Telt házas előadást tartott fiataloknak a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban Neszmélyi Emil motivációs előadó, aki első és eddig egyetlen magyarként mászta meg a Mount Everestet a nehezebb, északi oldalról, Tibet felől. Kovács Róbert Antal, a X. kerület polgármesterének köszöntője után az ügyvéd végzettségű hegymászó üdvözölte a diákokat, majd az első expedíciója okáról és céljáról beszélt. Mint mondta,
miközben az Everest déli oldalán minden magyar hegymászó életben maradt, a tibeti oldalon – amely sokkal sziklásabb és jegesebb, erősebb a szél, nem utolsósorban pedig sokkal hidegebb van, mint délen – három honfitársunk is életét vesztette. Ennek következtében széles körben besorolták a magyarokat azok közé a nemzetek közé, amelyek hegymászói alkalmatlanok az északi oldal meghódítására. Ekkor született benne az elhatározás, hogy fel fog jutni a Mount Everest északi oldalára, és felviszi a magyar zászlót a csúcsra.
Neszmélyi Emil beszámolt arról is, hogy az expedíciót – amely két hónapot vett igénybe – komoly, három és fél éves felkészülés előzte meg, amely alatt napi kettő, összesen 2604 edzése volt, hogy sikeresen teljesíthesse a kihívást. Mint mondta, az expedíció során méterről méterre, táborról táborra haladtak felfelé, az alaptábor 5200 méter, a cél előtti utolsó tábor 8300 méter magasan volt. Nyolcezer méter felett azonban a hegymászók már az életükért küzdenek, nem véletlenül hívják halálzónának a területet. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezen a szakaszon aludni sem lehet, mert aki itt elalszik, jó eséllyel nem ébred fel, továbbá 8000 méter felett már a mentőcsapatok sem tudnak segíteni. Éppen ezért itt el kell eldönteni, megteszik-e még a maradék távot vagy visszafordulnak – részletezte a hegymászó. Hozzátette,
volt olyan társa is, aki 8800 méternél fordult vissza. Ő azonban minden nehézsége – így az ötször előforduló asztmás roham ellenére – az utolsó pár száz métert is megtette. Ennek teljesítéséhez pedig további löketet adott azoknak az elhunyt mászóknak – köztük három magyarnak, Várkonyi Lászlónak, Gárdos Sándornak és Reinhard Wlasichnak – az emlékparkja is, akik az északi oldalon hunytak el.
Végül mínusz harminc fokban Neszmélyi Emil felért a csúcsra és 22 percet tartózkodott a Mount Everest tetején, ahová elhelyezte a magyar zászlót, s ezzel együtt felvitte a 2016. évi riói olimpiára készült magyar szurkolói lobogót is, amely jelenleg az Olimpiai és Sportmúzeumban tekinthető meg. – Egy gondolatom volt: itt vagyok a célomnál, nincs feljebb gyalog. Akkor azonban új célom lett, hogy marad a három emléktábla – hangsúlyozta. Itt azonban tudatosult bennem, hogy jelenleg még csak az út felénél járok, és a halálos balesetek 85 százaléka a hegyről lefelé menet történik – tette hozzá. A felkészültségének és a hegyi vezetőjének köszönhetően azonban sikerült elérnie az alaptábort, ezzel ő lett az első magyar, aki Tibet felől hódította meg a Mount Everestet. Tavaly pedig nekivágott a hegycsúcs déli oldalának megmászásához is, így hazánkban ő lett az első, aki két útvonalon, két országból is megmászta az Everestet.
Ezzel a teljesítménnyel megüzentük, hogy mi magyarok, amikor a saját Everestünket másszuk, bármire képesek vagyunk, ha felkészülünk rá
– zárta előadását a hegymászó.
Borítókép: Magyar zászló az Everest csúcsán (Fotó forrása: Facebook/Neszmélyi Emil Everest & 7 Summits)
