Apróságokon múlhat minden - a túsztárgyaló szerint ezt kell tenni az esztergomihoz hasonló esetekben

A legfontosabb szabály, hogy ne csak életben maradjanak az állomány tagjai, hanem senkinek az élete ne kerüljön veszélybe – fogalmazott a Magyar Nemzetnek Végh József. A kriminálpszichológus szerint van, amikor hiába próbálnak hosszú órákon át tárgyalni a célszeméllyel, az már eldöntötte, hogy így vagy úgy, de véget vet az életének.

– Az első lépés a túsztárgyalás során, hogy kiderítsék, milyen személyiségtípussal állnak szemben. Az erre szakosodott kriminálpszichológusok számtalan információt gyűjtenek be a szomszédoktól, rokonoktól, milyen embernek ismerik, van-e valamilyen betegsége, elmebetegsége vagy csak személyiségzavara van, és természetesen a helyszíni magatartása, viselkedése is segít megrajzolni: kivel is állnak szemben? – sorolja a Magyar Nemzet kérdésére Végh József kriminálpszichológus, egykori túsztárgyaló, akit az esztergomi robbantás kapcsán kérdeztünk.

Már meghozta a döntést

Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, szeptember 20-án 19 óra körül egy körözött bűnöző Esztergomban gázrobbanást előidézve megölt egy TEK-es kommandóst, több rendőr, valamint tűzoltó is megsérült, közülük négyen súlyosan, heten könnyebben, civil személy nincs köztük. A robbantást előidéző bűnöző maga is meghalt a detonációban.

Az eddigi – megerősített – információk szerint a férfi már előre felkészült a robbantásra: miután a a kommandósok megérkeztek a helyszínre, a túsztárgyaló pszichológus négy és fél órán keresztül győzködte a zavart férfit, hogy jöjjön ki, és hagyjon fel a fenyegetéssel. Eközben a kommandós egység tagjai elfoglalták a pozíciójukat a férfi elfogásához. Abban a pillanatban, amikor megindultak, a bűnöző meggyújtotta a benzint, az égés pedig berobbantotta a gázt, ami az időközben megnyitott gázpalackokból ömlött ki. 

De hogyan és milyen szempontok mentén zajlik egy túsztárgyalás? Miután a célszemély személyisége körvonalazódik, fontos kérdés az is, hogy milyen típusú az a cselekmény, amelyet véghez akar vinni. 

Fotó: Csudai Sándor/Origó

Végh József szerint bele kell kalkulálni azt is, hogy vannak, akik önkezükkel akarnak véget vetni az életüknek, és előfordul, amikor ki akarják végeztetni magukat. Az, hogy az esztergomi robbantó esetében mi történt pontosan, egyelőre tisztázatlan. – Időnként beleszaladnak abba az esetbe a rendőrök, hogy az illető már eldöntötte, így vagy úgy, de lemond az életéről – teszi hozzá.

A tárgyalás menetét és kimenetelét ugyanakkor sok apró dolog befolyásolhatja, a túsztárgyaló folyamatosan nyomon követi, hogyan változik a „páciens” hangulata, más módszert kell alkalmazni egy elmebeteg esetében és más érvek hatnak egy személyiségzavaros esetében. Egyes esetekben a durva, hangos szó végül megszelídül, és szerencsés esetekben a célszemélyek egyszerűen csak kimerülnek és elalszanak. 

Az idő csapdájában

A szakember kiemeli, maga a túsztárgyaló sosem hoz önálló döntést, csupán továbbítja a beszerzett információkat, amely után a parancsnok mérlegel és végül dönt. Így volt ez az esztergomi robbantás helyszínén is. Végh József szerint a tárgyalás hossza, a négy és fél óra egyáltalán nem számít hosszú időnek, ennél sokkal jobban elhúzódhatnak az egyezkedések. 

Végh József kriminálpszichológus, egykori túsztárgyaló   Fotó: Facebook

Az egykori túsztárgyaló hozzáteszi, előfordul, hogy a parancsnok sürgetve érzi magát, az idő múlásával egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk is, hogy megoldódjon az ügy. Ez azonban végzetes tragédiához vezethet.

Arra a kérdésre, miszerint van-e valamilyen protokoll azokra az esetekre, amikor az idő múlásával egyértelművé válik, hogy a célszemély nem mozdítható ki, nem együttműködő, és lóg a levegőben egy esetleges tragédia bekövetkezése, azt feleli:

– Van egy nagyon fontos elvárás, és ez a biztonság: az egyik legfontosabb szabály, hogy ne csak életben maradjanak az állomány tagjai, hanem senkinek az élete ne kerüljön veszélybe – hangsúlyozza Végh József.

Borítókép: Rendőrkordon a robbantás utcájában (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)