiát és idegen érdeket a magyar érdek elé.

− A kiélezett nemzetközi helyzetben miként kerülhető el, hogy hazánk kimaradjon a konfliktusból?

− Migrációs válság, világjárvány, háború, aligha tagadhatjuk, hogy a veszélyek korába léptünk, ahol megfontoltan kell cselekedni és nem szabad kapkodni, elhamarkodott döntésekkel kockára tenni emberéleteket. A háborúból ki kell maradnunk! Ez vékony jég, minden rossz lépéssel csak közelebb kerülhetünk a háborúhoz. Nézzük csak meg a német példát: a háború kirobbanása után onnan indultak, hogy sisakokat küldenek Ukrajnába, most viszont már a Leopard harckocsiknál tartanak. A történelmi tapasztalatunk elég keserű, a nagyhatalmak játszmáiban mindig csak veszítettünk. Voltunk már a kelet és a nyugat ütközőzónájában, láttuk, milyen blokkok közé szorulni. Ukrajnában ráadásul ott vannak a kárpátaljai magyarok is, akiket például egy Magyarországról érkező fegyverszállítmány a konkrét életveszély szélére sodorna.

− Hazánkat nyugaton oroszpártiként bélyegzik meg, miközben Magyarország egyértelműen elítéli az orosz agressziót. Mi az oka ennek a vádaskodásnak?

− Ahogy mondtam, sokaknak érdeke a háború, és a háborúpártiak támadják Magyarországot, amiért mi békepártiak vagyunk. Az, hogy mi a magyar érdeket képviseljük, sokszor nem tetszik a mainstream liberális nyugatnak. Ilyenkor pedig jön a jól bevált össztűz, beindul a fake news gyár, gurulnak dollárok is, mindent megtesznek azért, hogy rossz színben tüntessenek fel minket és valótlanságokat állítsanak rólunk. Van vitánk Brüsszellel a migráció, a családvédelem, a szankciók ügyében, nem tetszik nekik, hogy mi nem félünk kimondani az igazságot. Ahogy a brüsszeli migrációs politika, úgy a szankciós politika is elhibázott, mi pedig ki merjük mondani, hogy a „király meztelen”.

− A magyar baloldal már az első pillanattól egyértelműen a háború és a szankciók mellett foglalt állást, ezzel nehezítve a kormány munkáját is. Meglepőnek mondható a magatartásuk?

− Nem meglepő, azt csinálják, amiért fizetik őket külföldről. Nem a magyar érdekeket képviselik. Négymilliárd okuk van arra, hogy így viselkedjenek. Ha megpróbáljuk megérteni a helyzetet, akkor csak meg kell nézni, hogy ezek a bizonyos dollárok honnan gurultak a magyar baloldalhoz. Nem maguktól vannak a szankciók pártján és képviselnek háborúpárti álláspontot, hanem ezeket a véleményeket a dollárok mögül mondják tollba a baloldalnak. Amikor egy, az egész nemzetet érintő külső veszéllyel nézünk szembe, van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni az önös politikai érdekektől vezérelve. Egy járvány vagy egy háború tipikusan ilyen, a baloldal pedig rendre elköveti ezt a hibát. A baloldal megosztó politikájából az emberek sem kérnek, ezt pedig érvényre is juttatták többször is a választásokon. A magyar emberek a béke pártján állnak, a kormány pedig következetesen képviseli ezt az álláspontot.

Borítókép: Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő (Fotó: Mirkó István / Magyar Nemzet)