A Jobbik néppártosodásának kezdetei nem változtattak a Jobbik Izrael-ellenes irányvonalán. 2014 júniusában a Mandiner arról írt, hogy Vona Gábor elnök szerint „amíg Palesztina nem lesz független állam, addig Magyarországnak meg kell szakítania diplomáciai kapcsolatait Izraellel”. A radikális párt elnöke mindezt „a Közel-Kelet békéjéért” szervezett tüntetésükön fejtette ki, az izraeli nagykövetség előtt azt ígérte, hogy erről még azon a héten határozati javaslatot nyújtanak be a parlamentnek. Hozzátette, hogy a Jobbik a napokban megkeresi az európai nemzeti pártokat, és a palesztinok melletti kiállásra kéri őket. A pártelnök ismételten az izraeli termékek magyarországi bojkottjára szólított fel.
Nem sokkal később, 2014 júliusában Gyöngyösi Márton egy palesztinpárti tüntetésen szólalt fel, palesztin zászlók erdejében, a Hősök terén(!). Egyértelműen az arabokra utalva arról beszélt, hogy minden magyar embernek kötelessége odaállni a szabadságszerető népek mellé.
Nem mellékes körülmény, hogy Gyöngyösi a tüntetésen a napjainkban is Európa-szerte aktív General Union of Palestinian Communities in Europe (GUPCE) jelképei közt szónokolt.
A Jobbik mai elnöke Izraelt ismét „terrorállamnak” és „agresszornak” nevezte, „cionista terrorról”, a palesztinok ősi földjéről, „apartheidfalakról” beszélt, Gázát pedig nemes egyszerűséggel „koncentrációs tábornak” nevezte, a zsidókat népirtással vádolva meg.
Gyöngyösi kijelentette: „nincs izraeli–palesztin konfliktus. Palesztin elnyomottak vannak, és egy cionista terrorállam van, amelyik elnyomja a palesztin népet”. Október 23. évfordulójához közeledve külön figyelemreméltó, hogy a Jobbik mai elnöke 1956-hoz és a pesti srácokhoz hasonlította a palesztin „szabadságszerető nép küzdelmét”.
Érdekesség, hogy Gyöngyösi álláspontjával egy az egyben az európai szélsőbaloldalt idézte. Judith Sargentini, a Magyarországot elítélő jelentés szerzője korábban szintén egyértelmű gesztust tett a Hamász nevű Izrael-ellenes, muszlim terrorszervezet felé. Sargentini ugyanis aláírásával is támogatta a petíciót, amelyben a szervezettel történő párbeszédre hívták a holland kormányt és az EU-t, kivívva ezzel számos holland zsidó szervezet haragját.