Környezettudatos családi vállalkozás az erdők rejtekében

Két éve sincs, hogy a Hét kenyér zarándokpékség megnyitotta kapuit a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony határán, az erdők mélyén, de a vendéglátóegység és az annak otthont adó családi birtok azóta is sokat fejlődött. A környezettudatos vállalkozást működtető házaspár – Kazinczy Gyöngyvér és Bodor István – azt mondja, nincs nehéz dolguk, mert Isten minden lépésüket kijelöli, ők csak engedelmesen végrehajtják az égi terveket. Az őket körbevevő természetet óvják, a birtokon fenntartható jövőt építenek. Akit érdekel a nem mindennapi történetük, annak betekintést engednek az életükbe.

20230127 Barnag Hét kenyér zarándokpékség Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet képen: Kazinczy Gyöngyvér és Bodor István tuljadonosok Fotó: Mirkó István

Ha valaki nem hallott még a Déli-Bakony és a Balaton-felvidék határán fekvő, alig száz lelkes, Veszprém megyei kis faluról, Barnagról, ne hibáztassa magát. Ha viszont szereti a gyönyörű, impozáns erdőkkel tarkított, dimbes-dombos természeti környezetet, akkor érdemes felkerekednie és ellátogatnia a térségbe. A környék azon területek közé tartozik Magyarországon, ahol az ember még jobbára elvonulhat a világ zaja elől, és a szép táj mellett a csendet is élvezheti. Aki erre vágyik, itt, a civilizációtól eltávolodva nyugalomra lelhet.

Ebben a festői környezetben több turistaút is elhalad, ezek olykor egyesülnek, majd újra szétválnak, szinte behálózzák a környéket. Az egyik térségben elhaladó turistaút mellett épült ki a Hét kenyér zarándokpékség, amely több szempontból is egyedülálló.

Egyebek mellett azért, mert oda nem vásárlókat, hanem a szó szoros értelmé­ben vendégeket várnak. A hely néhány kilométerre található Barnagtól, így aki ide eljut, meg is pihen a zarándokpékségben.

Pékség a dombtetőn túl

Erdei út vezet a vendéglátóhelyhez, amit gyalogosan lehet megközelíteni. Ha valaki kocsival érkezik, azt lent, a falu mellett, a zarándokpékség parkolójában kell hagynia, és utána gyalog lehet folytatni az utat. Érkezni csak asztalfoglalással lehet a zarándokpékségbe, és aki előre jelentkezik, részletes útleírást kap; menet közben a helyes irányt amúgy két helyen is kitáblázták.

Ha egy turista maga mögött tudja a parkoló és a zarándokpékség közötti kilométereket, és felér a dombtetőre, fentről egy pillanat alatt elé tárul a déli lejtőn elterülő birtok, ami egyben a tulajdonosok, Kazinczy Gyöngyvér és Bodor István otthona is.

Amikor végre leküzdjük a csúcsig vezető emelkedőt, a birtokon Bodor István fogad minket a gyerekekkel. – Találkozzunk ott lent, az út melletti épületnél, az a zarándokpékségünk. Én hátulról, a kerten keresztül megyek le a gyerekekkel – mutat lefelé. Eleget teszünk a kérésének, így az erdei úton ereszkedünk le az épülethez. Jobbra egy nemrégiben telepített, körbekerített gyümölcsöst, balra pedig gondozott szőlőültetvényt látunk, amelyek láthatóan a birtokhoz tartoznak.

Felnőtt megtérők
 

Néhány perccel utánunk megérkeznek a zarándokpékséghez Bodor Istvánék is, a családfő szinte azonnal munkához lát. Utána is csak egy-egy pillanatra áll meg, látszik, hogy a birtokon jószerivel mindig dolog van. Éppen a kemencével foglalatoskodik, de a kora reggel megdagasztott kenyerek már régen elkészültek, letakarva pihennek. Amíg Bodor István elvégzi a legsürgősebb teendőket, van időnk szemrevételezni a zarándokpékséget, amely éppen a domb gerincének szélére épült. Így aki kiül a teraszra, megcsodálhatja a pékség alatt elterülő meseszép völgyet.

Odabent egy kisebb konyha áll a háziak rendelkezésére egy nagyobb tálalóasztallal, a vendéglátás helyszíne azonban csak a terasz. A benti asztal fölött több Biblia is áll a polcon, talán ez az első jele annak, hogy a család Istennel szorosan együttműködve éli a mindennapjait.

Közben Bodor István végez, és így megtudhatjuk, hogy ő és felesége sok szempontból hasonló utat jártak be. Mindketten keresztény családból származnak – Kazinczy Gyöngyvér Budapesten, míg Bodor István a Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön nőtt fel –, majd hosszas útkeresés után nyolc éve tértek meg Istenhez. Ehhez Kazinczy Gyöngyvér életében az kellett, hogy egy válság miatt padlóra kerüljön, és a mélységben kapott egy váratlan érintést Istentől, ami elindította a krisztusi úton.

Turistaút mellett épült ki a környezettudatos Hét kenyér zarándokpékség, amely több szempontból is egyedülálló Fotó: Mirkó István

Bodor István egy komoly sportpályafutás után – labdarúgóként a román és magyar első osztályban is évekig játszott –, harmincéves korában kezdett útkeresésbe, ami csaknem másfél évtizedig tartott. A 2001-es New York-i terrortámadás nagy hatással volt rá, akkor olyan kérdések merültek fel benne, hogy mi az élet értelme, mi az igazság, van-e Isten, és ha van, akkor ki ő. A tizennégy év alatt többször járt a Távol-Keleten, sokat meditált, jógázott, majd Székelyvarságon egy faházban találta meg Istent. Oda egy barátja tanácsára egy Bibliával vonult el, és az Úr a János evangéliuma olvasása közben szólalt meg a szívében. Azóta megváltozott az élete, ahogy ő mondja: Isten akkor szolgálatra küldte őt a világban. Az élete azóta a kenyér körül forog, a földivel hívja le az égit az emberek közé.

Lépésről lépésre
 

Kazinczy Gyöngyvér és Bodor István hat éve, egy négynapos Biblia-felfedező kurzuson látták meg egymást, a második nap, péntek este kezdtek el beszélgetni, majd szombaton kitűzték az esküvőjüket. Mindketten úgy érezték, nincs mire várniuk, és ahogy mondják: a hit, Krisztus jelenléte mindent leegyszerűsített az életükben. Amit együtt elértek, azt szavaik szerint nem az ügyességüknek, hanem az isteni engedelmességüknek köszönhetik. – Isten mindig elénk rakja a lábnyomokat, nekünk pedig azok alapján csak lépnünk kell előre – fogalmaz Kazinczy Gyöngyvér.
Miután összeházasodtak, először Veszprémben éltek, családi házban. Már ott is sütöttek kenyeret az udvari kemencében, és amikor átköltöztek ide, adta magát, hogy folytatják a vállalkozást.

Semmit nem akartunk, csak Isten hangját hallani, és engedelmeskedni neki. Ő pedig rakta össze itt egymás után a dolgokat

– mondja mosolyogva Bodor István, majd elmegy odabent is tüzet rakni. A szót a felesége veszi át. Ő elmondja, hogy miután a terasz és a turistaút adott volt, eldöntötték, hogy idefent vendégül is látják az embereket. A 2021. áprilisi induláskor vajat és házi lekvárt adtak a helyben sült kenyér mellé, illetve szörppel kínálták a vendégeket. Utána már zöldségeket is kitettek, olyanokat, amelyeket a család megtermelt, és maga is fogyasztott. Aztán jöttek a piték, a sajtok, majd gyógynövényekből készült teával is kedveskedtek a betérőknek, így bővült a kínálat.

Ezt a folyamatot segítette, hogy – részben a koronavírus-járvány hatására – a család igyekezett mindinkább önellátásra berendezkedni, így egyre több mindent termeltek meg maguknak, az ehhez szükséges tudást fokozatosan szerezték meg.

Erre már csak azért is szükség volt, mert időközben vendégházat nyitottak, ahol szintén az általuk megtermelt ételeket szolgálták fel. Ma már nemcsak gomolyát, camem­bert-t és kemény sajtokat készítenek, hanem szappant is kecsketejből és gyógynövényekből.

Élet hálózaton kívül
 

– A zarándokpékségben télen-nyáron jellemzően csak szombat délutánonként fogadunk vendégeket, más napokon erre nem nagyon van időnk. Asztalt előre kell foglalni, a családnak így van ideje felkészülni a vendégek fogadására. Márpedig időből kevés van, hiszen a vendégházzal és a birtokkal is foglalkoznunk kell, és az állatállomány gondozása is sok időt vesz igénybe naponta – hívja fel a figyelmet Kazin­czy Gyöngyvér, akinek civil foglalkozása is van: környezettudatos építészként dolgozik. A célja azonban az, hogy minél inkább a gazdálkodás, a vendéglátás töltse majd ki az életét. Építészként idővel már csak tanácsokat adna azoknak, akik hozzájuk hasonlóan hálózaton kívül (off grid), energiatudatosan szeretnének élni.

Maguk ugyanis nem használnak vezetékes vizet és áramot, az esővizet tisztítva fogyasztják, a háztartási gépek pedig sziget­üzemű napelemes rendszerrel működnek. Fával fűtenek, tavasztól őszig pedig napkollektorok melegítik fel a vizet.

A zarándokpékségbe érkezők egy része hívő, és kifejezetten azért jönnek a családi vendéglőbe, mert maguk is Krisztus-követők. Másokat nem érdekel, hogy a vendéglátók hívők, akik  nem erőltetik a hitüket másra.

Inkább a tetteinkkel, az életünkkel szeretnénk bemutatni Krisztust, és nem a beszédünkkel. De ha valakinek kérdése van, akkor szívesen mesélünk arról, milyen volt az életünk Jézus nélkül és milyen vele, a megtérésünkről mindketten könyvet is írtunk. Sokakra hatással van az életünk, közülük többen meg is tértek. Ráadásul sokszor a beszélgetések során csak elszórjuk a magokat, és nem tudjuk, azok hol kelnek ki

– jegyezi meg Kazinczy Gyöngyvér.
A szombati programokra a zarándokpékségbe érkezők eleinte becsületkasszába tehettek egy összeget, de ma már ét- és itallap várja a vendégeket. Emellett a család minden szombaton kenyérsütő tanfolyamokat és háromhavonta nyílt napokat is szervez az érdeklődőknek, akiket térítés ellenében még inkább beengednek az életükbe, és megosztják velük a tudásukat. A nyílt napon a kenyérsütés mellett a sajtkészítés is bekerül a programba, emellett a vendégek a hálózatmentes épületekről, az önellátó életről is kapnak információkat.

Mindenkinek megvan a feladata
 

Bár a családi vállalkozás már így is sok mindent elért az elmúlt években, folyamatosan újabb és újabb ötletek merülnek fel bennük.

A gazdaság most már akkorára nőtt, hogy csak kézzel nem lehet a földeket megművelni. Gépeket viszont nem szeretnénk használni, ezért úgy döntöttünk, lovakat vásárolunk. A hátasoknak nemcsak a gazdálkodásban vennénk hasznát, tervezzük, hogy a vendéket  szekérrel felhozhatnánk Barnagról

– mutat rá Kazin­czy Gyöngyvér. A birtok valóban szerteágazó, mert a gyümölcsös és a szőlőültetvény mellett van búzatábla, illetve veteményes is. Az állatállomány pedig tyúkokból, juhokból, kecskékből és egy lóból áll. Általuk kerülhet a család asztalára többek között tojás, tej, sajt, túró és hús. A család kutyájának is megvan a feladata, az ő dolga az, hogy távol tartsa a gyümölcsöstől a szarvasokat és a baromfiudvartól a rókákat. A búzamezőn szántás nélküli művelést alkalmaznak, a birtokon mindenhol kerülik a vegyszereket.

Permetként narancsolajat használnak, a földet pedig csak szerves trágyával javítják fel. A kártevőket sem permetezik, hanem a természetes ellenségeikkel védekeznek ellenük. Például a tetvek ellen ragadozó atkákat, a gyapottok-bagolylepke hernyója ellen pedig fürkészdarázs lárvájával veszik fel a harcot.

A család azzal köszön el, hogy a birtokon mindent hasznosítanak, minden létező tudást felhasználnak annak érdekében, hogy az életük energiatudatos és fenntartható legyen. De a legfontosabbnak azt tartják, hogy Istennek kedves életet éljenek.

Borítókép: turistaút mellett épült ki a Hét kenyér zarándokpékség, amely több szempontból is egyedülálló (Fotó: Mirkó István)