– A jövő évi költségvetésre hosszú árnyékot vet a háború. Vannak olyan vélemények, miszerint felelőtlenség már most 2024-es költségvetést készíteni.
– A háború sajnos nemhogy nem ér véget, hanem egyre nő az eszkaláció veszélye, erős fegyverkezés zajlik, nem látni a végét, a béke szándékát, ezért ebben a háborús időben kell most tervezni az ország pénzügyeit is. Ha az ember látja, hogy a horizonton gyűlnek a viharfelhők, körbejárja a házat, bezárja az ablakokat, hogy ne legyen semmi baj, nincs ez másként a büdzsével sem. A költségvetés garantálja az ország biztonságát, megvédi a családokat, a nyugdíjasokat, a munkahelyeket és a rezsicsökkentést is. Erre szükség is van, mert az elmúlt évek feladták a leckét a kormánynak. Előbb a koronavírus-járvány, majd a háború nyomta rá a bélyegét a büdzsére, a számok nyelvén fogalmazva például 4000 milliárd forintot húzott ki a zsebünkből az elhibázott brüsszeli szankciós politika, ennyivel nőtt az ország rezsiszámlája. Az, hogy ilyen helyzetben teljesíteni tudtuk a kitűzött célokat, komoly eredmény és meg is fogjuk védeni.
– A költségvetés hívószavai tehát a biztonság és a stabilitás. Mik a legfontosabb célok?
– A háború árnyékában a biztonság az első. A honvédelemre többletforrást biztosít a kormány, a kiadások összegét a GDP két százalékára emeljük. Emellett biztosítjuk azokat a fogódzókat, amelyek a családalapításhoz szükségesek, és ott állunk a nyugdíjasok mellett is. Úgy hiszem, hogy sikerült visszanyerni a bizalmukat, amelyet a korábbi baloldali kormányok eljátszottak, például a 13. havi nyugdíj elvételével. Ami pedig a munka világát illeti, 2010 óta elértük a célt az egymillió új munkahellyel, és meg fogjuk védeni a munkahelyeket. Ne feledjük, ott van egy magyar vívmány, a rezsicsökkentés is:
Európában sehol nem kapnak ekkora segítséget a családok a rezsiszámlához. Ebből nem engedünk. Védeni kell a magyar családokat a szankciók miatt megnövekedett energiaáraktól, még ha ez Brüsszelnek nem is tetszik, épp az eltörlését kérik tőlünk.
– Számolnak-e azzal, hogy a jövő évben érkeznek a most még zárolt uniós források?
– Az a pénz jár Magyarországnak, a magyar embereknek, ezért várjuk, hogy a források megérkezzenek. Iskolai példával élve nemcsak a kapott házi feladatot, de a szorgalmit is elvégeztük Brüsszel felé. A vállalásokat teljesítettük, a jogszabályok megszülettek, tehát semmilyen objektív akadálya nem lehet az uniós pénzek érkezésének. Természetesen itt egy politikai játszma zajlik. Brüsszelnek nem tetszik Magyarország évek óta következetesen vállalt álláspontja számos témában – nemet mondunk a háborúra, a migrációra és a genderre. Bízom benne, hogy nem a politikai szempontok fognak győzedelmeskedni és Magyarország megkapja a neki járó valamennyi forrást.
– Márpedig ezen szempontok érvényesülését a magyarországi baloldal is elősegíti. Számít a gáncsoskodásuk Brüsszelben, vagy annyira súlytalanok, hogy ennek nincs jelentősége?
– Magyarország más országokhoz képest nagyobb terhet cipel, amikor a baloldalról beszélünk. Az, hogy a legnehezebb időkben is a saját hazájuk ellen áskálódnak képviselők, az a politika világában is egy szokatlan dolog. Teszik ezt úgy, hogy az uniós források biztosítják például a pedagógus-béremelést is. Mindez azért is arcátlan, mert minden juttatással együtt a baloldali képviselők havi öt-hat millió forintos fizetésekért ülnek kint az Európai Parlamentben, és az ellen lobbiznak – ezt nem mi állítjuk, ők mondják magukról –, hogy Magyarország ne kapja meg az uniós forrásokat és a gyermekeinket tanító pedagógusok ne kereshessenek havi nyolcszázezer forintot. Nem a pedagógusokért dolgozik a magyar baloldal, hanem ellenük. Az ország érdeke az lenne, hogy ők is harcoljanak, hogy a magyarok megkapják a nekik járó pénzt!
– A napokban robbant a hír, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke le akarta állíttatni az Ukrajnán keresztül hazánkba irányuló olajszállításokat. Hogyan értékeli ezt a kormány?
– Minden ilyen megjegyzés egy puskaporos levegőjű időszakban csak ronthat a helyzeten. Tegyük hozzá azt a hírt is, ami a Washington Postban jelent meg, miszerint az ukrán elnök azt javasolta, hogy robbantsák fel a Barátság kőolajvezetéket, mert ezzel Magyarországnak nagy kárt okoznának. Ukrajna ezt nem cáfolta, Brüsszel pedig nem ítélte el. Ijesztőnek tartom, hogy több mint egy évvel a háború kirobbanása, a rengeteg elvesztett élet után, a szankciós gazdasági válság közepette az EU még mindig nem a béke irányába tesz lépéseket. Mi sem írja le ezt a helyzetet jobban annál az ellentmondásnál, mint hogy békekeretnek hívják azt a forrást, amiből a fegyverszállítmányokat finanszírozná Brüsszel.
Magyarország a kezdetektől egy álláspontot képvisel: be kell fejezni a háborút, azonnali tűzszünet és béke kell. Ahogyan a migráció kérdésében, úgy itt is az idő minket fog igazolni, nem adjuk fel a józan ész politikáját.
– A magyar kormány békére irányuló felhívását a hazai baloldal és Magyarország ellenfelei oroszpárti álláspontként azonosítják, mondván, hogy ez területvesztést jelentene Ukrajnának, amit ők szeretnének elkerülni.
– A baloldal azért támad, mert háborúpárti, a kormány pedig békepárti. A baloldalt súlyos dollárokkal fizetik azért, hogy Magyarországot is belesodorja a konfliktusba és átállítsa a háborúpártiak sorába. Ez a mostani nemzeti kormánnyal biztos nem fog megtörténni. Ez akkor történhetne meg, ha a Gyurcsány vezette baloldal kerülne hatalomra. Elítéljük az orosz agressziót a harcok kitörése óta, nonszensz a baloldal ezen felvetése is. Nem lehet a kocsit a lovak elé fogni: előbb le kell tenni a fegyvert és csak utána lehet tárgyalni a békéről. A háború több mint egy éve húzódik és minden nap emberek ezrei halnak meg, egyre nagyobbak a károk. Láthatóan nem bír egymással a két fél, az események az eszkaláció irányába mennek, Európa pedig egyre csak sodródik bele a konfliktusba. Ez ellen fellépünk, és mindent megteszünk, hogy a béke legyen az európai politika hangja is.
– Jelenleg mélyponton van a kormányközi viszony Ukrajnával. Ha a kabinet szeretne ezen változtatni, akkor nekünk kellene gesztusokat tennünk Kijevnek vagy fordítva?
– Nem csak gesztusokat teszünk, hanem folyamatosan gondoskodunk az Ukrajnából elmenekültekről: a karitatív szervezetek, a határon dolgozók a háború kirobbanása utáni első perctől kezdve folyamatosan segítenek. Rengeteg segélyszállítmányt küldtünk nemcsak Kárpátaljára, hanem belső-ukrajnai területekre is. Hozzájárultunk óvodák, hivatalok, kórházak építéséhez. Két olyan szempont van, amitől viszont nem tudunk eltekinteni. Egyrészt: mi nem akarunk ebbe a háborúba semmilyen módon belekeveredni, csupán a béke irányába tett erőfeszítéseket tudjuk segíteni. A másik pedig az Ukrajnában élő magyarság szempontja, amit az első perctől kezdve világossá tettünk, már jóval a konfliktus kezdete előtt.
Ha Ukrajna a mi segítségünkre számít, akkor a kárpátaljai magyarokkal és a magyar cégekkel is tisztességesen kell bánni.
– Nemcsak a magyar állam van a korábbi éveknél nehezebb helyzetben, hanem a családok is. A segítséget nyújtó árstopokat június végéig hosszabbították meg. Örök kérdés: meddig lesz érvényben?
– Tisztázzuk, az árstopokra azért van szükség, mert a háború és a brüsszeli szankciók az egekbe emelték az árakat, nem csak itthon, egész Európában. A gödörbe került autót pedig ki kell húzni, nem hagyhattuk magukra az embereket ebben a helyzetben, az infláció mielőbbi letörésén kell dolgoznunk, erősítenünk kell a piaci versenyt. Az árstopok tehát még maradnak és újabb intézkedések is jönnek: júniusban indul a kötelező akciózás, júliusban pedig az online árfigyelő rendszer. Mindemellett nagyon szigorúan figyeli a fogyasztóvédelem az árstopos termékeket, trükközni pedig nem éri meg, mert aki kiskapukat keres, bírságot talál azok helyén. Ezek az intézkedések lejjebb viszik az élelmiszerárakat és ezzel együtt az inflációt is.
– Az elmúlt évek válságai nem rengették meg a munkaerőpiacot, pedig sokan erre számítottak. Mit tud tenni a kormány, hogy ez így is maradjon?
– Ha valaki dolgozni akar Magyarországon, annak van munkája. A kihívást ma már inkább az jelenti, hogy a munkahelyek bővülésének a számát – ami nagymértékben összefügg az ipari kapacitások bővítésével – a munkaerő le tudja-e követni. Magyarország kis ország, így az elsődleges erőforrásai a magyar dolgos kezek és a tudás, számos iparágban dolgoznak kiemelkedő szakemberek az ország sikerén. Sok intézkedés segíti, hogy a munkahelyek megmaradjanak és újabbakkal bővüljenek. Például a Baross Gábor újraiparosítási program, ami az ország történetének egyik legnagyobb gazdaságélénkítő programja, de a gyármentő program, az energiaintenzív vállalkozások támogatása, a cégek energetikai korszerűsítéseinek támogatása is megvalósul, ahogy ágazati programok, mint a turisztikai akcióterv is.
A gazdaság stabil alapokon áll, az építkezés folyamatos; Brüsszel is négyszázalékos gazdasági növekedéssel számol jövőre, miközben a baloldal mindig államcsődöt vizionál.
– Van egy szereplő, akit a korábbi Covid-járvány, a háború és az infláció mindenkinél rosszabbul érintett, legalábbis a kommunikációjuk ezt sugallja. Ez pedig a fővárosi önkormányzat. Hogyan látja Budapest helyzetét?
– Keserű szájízzel nézem, ami történik. Egy várost vezetni felelősségteljes munka. A Tarlós-ciklusokban városépítésről, városfejlesztésről, és nem városleépítésről és pótcselekvésekről szólt a munka. Az, hogy kinek az érdekeit szolgálja a város megtakarításainak felélése és a csődbe juttatása, azt nem tudom. Két fél ebben biztos nem érdekelt: a kormány és a budapestiek. Karácsony Gergely már gyakorlatilag csődbe vitte a fővárost, hatalmas hiteleket vett fel és saját alkalmatlansága miatt állandóan a kormányt hibáztatja.
– A baloldal egyik bevallott célja volt 2019-ben, hogy a fővárosban és az önkormányzatoknál megszerzett pozíciókat a kormány elleni harchoz használja fel és hídfőállásokat építsen ki. Hogy látja, bejött ez a terv?
– Aki hídfőállásokat épít, az háborúra készül, ami rossz irány. A fővárosi vezetés egy olyan kormánnyal próbál háborúzni, amelyik fejlesztette és fejleszti a várost, adott és nem elvett tőle. Pár napja adta át a felújított M3-as metrót a kormány jelentős támogatásával a főpolgármester, ez nem egy ártó szándékú kormányzati cselekedet volt, ahogy az sem az, hogy Budapest az egyedüli város, amely a közösségi közlekedés finanszírozására támogatást kap. Ezek egyébként még Tarlós István főpolgármesterségéhez kötődnek, ő szerezte meg hozzá az állami forrásokat, teremtette meg a lehetőséget, készítette elő a beruházásokat, a kormány pedig a városvezetéstől függetlenül biztosítja ezeket. Nincs ki ellen háborúzni. A budapestiek az érdekeik képviseletét várják el, sajnálatos dolog, hogy ezt nem sikerül teljesítenie Karácsony Gergelynek, de bizonyára nincs könnyű helyzetben az, akinek Gyurcsány Ferenc a főnöke.
