„Magyarország feltörekvő űrutazó ország”

Nagyrabecsülését fejezte ki a 2021-ben elfogadott magyar űrstratégiá­val kapcsolatban Rosanna Hoffmann, az ENSZ űrjogi programvezetője a lapunknak adott exkluzív interjúban. Szerinte nagy előrelépésnek tekinthető a 2024-re tervezett első magyar telekommu­nikációs műhold felbocsátása, valamint az újabb magyar űrhajós misszióba küldése. Ezenkívül azt is elárulta, hogy kinek a tulajdonát képezik az űrben található égitestek és források.

20230512 budapest Rosanna Hoffmann, az ENSZ Világűrügyi Hivatalának munkatársa havran zoltan magyar nemzet

Az utóbbi néhány évben tett lépésekből látszik igazán, hogy Magyarország feltörekvő űrutazó ország – mondta a Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban Rosanna Hoffmann jogász, az ENSZ Space Law for New Space Actors (űrjog az új űrbeli szereplőknek) program vezetője, aki előadást tartott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által szervezett Ludovika Fesztiválon, az esemény vendégeként. Arra a kérdésre, hogy a 2021-ben elfogadott magyar űrstratégia hogyan mozdítja elő hazánk helyzetét, kifejtette, Magyarországnak jelenleg hat cipősdoboz nagyságú kockaműholdja kering a világűrben, melyeket főleg egyetemi kutatásra használnak.

– A stratégia a továbblépést tűzte ki célul, ezért Magyarország azt tervezi, hogy jövőre fel fogja bocsátani az első telekommunikációs műholdját, emellett pedig egy űrhajóst is a világűrbe küldenek. Nagyon szorítok mind a négy jelöltnek, micsoda álom! – fejezte ki.

Elmondása szerint Magyarországgal együtt a legtöbb űrtevékenységben érdekelt nemzet ratifikálta „a szerződést az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket”, más néven a világűrszerződést. Eszerint az államok arra kötelezik magukat, hogy folyamatosan ellenőrizzék azoknak a nem kormányzati szervezeteknek a tevékenységét, amelyek manapság egyre inkább átveszik az űrtevékenység irányítását. Az államoknak kell biztosítaniuk azt, hogy a magáncégek betartsák a nemzetközi jogszabályokat, amit a legkönnyebben a saját nemzeti törvényük elfogadásával tudnak megtenni – jelezte a programvezető.

Törekednek a békés megegyezésre

Rosanna Hoffmann ismertette, hogy a világűr békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi együttműködést koordináló ENSZ-bizottságnak két albizottsága van: a jogi, valamint a tudományos és technikai albizottság. Ezekben azokat a vitás kérdéseket tárgyalják, ahol megjelenhetnek a tagországok között felmerülő ellentétek, mint például a világűrben található erőforrások problémája vagy a világűr hosszú távú fenntarthatóságának szempontjai. Úgy vélekedett, manapság az államok elveket vagy iránymutatásokat fektetnek le, hogy azokat az ügyeket, amelyek konfliktusokat idézhetnek elő, ezen a békés fórumon tárgyalják meg.

– Két hét múlva a főbizottság ülést tart Bécsben, ahol az összes érdekelt ország össze fog jönni a világűr hasznosításának, felfedezésének és a világűrben található források kiaknázásának megvitatására, és megpróbálnak előre lépni ezen a területen. 

Egy munkacsoportot alapítottak, amelynek négy éve van az irányelvek megalkotására. Bármilyen geopolitikai korban élünk is, az országok évente háromszor találkoznak azért, hogy békésen megvitassák ezt a témát, ami az egyeztetések sikerességének bizonyítéka – mutatott rá.

Az égitestek tulajdonjoga

Arra is kitért, hogy a világűrszerződés második cikkelye szerint az államok nem sajátíthatják ki az égitesteket, azaz egy ország nem mondhatja azt, hogy övé a Hold, csak mert ő szállt le ott elsőként. Rosanna Hoffmann azt mondta, az űrbeli források kitermeléséről és árusításáról jelenleg is tárgyalnak, és mivel éppen most fejlesztik a technológiát, maradt idő a jogi kérdések tisztázására. Felidézte, abban a pillanatban, amint ez a technológia valóságossá vált a néhány év múlva esedékes Hold-missziók tervei­vel együtt, az ENSZ bizottsága elkezdte megtárgyalni a törvénykezés szempontjait. 

– Nem vagyok jós, de optimistán állok ahhoz, hogy a bizottságban néhány éven belül egyezség születik a tagországok között az űrbeli forrásokat illetően – állapította meg.

Környezetvédelem a világűrben

Az űrhulladékról és a világűr környezeti szempontú védelméről szólva kijelentette: a világűrszerződésben nincs ezekről említés, ugyanis a jogszabály megalkotása idején, az ötvenes-hatvanas években a probléma még nem merült fel. Mivel a kérdés egyre fontosabbá kezdett válni, 2007-ben létrejöttek az űrhulladék csökkentésére vonatkozó szabályozási irányelvek, amelyek jogilag nem kötelező érvényűek, ezért „puha törvénynek” is hívják őket, ám ezeknek bizonyos szempontjai egyre több országban épülnek be a jogszabályok közé. Példaként említette, ha egy nem kormányzati szervezet engedélyt kér műhold felbocsátására, az állami hatóság az engedélyezési eljárásban megkövetel valamilyen szintű űrhulladék-csökkentést.

 A világűrbeli tevékenység hosszú távú fenntarthatóságának 2019-ben jóváhagyott 21 irányelvét a bizottság konszenzussal fogadta el, és belefoglalták az űrhulladék csökkentésének szempontjait is 

– emlékeztetett. Azzal kapcsolatban, hogy ki a felelős a hulladékért, Rosanna Hoffmann leszögezte: az egyes államok.
– Ha valakinek van egy magyar magántulajdonú cége, és a cég hulladéka által okozott baleset történik akár a világűrben, akár a Föld felszínén, a felelősség Magyarországot terheli, beleértve az anyagiakat is – hozta fel a példát. Hozzátette, ebből látható a nemzeti jogszabályok jelentősége, amelyekkel Magyarország biztosítja a nem kormányzati szervezetek űrhulladék csökkentésére vonatkozó előírásainak alkalmazását és a kármérséklést.

Rosanna Hoffmann, az ENSZ Space Law for New Space Actors programjának vezetője (Fotó: Havran Zoltán)

Arra a kérdésre, hogy az ENSZ Világűr Hivatala hogyan segíti az egyes államokat az űrjogi törvények és szabályozások megalkotásában, Rosanna Hoffmann úgy válaszolt: azért indította az ENSZ a Space Law for New Space Actors nevű projektet 2019-ben, mert egyre nagyobb igény mutatkozott a jogi segítségre a feltörekvőben lévő országok között a nemzeti törvényalkotás, szabályozás és stratégia problémáiban. Jelenleg több mint ötven támogatói kérés érkezett a különböző országokból. Ez 12 hónapos projekt, amelyből az első hat hónapban az ország szükségleteit mérik fel, megnézik, kik az érdekelt felek, és akár iparági szereplőkkel is felveszik a kapcsolatot, de szintén figyelemmel kísérik az űrtevékenységgel kapcsolatos jövőbeli terveket. Mindezek alapján végeznek technikai tanácsadó missziót. 

– Ilyenkor elmegyünk az adott országba, előadásokat és egy úgynevezett „forgatókönyv alapú gyakorlatot” tartunk, ahol a kormányok, az űrügynökség és az egyetemek képviselői ülnek össze. Ez segít nekik a nemzeti űrjog vagy űrpolitika megalkotásában – részletezte a programvezető.

Kitért arra is, hogy megpróbálnak megoldani olyan elképzelt eseteket, amelyek előfordulhatnak a világűrben, például amikor hulladék ütközik egy működésben lévő műholdnak. – Újabban sokszor tapasztaljuk, hogy konkrét űrjogi törvényjavaslatokkal keresnek meg. Mi az utolsó lépéseknél segítünk olyan szempontokat említve, amelyeket nem biztos, hogy addig figyelembe vettek. A politikusokat meg kell győzni, hogy fontos dolog a nemzeti űrtörvény elfogadása és általánosságban az űrtevékenységből fakadó előnyök is – fejtette ki Rosanna Hoffmann.

Borítókép: Rosanna Hoffmann, az ENSZ űrjogi programvezetője (Fotó: Havran Zoltán)