Tárgyi tévedésekben dúskálnak a magyarországi sajtószabadságot és médiaviszonyokat elemző jelentések

Az NMHH tanulmánya szerint tárgyi tévedések mellett szakmai és módszertani aggályok merülnek fel a jelentésekkel kapcsolatban.

Az NMHH a lapunkhoz eljuttatott közleményben jelezte: minden olyan kezdeményezést örömmel fogadnak, amely a médiaszabadság helyzetét kívánja felmérni. Emellett azonban fontosnak tartják felhívni a figyelmet arra is, ha az ilyen jelentésekkel, rangsorokkal kapcsolatban szakmai és módszertani aggályok merülnek fel. 

A 2011 óta megjelent számos jelentés áttekintése után megállapítható, hogy a rangsorok sokszor megkérdőjelezhető módszertant alkalmaztak, gyakran előfordult, hogy csak néhány szakértőt kérdeztek meg, ami így kevéssé megalapozott indokolást eredményez, sok esetben a pozitív jelenségek elhallgatása mellett.

A jelentésekben többször is szó szerint ugyanaz a szöveges indokolás olvasható, annak ellenére, hogy különböző éveket mutatnak be. 

Az EU által támogatott Média Pluralizmus Monitor jelentéseinél például szinte ugyanazt a szöveges indokolást fűzték a 2017-es felmérésben a kisebbségek médiahozzáférését vizsgáló indikátor 75 százalékos magas kockázati minősítéséhez, mint 2016-ban, amikor 25 százalékos kockázatot állapítottak meg.

Bizonyos esetekben az indokolások nem is az általuk vizsgált időszakban bekövetkezett eseményeket értékelik. A 2021-es Média Pluralizmus Monitor jelentésében számonkérik például egy 2022-ben elfogadott EU-rendelet végrehajtását. A Freedom House 2011-es évet vizsgáló sajtószabadság-jelentése pedig az akkor még meg sem alakult Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal kapcsolatban előre azt állította, hogy az korlátozza majd az információszabadságot.

A jelentések elkészítésében részt vevő szerzők és szakértői csoportok kiegyensúlyozottsága vagy kellő sokszínűsége is megkérdőjelezhető. A Média Pluralizmus Monitor esetében a jelentéseket író és egyben a pontozást végző személyek köre több alkalommal is egy-egy egyetemi tanszék vagy szerkesztőség munkatársaira korlátozódott, miközben a független szakértők számára nem biztosítottak érdemi befolyást az értékelésre. Hasonló példát szolgáltatnak a Freedom House internetszabadságot vizsgáló jelentései, amelyekben Magyarország pontozását és szöveges értékelését az elmúlt két évben a hazai helyzettel szembeni korántsem elfogulatlan kritikáiról ismert Társaság a Szabadságjogokért egyetlen munkatársa végezte el. A Riporterek Határok Nélkül pedig nem is közöl információt a jelentések készítőiről.

A riportokat alátámasztó forrásoknál is egyoldalúság figyelhető meg: a jelentések láthatóan nem törekednek arra, hogy körültekintően, több nézőpontból vizsgálódjanak. 

További szakmai hiányosság, hogy például a Freedom House Freedom in the World jelentései 2015–2020 között egyetlen magyar forrásként a Politics.hu weboldalra hivatkoztak, Az internetszabadságról szóló jelentés pedig egy, mindössze néhány piacvezető médium árbevételét figyelembe vevő tanulmány alapján von le következtetést a teljes online médiapiacon tapasztalható politikai befolyás mértékére nézve.

Az NMHH honlapjáról letölthető tanulmányban további példák is olvashatóak a Freedom House, a Riporterek Határok Nélkül, a Média Pluralizmus Monitor, az UNESCO és mások Magyarországot érintő jelentéseivel kapcsolatban. A hatóság bízik benne, hogy konstruktív kritikájával hozzájárul, hogy a jövőben szakmailag megalapozottabb és kiegyensúlyozottabb, a valósághoz közelítő jelentések szülessenek a magyar médiaviszonyokról.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)