Magyarország sikere hosszú távon a tudásban és az innovációban van

Ambiciózus célt tűzött ki maga elé Magyarország: a legjobb tíz innovátor ország között szeretné látni magát 2030-ig – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára. Kitért arra is, hogy milyen stratégiával segítik a kutatók ötleteinek piacra jutását, valamint elmondta, miért helyez nagy hangsúlyt az állam az innovációkra a digitális- és zöldátállásban, illetve az egészséges élet területén. Kiderült az is, hogy milyen viszonyban áll egymással a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat az elnökválasztások után.

20230515 Budapest Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) innovációért felelős helyettes államtitkára Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Miben mérik a kutatás-fejlesztés sikerét?
– Két olyan nemzetközi innovációs index van, amit mindig figyelünk: az egyik az európai innovációs eredménytábla, amelyen az Európai Unió 27 tagországát mérik 32 indikátorral, a másik az egész világra vonatkozó globális innovációs index közel 80 indikátorral. Fontos kiemelni, hogy ezekben az indexekben két-három éves időbeli csúszás van, tehát a ma elért eredmények az index számaiban legkorábban 2025–26-ban fognak látszódni. Hosszabb távon azt a célt tűztük ki, hogy a globális indexben 2040-re a legjobb tíz, 2030-ra a legjobb 25 ország közé kerüljünk. Jelenleg a 34. helyen állunk. Ha ezt az európai mérőskálára helyezzük, akkor ott a jelenlegi 21. helyünkről 2030-ig a tizedik helyre kell előrelépnünk.

– Sokat lehetett hallani a hazai kutatás-fejlesztés utóbbi években történt szervezeti változásairól. Hogy néz ki a rendszer most, és miért így építették ki?
– Az egyetemek és a gazdaság összekapcsolása – mint a tudomány- és innovációpolitika egyik legfontosabb célkitűzése – még 2018-ban indult el. Három év alatt megvalósult a kutatási rendszer struktúraváltása, ami három magyarországi kutatóintézet-hálózat működési logikájának megújítását jelentette.

 Ennek részeként 2019-ben létrejött az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Maróth Miklós professzor úr vezetésével, amellyel a kutatóintézet-hálózat új irányítási struktúra alá került, és egyúttal nőtt a finanszírozása. 2021-ben 39 milliárd forintból gazdálkodhattak, ami több mint kétszeres emelkedést jelent a korábbi 17 milliárd forinthoz képest. Ezáltal vált lehetővé egy általános, harmincszázalékos béremelés a kutatóhálózatban. 

A másik kutatással foglalkozó hálózatot maguk az egyetemeink jelentik, az átalakulásnak köszönhetően most már sokkal hatékonyabban működő modellváltó egyetemek támogatása is megduplázódott. A harmadik az ipari alkalmazáshoz legközelebb álló Bay Zoltán Kutatóhálózat, ami német minta alapján szerveződött. Az így átalakított szervezeti rendszer tette lehetővé, hogy kiváló alapokon tudunk továbbhaladni.

Az innovációért felelős helyettes államtitkár szerint az új irányítási struktúra tette lehetővé a bérelemelést. Fotó: Mirkó István

– Hogyan tervezik elérni az említett ambiciózus célkitűzést?
– A döntéseinket minden esetben adatokra és nemzetközi összehasonlításra alapozzuk. Ha megnézzük a már idézett európai innovációs eredménytábla részleteit, akkor három területet lehet azonosítani, ahol előrelépés szükséges. Ezek közül az egyik a kutató-fejlesztői utánpótlás. 

Amíg 2010-ben egymillió emberre nagyjából háromezer kutató jutott, 2021-ben ez a szám már a hatezer főt is meghaladta, azaz most kétszer annyian kutatnak és fejlesztenek, mint korábban. 

Hosszú távon az a célunk, hogy az egyetemeinkről, illetve a szakképzési rendszerünkből minél több kutató-fejlesztő jöjjön ki, akiknek az alkalmazására vállalati oldalon is van igény.

– Ezenkívül milyen területeken szükséges a fejlődés?
– A másik fejlődés előtt álló terület az innovátor vállalkozások száma és aránya. Ez az arány nálunk 32,7 százalék, azaz a cégek harmada innovál minden évben, Európában azonban ez az arány 52 százalék feletti, tehát az lenne a kívánatos, hogy nálunk is minden második cég innováljon. Ennek ösztönzését is szolgálja többek között az új innovációs stratégia. A harmadik fejlesztendő terület a szellemi tulajdon kérdése, szabadalmak, védjegyek, dizájnoltalmak. Magyarországon körülbelül másfél szabadalom jut egymilliárd eurónyi GDP-re, amivel az unió középmezőnyében vagyunk.

– Hogyan tudják elérni, hogy a fia­tal magyar kutatók itthon maradjanak?
– Önmagában az, hogy a fiataljaink külföldön is kipróbálják magukat, nem gond. A cél az, hogy jöjjenek is haza, és itthon hasznosítsák a külföldön megszerzett tudást és tapasztalatot. Arra törekedtünk – és ez a rendszer működik is a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) finanszírozásában –, hogy a fiatal tudósoknak mindegyik kutatói fázisban rendelkezésre álljon egy olyan ösztöndíjprogram, ami egyrészt az itthon végzett kutatásra motivál, másrészt segít a minőségi kutatások végzésében. 

Az Új Nemzeti Kiválósági Programban (ÚNKP) a hallgatók idén is száz-kétszázezer forint értékű ösztöndíjra pályázhatnak hat különböző konstrukcióban. Azért, hogy egy hidat képezzünk az egyetem és az ipar között, a diákok kooperatív doktori programban vehetnek részt. Ennek a lényege, hogy a PhD-hallgatók egyszerre legyenek jelen az egyetemen és az iparban, a doktori disszertációt egy ipari problémán végezzék, amiért havi nettó négyszázezer forintos ösztöndíjjal támogatjuk a legjobbakat. 

Ezek mellett ezt a célt szolgálja az Élvonal – Kutatási kiválósági program, ami elsősorban a nemzetközi szinten is jól teljesítő magyar kutatóknak szól. A kutatók és a kutatócsoportok évente háromszázmillió forintot nyerhetnek el a programon, amellyel a külföldön élő magyar és nem magyar kiválóságokat is szeretnénk hazánkba hozni. Csak erre a három programra évi több mint tízmilliárd forintot fordítottunk az elmúlt években.

– Tervezik egy ügynökség létrehozását is a jó ötletek piacra juttatásáért. Mivel tudja segíteni egy ilyen új szervezet az NKFIH munkáját?
– A Neumann János-program egyik meghatározó feladatcsomagja a Nemzeti Innovációs Ügynökség (NIÜ) felépítése. Láttuk az innovátorok valós piaci igényét egy olyan állami funkció­ra, amellyel segítséget kapnak az eligazodáshoz a számos, innovatív projekteket szakmai és pénzügyi értelemben támogató szervezet között. Ezért az lesz a NIÜ legfontosabb tennivalója, hogy az ötletek keletkezésétől a piacra lépésig segítse azokat az innovációkat, amelyeket megéri technológiai és piaci értelemben is támogatni. Az ügynökség feladata a projektek elirányítása a rendszerben, például ha valakinek egy ötlethez finanszírozásra van szüksége, akkor bemutassa azokat az állami és piaci támogatásokat, amelyek neki relevánsak lehetnek. Nem akarjuk, hogy elvesszenek azok a jó innovációk, amelyeket végül azért nem vezetnek be a piac­ra, mert a feltalálók nem találják meg a szükséges támogató szervezeteket.

– Melyek a Neumann János-program fókuszában lévő kitörési pontok, és miért éppen ezekben látnak fantáziát?
– Három szempontot tartunk mindig szem előtt. Az egyik az, hogy miben vagyunk már most is jók, mely képességeinkre és kompetenciáinkra érdemes építeni akár az ipar, akár a tudomány területén. A második szempont az, hogy merre tart a világ, melyek a jövőbemutató technológiák, míg a harmadik vizsgálandó aspektus az, hogy nekünk mint magyar közösségnek, társadalomnak és gazdaságnak, mely területek fontosak. Hadd mondjak egy példát ez utóbbira: ha szigorúan gazdasági szempontból közelítenénk meg ezt a kérdést, akkor nem biztos, hogy foglalkoznánk a virológiával, de ha megnézzük, hogy a világjárvány milyen felkészületlenül érte a legtöbb országot, akkor máris láthatjuk, miért szükséges aktívan tartani az ilyen jelentőségű kutatás-fejlesztési képességet. 

Ha netán egy hasonló világjárvánnyal kell szembenézni néhány év múlva, legyen csőre töltve a reagálási képességünk. 

Ugyanakkor, hogy konkrét választ is adjak a kérdésére: három kiemelt és egy „plusz-” fókuszterületet azonosíthatunk. Az első a gazdaság és a társadalom digitális átállása, ideértve a mesterséges intelligenciát, a kvantumtechnológiát, az önvezető járműveket, valamint azokat a digitális technológiákat, amelyek szinte valamennyi iparág működését felülírják a következő években. A másik nagy terület az egészséges élet. Ha például a várható élettartam növekedésére gondolunk, a fő kérdés az, hogyan változik az egészségben eltöltött életévek száma, ezekre kell a kutatás-fejlesztési képességeinket is koncentrálni. A harmadik terület a zöldátállás, a körforgásos gazdaság kérdése, amelyen belül az energiatermelés és -tárolás kiemelt ügy, de emellett az agráriumunk, vízgazdálkodásunk is hangsúlyos téma. A pluszkategória a biztonság és a védelem kérdése, aminek hiányában az első hárommal sem feltétlenül érdemes foglalkozni. A fizikai és kibervédelmet biztosító technológiák az elmúlt másfél év fejleményei miatt különösen előtérbe kerültek.

Bódis László: A digitális átállás, a várható élettartam növelése és a zöldátállás a Neumann János-program kitörési pontjai (Fotó: Mirkó István)

– Milyen elvárásaik vannak Gulyás Balázstól, az ELKH új vezetőjétől és hogyan tudták hazacsábítani több mint negyven év külföldön töltött idő után?
– Gulyás Balázs egy kiváló neurobiológus, aki kutatott Stockholmban, valamint az utóbbi 10-15 évet Szingapúrban, a világ 19. legjobb egyetemén töltötte, emellett aktív maradt a hazai közösségben is. Nemzeti elkötelezettsége nagyon erős, ez hozta őt haza. Az ő és a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) gondolkodása egységes abban, hogy a hangsúlyt az úgynevezett „misszióvezérelt” kutatásokra kell helyezni. 

Eddigi beszélgetéseink alapján az új elnök három stratégiai jelentőségű területen tűzött ki célokat maga elé: az egyik a kutatóintézet-hálózat nemzetközi erőtérbe helyezése, a másik a kutatási eredmények hasznosítása és a társadalmi hatás fókuszba helyezése, a harmadik pedig az alap és alkalmazott kutatás között korábban mesterségesen felállított határok megszüntetése. 

Időszerűvé vált a kelet-ázsiai, rohamtempóban fejlődő országokban, mint például Szingapúrban vagy Dél-Koreában alkalmazott kutatói szemléletmód hazai gyakorlatba történő átültetése.

– Mit jelent ez a gyakorlatban? Mikor és hogyan arathatja le ennek a gyümölcseit egy hétköznapi állampolgár?
– Hadd mondjak egy példát az egészség területéről! Ha a magyar tudósoknak sikerül olyan kutatás-fejlesztési eredményeket elérniük és eljárásokat kifejleszteniük, amelyek bizonyos betegségek kezelésében előrelépést jelentenek, akkor kiemelten fontos, hogy ez ne csak egy kutatási eredmény maradjon, hanem nézzük meg azt is, hogyan tud az új technológia az egészségügyi ellátórendszerbe minél hatékonyabban beépülni. Ezért fontos a társtárcák közötti folyamatos egyeztetés. Így a fókuszterületeken olyan testületeket hozunk létre, amelyekben ott ülnek a kormányzati, a piaci és az akadémiai szereplők is, akik a folyamatok végigvitelét teljeskörűen, a lehető legrövidebb időn belül megvalósíthatják. Érdemi feladatuk továbbá azoknak a projekteknek a támogatása, amelyek fontosak a szakpolitika különböző területein.

– Korábban úgy tűnt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az ELKH között voltak ellentétek. Milyen most a viszony a két intézmény között?
– Nagyon konstruktív a viszony az MTA és a minisztérium között. Sokat egyeztettünk és egyeztetünk arról, hogy egy független kutatási tanács miként tudja a leghatékonyabban segíteni pályázatokkal a kutatókat, amit a Neumann János-programban meg is jelenítettünk. Ezt a tanácsot egy héttagú, közös testület irányítása alá szeretnénk szervezni, amelybe a tagokat az MTA elnöke, az ELKH elnöke és a KIM minisztere konszenzussal javasolja. 

Összegezve: aktív és konstruktív a párbeszéd a minisztérium és az MTA között, ez egy kiváló alap, ami erősíti a magyar tudomány és innováció közös ügyét.

Borítókép: Bódis László helyettes államtitkár szerint most hozza meg gyümölcsét a hálózatok átalakítása. (Fotó: Mirkó István)