Latorcai Csaba: Minden akadály elhárulhat az EU-s források útjából

– Magyarország jövőjét az Európai Unióban képzeljük el, ugyanakkor az EU jelen formájában egyre kevésbé képes válaszokat adni az Európát érintő kihívásokra – fogalmazott a Magyar Nemzetnek adott interjúban Latorcai Csaba. A területfejlesztési miniszterhelyettes beszámolt a hazánknak járó uniós források kapcsán Brüsszellel történő egyeztetésekről, valamint arról is, hogy az utóbbi hónapokban jelentős bővülés volt tapasztalható a KDNP-nél.

Budapest, Latorczai Csaba Államtitkár irodájában Fotó: Teknős Miklós

– Milyen tapasztalatokról tud beszámolni az uniós forrásokról szóló tárgyalásokról?
– Még 2021-ben nyújtottuk be az első terveinket mind az operatív programokra, mind a helyreállítási tervre vonatkozóan. Ezeknek az egyeztetése szakértői szinten hónapokon keresztül haladt előre, és amikor elérkezett az ügy a politikai döntéshozói szintre az Európai Bizottsághoz, hirtelen csend lett. Hetek teltek el, mire a választásokat követően arra kezdtek utalgatni Brüsszelben, hogy a benyújtott ter­veinkről, jóllehet azok alapvetően rendben vannak, mégis csak azt követően hoznak érdemi döntést, ha bizonyos előkérdések tisztázódnak az úgynevezett kondicionalitási eljárás keretében. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nagyon érdekes a brüsszeli bürokráciának a nyelvezete, amihez sokszor kódfejtőre lenne szükség. 

Mi, magyarok azok közé tartozunk, akik szeretik kimondani a lényeget, míg Brüsszelben inkább körülírják és homályban tartják a dolgokat.

De azt, hogy ténylegesen mi a probléma és mit gondolnak megoldásként, nem mondják ki. A nyár folyamán ezért azt a munkamódszert választottuk: a brüsszeli felvetésekre konkrét jogi, szövegszerű válaszokat adtunk, hogy lehetőség szerint minél konkrétabb válaszokat kapjunk, és elkerüljük azt a helyzetet, ami kialakult a lengyelek esetében, hogy a felek elbeszéltek egymás mellett. Éppen ezért tehát konkrét tervezetekről folytattunk egyeztetéseket, és miután visszaigazolást kaptunk a bizottságtól, hogy véleményük szerint megfelelőek a javaslataink, azokat benyújtottuk az Országgyűlésnek, amely elfogadta azokat. Az alkalmazott módszer meghozta eredményét, az elmúlt év végén aláírtuk az úgynevezett partnerségi megállapodást, és Magyarország helyreállítási tervére is megkaptuk az egyetértő pecsétet. Munkánkat az külön is visszaigazolta, hogy egyetlen EU-tagállam sem kapott jobb értékelést a helyreállítási tervére hazánknál. De azért, hogy

 végül ne alakuljon tökéletesen minden és az Európai Bizottság megfeleljen az Európai Parlament baloldali többségének, az ő zsarolásuknak, a kondicionalitási eljárás keretében végül azt a döntést hozták Brüsszelben, hogy újabb törvénymódosításokat eszközöltek. Mivel az újabb módosítási kezdeményezések nemzeti érdekeinket nem sértik – vagy úgy is mondhatom, hogy nem fájnak nekünk –, ezért az Országgyűlés tavaszi ülésszakára további módosításokat nyújtunk be, amelyek az újabb brüsszeli jelzéseket rendezik.

– Mi a garancia arra, hogy az Euró­pai Bizottság nem támaszt újabb feltételeket hazánkkal szemben, és nem járunk úgy, mint a lengyelek?
– Ezt a lehetőséget sohasem lehet kizárni, de bízunk abban, hogy az elmúlt bő fél évben olyan bizalomépítő lépéseket tettünk, amik arra mutatnak, ha a most kezdeményezett módosításokat végrehajtjuk, akkor utána minden akadály elhárul az elől, hogy ne csupán megállapodásunk legyen, hanem végre a forrásokat is utalják.

Azt azért fontos leszögezni, hogy egyáltalán nem vagyunk késedelemben. Az euró­pai uniós támogatási rendszer úgy működik, hogy a magyar költségvetés mindig megelőlegezi a forrásokat a nyertes pályázóknak, a költségeket pedig utólag téríti meg az unió.

Most is így működik a pályázati rendszerünk, most is megelőlegezi a magyar költségvetés a forrásokat, és ezért már ki is tudtunk írni több, a területi kohéziót erősítő vagy a magyar gazdaságot élénkítő pályázatot.

– Mi a véleménye arról, hogy a baloldal az első pillanattól kezdve akadályozta a tárgyalásokat?
– Megdöbbentő az az aknamunka, amit a baloldal végzett Brüsszelben és Budapesten egyaránt annak érdekében, hogy Magyarország ne jusson hozzá azokhoz a pénzekhez, amelyek egyébként jog szerint járnak neki. Elfogadhatatlan és példa nélküli, hogy nem képviselik az országuk érdekeit, nem állnak ki azok mellett, sőt elárulják azokat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a baloldal nem magyar, hanem teljesen idegen érdekeket képvisel Brüsszelben és Budapesten egyaránt.

A baloldal azért lobbizott, hogy ami jár az országnak, azt ne kapják meg a magyarok. Ez egészen megdöbbentő, bár igazából nincs min csodálkoznunk, mert az elmúlt hónapokban világosan kiderült, hány mil­liárd forintnyi dollárt kapott a baloldal azért, hogy minden eszközzel képviselje a finanszírozóinak az érde­keit a magyar nemzeti érdekek helyett.

– Az utóbbi időben az Európai Parlament több, hazánkat elítélő határozatot hozott. Van ezeknek bármilyen jelentősége, vagy inkább csak politikai pamfletekről van szó?

– Ezen nyilatkozatok nagy részének nincsen jogi kötőereje. Az EP célja az volt, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Bizottságra, hogy ne szakmai szempontok alapján, hanem kizárólag politikai érdekek mentén hozzanak döntést a magyar ügyekben. Jelen esetben azt akarták, hogy a bizottság, a baloldal agendájához igazodva, elutasító álláspontot képviseljen a magyar tervekkel kapcsolatban. Hála Istennek a bizottság szűk mezsgyén haladva, de végül nem hallgatott a szirénhangokra, és megszülettek a megállapodások. Bár a Bizottság annak érdekében, hogy az Európai Parlamentnek is kedveskedjen – akár a magyar népmesében – hozott is meg nem is, azaz további törvénymódosításokat kért a pénzekhez történő, teljes körű hozzáférés érdekében.

– Lehetséges, hogy a jövőben sem tér le az Európai Bizottság erről a szűk mezsgyéről?

– Ha az Európai Bizottság azt akarja, hogy komolyan vehető testület legyen, akkor nincs más lehetősége, mint a szakmaiság talaján maradni.

– Mit gondol az Erasmus-ügyről és annak legutóbbi fejleményeiről, hogy több miniszter távozik az egyetemek vagyonkezelő alapítványaiból?
– Nem rejtem véka alá, sokkoló volt, amikor ez a bizottsági körlevél – áttételesen az egyetemektől – eljutott hozzánk. A körlevél tulajdonképpen egy bizottsági középvezető bürokratának – magyar terminológia szerint osztályvezetőnek – az állásfoglalása volt, amely úgy értelmezi az Európai Unió pénzügyminisztereinek a döntését, hogy nem lehet szerződést kötni a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott magyar felsőoktatási intézményekkel az Erasmus pályázati rendszer forrásaira. Ez nemcsak azért botrányos, mert a magas szinten meghozott döntést alacsonyabb szinten, súlyos hátrányt okozva átértékelték, hanem azért is, mert erről a magyar kormány számára semmilyen közvetlen visszajelzést nem adtak. Csak találgathatunk, hogy ez miként történhetett meg. Mindenesetre a történések arra is rávilágítanak, hogy az Európai Bizottságon belül alapvető kommunikációs és működési problémák vannak. De visszatérve az Erasmus-ügyre: a brüsszeli bürokráciának ez a magyar felsőoktatási intézményeket rendkívül hátrányosan érintő, szankcionáló döntése azért is nehezen volt értelmezhető, mert a lefolytatott nyári párbeszéd eredményeként az Országgyűlés már módosította a közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumainak az összeférhetetlenségi szabályait, újonnan bevezetve a magyar jogrendbe azt a fajta dinamikus összeférhetetlenségi rendszert, amit Nyugat-Európában már korábban használtak, és ami az Európai Bizottság szerint a közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében is megfelelő megoldást nyújthat. Ennek a lényege, ha egy kurátor más tevékenységével vagy feladatával összeférhetetlen egy konkrét döntési javaslat, akkor ezt be kell jelentenie. Az ilyen bejelentésről jegyzőkönyv is készül, amit nyilvánosságra hoznak az alapítvány honlapján. Ezt a rendszert mint megoldást az Európai Bizottság egyetértőleg visszaigazolta.

Jelzem, ebben az ügyben sem folytat egyértelmű kommunikációt a bizottság. Most éppen azt mondják, politikusok ne üljenek a vagyonkezelő alapítványok kuratóriumában, azonban azt nem mondják meg, kiket tekintenek politikusnak. Ebben a kérdésben is várjuk az egyértelmű választ, de addig sem tétlenkedünk.

Február 15-ével a miniszterek távoztak a kuratóriumokból, hason­lóan az államtitkárokhoz, a kormány- és miniszteri biztosokhoz, és zajlik az előkészítése annak a törvényjavaslatnak, ami immáron egyáltalán nem teszi lehetővé aktív politikusok részvételét a felsőoktatási intézményeket fenntartó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezető testületeiben.

– Megjegyzendő, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer kapcsán ugyanez volt tapasztalható az Európai Bizottság részéről.

– A vagyonnyilatkozati rendszer körüli vita tökéletesen rámutat arra a kettős mércére, ami tapasztalható az Európai Unió és intézményei részéről. Amikor a bizottság azt állította, hogy nem megfelelő a magyar szabályozás, akkor egy az egyben átemeltük a magyar jogrendbe az Európai Parlamentben alkalmazott vagyonnyilatkozati rendszert, ám, érdekes módon ez sem felelt meg nekik. Felvetődik a kérdés, ha az EP rendszere nem jó, akkor azt miért alkalmazzák, és miért nem módosították még? Mi néhány hónapon belül kétszer is változtattunk a vagyonnyilatkozati szabályokon, ám azt látjuk, hogy az Európai Parlament még azt követően is késlekedik a saját magára vonatkozó vagyonnyilatkozati és átláthatósági szabályok változtatásával, hogy nyakig ül az utóbbi idők legnagyobb korrupciós mocsarában, és már ott tartanak, hogy szinte hetente visznek el vezetőszáron baloldali európai parlamenti képviselőket.

– Mindez változtathat a Brüsszellel szembeni harcias magyar állásponton?
– Újra és újra elmondjuk, hogy Magyarország jövőjét az Európai Unióban képzeljük el. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az EU jelen formájában egyre kevésbé képes válaszokat adni a kontinenst érintő gazdasági, politikai, migrációs, energetikai és egyéb kihívásokra. Amit a magyar kormány képvisel, az elsősorban nem harciasság, hanem sokkal inkább vészcsengővel történő folyamatos vészjelzés. Így vagyunk a migrációval kapcsolatos álláspontunkkal is, amely egyértelmű és világos: a szomszédos Ukrajnában zajló háború elől hazánkba mint biztonságos országba érkezők valódi menekültek, ám akik több biztonságos országon történt átkelés után érkeznek a határainkhoz, ők gazdasági bevándorlók, akiket nem lehet menekültnek tekinteni.

Nyolc viharos év elteltével már kezdi felismerni az Európai Unió is, hogy a migrációval kapcsolatban tanúsított eddigi álláspontja tévút.

– Mik a területfejlesztési politika legfontosabb célkitűzései?

– A lényeg mindig az, hogy az adott térség komplex vizsgálatát követően határozzuk meg a fejlesztési lehetőségeket, és a konkrét fejlesztésekről szóló döntést pedig csak mindezeket követően hozzuk meg. Ne pontszerűen fejlesszünk, mert a pontszerű fejlesztések nem hoznak olyan eredményeket, mintha egy térséget teljeskörűen, több településre kiterjedően, és több szolgáltatást egyszerre figyelembe véve fejlesztünk. Területfejlesztési politikánk Magyarország járásait veszi alapul, mert tapasztalataink szerint akkor igazán sikeres egy fejlesztés, ha nem csak egy települést érint, hanem annak kisugárzása van egy nagyobb területre, lehetőség szerint, az egész járásra. Az a célunk, hogy Magyarország járásai minél versenyképesebbé váljanak. Versenyképesek egymással, és versenyképesek nemzetközi szinten is. Budapest legyen valódi versenytársa Bécsnek, Prágának, Varsónak! Győr és térsége legyen versenytársa Pozsonynak; Miskolc Kassának; Szeged Szabadkának és sorolhatnánk tovább! Magyarország keleti részei pedig minél hamarabb érjék el azt a gazdasági fejlettségi szintet, ahol most a főváros tart; hozzáteszem nem utolsó sorban azoknak a beruházásoknak köszönhetően, amiket a kormány, Budapest jelenlegi vezetésének az ellenkezése dacára is megvalósított.

– Tavaly szeptemberben választották meg a KDNP ügyvezető főtitkárává. Milyen célkitűzésekkel vágott neki a munkának?
– Nagyon megtisztelő volt, amikor Semjén Zsolt, a KDNP elnöke felkért arra, hogy ügyvezető főtitkárként segítsem a párt és személyesen az ő munkáját. Magyarország keresztény ország. Olyan kultúrában szocializálódtunk, aminek az alapját a kereszténység adja.

A magyar emberek nagy része között konszenzus van abban, hogy nemzeti megmaradásunk alapját a keresztény értékek és a keresztény kultúra adja.

Orbán Viktor miniszterelnök is számos esetben hangsúlyozta, hogy a kormány kereszténydemokrata politikai irányt követve valósítja meg hazánk felemelkedését. A kereszténységnek és a kereszténydemokráciának tehát komoly támogatottsága van a magyar emberek között. Nekünk, kereszténydemokrata politikusoknak az a dolgunk, hogy a kereszténydemokrata közösség bázisai, a KDNP alapszervezetei erősödjenek. Ezt a folyamatot indítottuk el most. A célunk az, hogy összefogással a párt alapszervezetei erősödjenek az elkövetkező időszakban, mert napról napra egyre több keresztényellenes támadással kell szembenéznünk az európai és a magyar közéletben egyaránt. Ezek ellen csak a kereszténydemokrata elvek és értékek mentén történő összefogással tudjuk sikeresen felvenni a harcot.

– Erősödtek a KDNP alapszervezetei?
– A munkát úgy kezdtük meg, hogy konkrét célokat tűzünk ki az alapszervezeteink elé, amiket meghatározott időn belül kell teljesíteniük, majd a teljesítést értékeljük. A számok azt mutatják, hogy az elmúlt fél évben komoly gyarapodásnak indult a párt. Több száz új tagunk van, és számos szervezet alakult az ország különböző részein, a kistelepülésektől egészen a nagyvárosokig.

Mindenütt azt látjuk, ha van aktív közösségi élet, akkor sokak érdeklődését felkeltjük, és egymás után csatlakoznak hozzánk.

– Miként lehet megőrizni a kereszténydemokrácia értékeit, miközben nyugaton egyre inkább a keresztény hagyományok lebontása válik a mindennapossá?

– Nyugat-Európában pont az a probléma, hogy feladták a kereszténységet, mint kulturális bázist, és ettől kezdve nem maradt a mindennapi élet szervezésére egy stabil vezető vonal, meghatározó értékrend, ami mentén az emberek tájékozódni tudnának a mindennapok sodrában. Ez, véleményem szerint, egyenes utat jelent a nyugati társadalmak széthullása felé. A Nyugat-Európában zajló társadalmi változások éppen ezért legyenek intő jelek, és mementóként segítsenek abban, hogy a magyarok elkerüljék azt az identitásvesztést, amitől Nyugat-Európa egyre inkább szenved. És hogy mennyire nem elvi, elméleti társadalmi következményekkel jár ez az identitásvesztés Nyugat-Európában, jól mutatja az, hogy immáron egyértelmű gazdasági és pénzügyi következményei is érzékelhetők a keresztény gondolkodástól, a keresztény kultúrától történő eltávolodásnak.

– Nemrég elindult a KDNP Fogadj örökbe egy keresztet! kampánya. Mit lehet tudni erről a kezdeményezésről?
– Ezek az útszéli keresztek nem csupán vallási jelképek, hanem ezeréves kultúránk szimbólumai, és sokszor helytörténeti jelentőségükkel a települések képéhez is hozzátartoznak. A programmal az a célunk, hogy minél többen összefogva őrizzük meg azokat az értékeinket, amelyek részei keresztény kultúránknak, nemzeti identitásunknak. Már több mint 150 helyszínről jelezték, hogy csatlakoznak a programhoz, és néhány hét múlva már átadjuk az első felújított kereszteket. Továbbra is arra biztatok mindenkit, fogjunk össze hívő vallásosak és kevésbé hívők, és őrizzük meg páratlan nemzeti örökségünket!

Borítókép: Latorcai Csaba (Fotó: Teknős Miklós/Magyar Nemzet)