Az esztergomi robbantó támadása kivédhetetlen volt, értékelték szakemberek a Magyar Nemzet kérdésére. Egy kommandósnak mindenre fel kell készülnie, ám mindig benne van, hogy nem ér haza épségben.
J. Lászlóról tudták, hogy rendkívül agresszív, tudták, hogy hivatalos személy elleni erőszak miatt eljárás is folyik ellene szűkebb hazájában, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, mint ahogy azt is, szóban és írásban már több rendőrtisztet, ügyészt és bírót fenyegetett meg életveszélyesen.

Ám mivel sorozatosan nem jelent meg vádlottként a tárgyalásain, az eljáró bíró elővezetését rendelte el. Erre került volna sor szeptember 20-án. A járőr otthon találta az Esztergom külterületén, a ritkán lakott Búbánat-völgyben lévő, téglából és fából épült házában, ami egykor nyaraló lehetett. J. László azonban nem volt hajlandó a rendőrökkel menni, hanem éktelen üvöltés közepette bezárkózott a házba. Azt hajtogatta, ha nem mennek el, baj lesz, de nem mondta, hogy mire készült.
Riasztották a Terrorelhárítási Központ (TEK) egyik beavatkozó egységét. A páncélos járművel (PSZH=páncélozott szállító harcjármű) érkező kommandósok 14 óra 20 perckor körbezárták a házat. Ekkor el is kezdték a próbálkozást, hogy meggyőzzék a zavart elméjű férfit arról, hogy jöjjön ki, és adja meg magát. A túsztárgyaló négy és fél óráig tartotta szóval az egyre agresszívabb J. Lászlót, aki a terasznál közelebb soha nem jött, ott is a bútorok védelmébe húzódott.