„Magyarország feltörekvő űrutazó ország”

Nagyrabecsülését fejezte ki a 2021-ben elfogadott magyar űrstratégiá­val kapcsolatban Rosanna Hoffmann, az ENSZ űrjogi programvezetője a lapunknak adott exkluzív interjúban. Szerinte nagy előrelépésnek tekinthető a 2024-re tervezett első magyar telekommu­nikációs műhold felbocsátása, valamint az újabb magyar űrhajós misszióba küldése. Ezenkívül azt is elárulta, hogy kinek a tulajdonát képezik az űrben található égitestek és források.

20230512 budapest Rosanna Hoffmann, az ENSZ Világűrügyi Hivatalának munkatársa havran zoltan magyar nemzet

Törekednek a békés megegyezésre

Rosanna Hoffmann ismertette, hogy a világűr békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi együttműködést koordináló ENSZ-bizottságnak két albizottsága van: a jogi, valamint a tudományos és technikai albizottság. Ezekben azokat a vitás kérdéseket tárgyalják, ahol megjelenhetnek a tagországok között felmerülő ellentétek, mint például a világűrben található erőforrások problémája vagy a világűr hosszú távú fenntarthatóságának szempontjai. Úgy vélekedett, manapság az államok elveket vagy iránymutatásokat fektetnek le, hogy azokat az ügyeket, amelyek konfliktusokat idézhetnek elő, ezen a békés fórumon tárgyalják meg.

– Két hét múlva a főbizottság ülést tart Bécsben, ahol az összes érdekelt ország össze fog jönni a világűr hasznosításának, felfedezésének és a világűrben található források kiaknázásának megvitatására, és megpróbálnak előre lépni ezen a területen. 

Egy munkacsoportot alapítottak, amelynek négy éve van az irányelvek megalkotására. Bármilyen geopolitikai korban élünk is, az országok évente háromszor találkoznak azért, hogy békésen megvitassák ezt a témát, ami az egyeztetések sikerességének bizonyítéka – mutatott rá.

Az égitestek tulajdonjoga

Arra is kitért, hogy a világűrszerződés második cikkelye szerint az államok nem sajátíthatják ki az égitesteket, azaz egy ország nem mondhatja azt, hogy övé a Hold, csak mert ő szállt le ott elsőként. Rosanna Hoffmann azt mondta, az űrbeli források kitermeléséről és árusításáról jelenleg is tárgyalnak, és mivel éppen most fejlesztik a technológiát, maradt idő a jogi kérdések tisztázására. Felidézte, abban a pillanatban, amint ez a technológia valóságossá vált a néhány év múlva esedékes Hold-missziók tervei­vel együtt, az ENSZ bizottsága elkezdte megtárgyalni a törvénykezés szempontjait. 

– Nem vagyok jós, de optimistán állok ahhoz, hogy a bizottságban néhány éven belül egyezség születik a tagországok között az űrbeli forrásokat illetően – állapította meg.

Környezetvédelem a világűrben

Az űrhulladékról és a világűr környezeti szempontú védelméről szólva kijelentette: a világűrszerződésben nincs ezekről említés, ugyanis a jogszabály megalkotása idején, az ötvenes-hatvanas években a probléma még nem merült fel. Mivel a kérdés egyre fontosabbá kezdett válni, 2007-ben létrejöttek az űrhulladék csökkentésére vonatkozó szabályozási irányelvek, amelyek jogilag nem kötelező érvényűek, ezért „puha törvénynek” is hívják őket, ám ezeknek bizonyos szempontjai egyre több országban épülnek be a jogszabályok közé. Példaként említette, ha egy nem kormányzati szervezet engedélyt kér műhold felbocsátására, az állami hatóság az engedélyezési eljárásban megkövetel valamilyen szintű űrhulladék-csökkentést.

 A világűrbeli tevékenység hosszú távú fenntarthatóságának 2019-ben jóváhagyott 21 irányelvét a bizottság konszenzussal fogadta el, és belefoglalták az űrhulladék csökkentésének szempontjait is 

– emlékeztetett. Azzal kapcsolatban, hogy ki a felelős a hulladékért, Rosanna Hoffmann leszögezte: az egyes államok.
– Ha valakinek van egy magyar magántulajdonú cége, és a cég hulladéka által okozott baleset történik akár a világűrben, akár a Föld felszínén, a felelősség Magyarországot terheli, beleértve az anyagiakat is – hozta fel a példát. Hozzátette, ebből látható a nemzeti jogszabályok jelentősége, amelyekkel Magyarország biztosítja a nem kormányzati szervezetek űrhulladék csökkentésére vonatkozó előírásainak alkalmazását és a kármérséklést.

Rosanna Hoffmann, az ENSZ Space Law for New Space Actors programjának vezetője (Fotó: Havran Zoltán)

Arra a kérdésre, hogy az ENSZ Világűr Hivatala hogyan segíti az egyes államokat az űrjogi törvények és szabályozások megalkotásában, Rosanna Hoffmann úgy válaszolt: azért indította az ENSZ a Space Law for New Space Actors nevű projektet 2019-ben, mert egyre nagyobb igény mutatkozott a jogi segítségre a feltörekvőben lévő országok között a nemzeti törvényalkotás, szabályozás és stratégia problémáiban. Jelenleg több mint ötven támogatói kérés érkezett a különböző országokból. Ez 12 hónapos projekt, amelyből az első hat hónapban az ország szükségleteit mérik fel, megnézik, kik az érdekelt felek, és akár iparági szereplőkkel is felveszik a kapcsolatot, de szintén figyelemmel kísérik az űrtevékenységgel kapcsolatos jövőbeli terveket. Mindezek alapján végeznek technikai tanácsadó missziót. 

– Ilyenkor elmegyünk az adott országba, előadásokat és egy úgynevezett „forgatókönyv alapú gyakorlatot” tartunk, ahol a kormányok, az űrügynökség és az egyetemek képviselői ülnek össze. Ez segít nekik a nemzeti űrjog vagy űrpolitika megalkotásában – részletezte a programvezető.

Kitért arra is, hogy megpróbálnak megoldani olyan elképzelt eseteket, amelyek előfordulhatnak a világűrben, például amikor hulladék ütközik egy működésben lévő műholdnak. – Újabban sokszor tapasztaljuk, hogy konkrét űrjogi törvényjavaslatokkal keresnek meg. Mi az utolsó lépéseknél segítünk olyan szempontokat említve, amelyeket nem biztos, hogy addig figyelembe vettek. A politikusokat meg kell győzni, hogy fontos dolog a nemzeti űrtörvény elfogadása és általánosságban az űrtevékenységből fakadó előnyök is – fejtette ki Rosanna Hoffmann.

Borítókép: Rosanna Hoffmann, az ENSZ űrjogi programvezetője (Fotó: Havran Zoltán)