Nem maradhatunk le a kiélezett űrversenyben

Először vehetett részt magyar meghívott előadó az Európai Űrjogi és Politikai Nyári Egyetemen Bartóki-Gönczy Balázs egyetemi docens személyében. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezetője felhívta a figyelmet: ha nem lennének a világűrbe helyezett emberi rendszerek, akkor a Földön semmi nem működne úgy, ahogy ma ismerjük. Lapunknak kitért arra is, hogy Magyarországnak ez a terület kitörési pont lehet, amelyet magasabb színvonalú képzéssel és a hazai szakemberek megtartásával lehetne elérni a nagyhatalmak közötti, világűrért folytatott küzdelemben.

Magyarországi vetületek

Bartóki-Gönczy kifejtette: ezekkel az űrjogi kérdésekkel az elmúlt évtizedekben nem foglalkoztak kellő mélységben itthon, ezért itt az ideje a felzárkózásnak, és nemcsak amiatt, mert lemaradunk az európai fősodortól a kutatások terén, hanem azért is, mert a magyar űripar és a kormányzati tevékenységek sem tudnak érvényre jutni a társadalomtudományi készségeink hiányában.

Az NKE Eötvös József Kutatóközpontján belül létrejött önálló kutatóintézet célja ennek a lemaradásnak a behozása, s további célkitűzés az utánpótlás nevelése.

A kutatási vezető kitért rá: a jövő szakembereinek képzése két fronton zajlik: egyfelől megkezdődött a Unispace program, amelyben 17 magyar egyetem kötött megállapodást az NKE koordinálásával, másfelől a világűrrel kapcsolatos jogi és gazdasági ismeretek oktatása megjelent szabadon választható tárgyként az NKE portfóliójában is. Úgy vélte: Magyarországnak méreteiből és adottságából következően a tudásalapú ipar fejlesztésében van kitörési pontja.

Az űripar ide tartozik, és ebben nemcsak rakétát lehet gyártani, hanem például a rakéta vezérlőcsipjét vagy finomtechnikai eszközöket készíteni, amiben Magyarországnak képzett szakembereink foglalkoztatásával lennének lehetőségei.

A tanszékvezető szerint haza kellene hozni és képezni a szakembereket, megtartani őket, s minden eszközzel támogatni az iparági cégeket, hogy sikeresek legyenek a nemzetközi porondon is, amihez forrásokra van szükség. E cél eléréséért tett nagy lépés volt, hogy a kormány 2021-ben elfogadta hazánk első szakpolitikai stratégiáját a Külgazdasági és Külügyminisztérium koordinációjával.

Harc a világűrért

A kutató-jogász ismertette: a világűrben végzett emberi tevékenység jogi keretrendszerét öt nagy nemzetközi egyezményben fektették le. Új korszakba lépünk a technológiai fejlődés és a politikai feszültségek miatt, de azért is, mert több állam és magánpiaci cég jelent meg a világűrben.

Egyes magántulajdonú vállalatok 42 ezer műholdat akarnak pályára állítani, miközben nem alkottak még törvényeket ezek forgalmi szabályozására.

Hozzátette: léteznek arra irányuló törekvések, hogy a nagyhatalmak egyes bolygók, illetve aszteroidák ásványkincseinek a kitermelését elindítsák. A világűrből szerezhető nyersanyagok közül a tríciumot tudják hasznosítani a földi életben, ami a fosszilis energiaforrások kiváltására lehet alkalmas, illetve a Föld közeli pályán vannak olyan aszteroidák, amelyek a bolygónkon ritka, geopolitikai szempontból fontos ásványi anyagokat tartalmaznak.

Megjegyezte: a nemzetközi megállapodások nem tisztázták egyértel­műen a tulajdonjogi kérdéseket, amiből feszültség keletkezett.

Az amerikaiak létrehozták az Artemis egyezményt, amelyben hitet tettek amellett, hogy az égitesteken kitermelt ásványi anyagokban tulajdont lehet szerezni, míg az oroszok és a kínaiak nem osztják az 1967-es világűrszerződés ilyen kiterjesztő értelmezését. A kutató szerint meg kellene állapodni, mert ennek hiányában az erősebb államok érvényesítik az érdekeiket, ami a kisebb vagy fejlődő államoknak nem jó hír, mivel a gyarmatosítás nem vezetett sok jóra a történelemben közép- és hosszú távon sem.

Borítókép: Az MKE intézetvezetője tovább erősítené a szakemberek képzését (Fotó: NMHH)