Nagyszombaton, a legtöbb helyen sötétedés után, de mindenképpen az esti órákban veszi kezdetét a vigília szentmise, amelynek lényegi részei a IV. század óta változatlanok: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia – erről tájékoztatta közleményben a Magyar Nemzetet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. E szerint a fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki.
Ma a tűzszentelés szertartása után körmenetben vonulnak be a hívek a templomba, majd következik a vigília következő eleme, amely a húsvéti gyertyához kapcsolódik (a kereszt jelének, az évszámnak, valamint az alfa és ómega betűknek a bevésését, a tömjénszemek ráhelyezését). A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a világ világosságát idézi fel a keresztények előtt
– mutattak rá. Hozzátették: a sötétségben és csendben felhangzik a Húsvéti örömének, az Exultet. Ennek az ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!”
