– A tüntetők sérülései alapján a rendőrök fejre céloztak – idézte fel a 2006. október 23-án történteket Nyitrai Zsolt. A miniszterelnök tanácsadójának visszaemlékezését egy nemrég megjelent kiadvány közölte. A Csakazértis – ahogyan Orbán Viktor főtanácsadója látta című kötetet a Bors ismertette, és az események két fontos szereplőjét, Nyitrai Zsoltot és Varga Szilviát idézte.
– Még tartott a rendezvényünk, amikor minden jogszabállyal ellenkező módon elkezdte a rendőrség feloszlatni – mondta Nyitrai Zsolt, aki a Fidesz 2006. október 23-i megemlékezésének egyik főszervezője volt. Felidézte: a rendőrök nem rendszeresített fegyvereket használtak. A gumilövedékes puskák akár emberi életek kioltására is alkalmasak, a sérülések alapján pedig azt is lehetett látni, hogy az emberek fejére céloztak – magyarázta a politikus. Tizennégy ember szenvedett súlyos szemsérülést, közülük többen meg is vakultak.
A rendőrökről elmondta, hogy Gyula környékéről hozták őket, és még aludni sem engedték őket. Aznap éjjel, mikor Nyitrai Zsolt a többi szervezővel úton volt haza, azt látták, hogy
a rendőrök egymás hegyén-hátán alszanak a villamossíneken.
Még a járdán is feküdtek, annyira fáradtak voltak. Ez kényszerbevetés volt számukra, de azt sikerült elérniük az őket irányítóknak, hogy a békés megemlékezőket is „szemét jobbosoknak” titulálják – emlékezett vissza Nyitrai Zsolt.
Gyurcsány Ferenc az árnyékszéken
Varga Szilvia annak idején mosdót keresett az egyik október 23. előtti tüntetésen, és a parlamenti belépőjével elsétált egy olyan kapuhoz, ahol tudta, hogy az őrség számára fenntartanak mellékhelyiséget. Odabent találkozott Gergényi Péterrel, az akkori rendőrkapitánnyal, aki szívélyesen elkezdett vele beszélgetni, láthatóan azért, hogy ne menjen be a katonai vécébe.
Azt mondta, egy hölgynek jobb jár ennél, ezért felkísérte a félemeletre. Varga Szilvia gyanút fogott, ezért visszafelé úgy tett, mintha telefonálna, és beosont a katonáknak fenntartott vécébe, ahol Gyurcsány Ferencet látta, amint a vécé ablakából nézte a tüntető tömeget.
Kijön és válaszol az emberek kérdéseikre?
– kérdezte tőle, amikor meglátta. Az akkori miniszterelnök egy szót sem szólt, hanem fogta magát, és csendben kioldalgott mellette a helyiségből. A szervező feltette a kérdést: mégis milyen perverzitás kell ahhoz, hogy valaki órák óta ott álljon, és azt nézze, hogyan szidják?
