– Ez az élet Isten ajándéka. Az életnek örvendeni kell. Jézus Krisztus azt mondja, azt szeretném, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, és örömötök teljes legyen. Ha a gyerekeknek valamit adunk, akkor mi annak örvendünk, ha az a gyerek tud örvendezni az ajándéknak. Ezt nagyon jó látni – mondta Böjte Csaba ferences szerzetes a róla szóló, Fényből és sárból – Böjte Csaba élete című könyv kedd esti bemutatóján a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében.
– Isten mindannyiunkhoz szól. Csodálatos dolog ezt valóra váltani. Ötleteket, gondolatokat ad Isten, jó dolog az ő akaratát teljesíteni. Levente is úgy érezte, hogy kell egy könyvet írnia rólam, és én ugyan próbáltam minden erővel lebeszélni róla, de Isten szava erősebb volt benne. Tulajdonképpen most is csodálkozom, hogy Levente ennyi mindent össze tudott szedni az életemből – mondta Böjte Csaba.
Csaba testvér csak előre néz
Az említett Levente, azaz Csender Levente, az életrajzi kötet írója arról beszélt, nagyon megtisztelőnek érezte, hogy a kiadó őt kérte fel ennek a kötetnek a megírására. – Csaba testvér először azt mondta, ezt a könyvet majd post mortem írják meg róla. De nagyon hálás vagyok neki, hogy végül hagyta, hogy ez a könyv létrejöjjön. Aztán próbáltam irányítani a kérdéseimmel, hogy beszéljen a múltjáról, de ez először tényleg nehéz volt, mert Csaba testvér csak előre néz – mondta a József Attila-díjas író, aki a kötet megírásához számos egykori és jelenlegi nevelt gyerekkel és mostani nevelővel is beszélgetett Böjte Csabáról.
Csaba testvér az első perctől megadta a bizalmat. Ez nem is munka volt, hanem az egyik legjobb szakasza az életemnek. Nagyon sokat kaptam, nagyon hálás vagyok érte
– fejtette ki Csender Levente.
Román állami pénzből magyar gyerekotthon
Böjte Csabát a budapesti könyvbemutatóra nagyszalontai gyerekek kísérték el, ennek apropóján pedig elmesélte az ottani gyermekotthon történetét. Ezt egy korábbi katonai kaszárnyából alakították át – kéthektáros területen nagy, romos épületek terültek el, elhordták a fémet, a fát, a területet felverte a gaz. – Nem láttam fantáziát benne. De volt ott egy korábbi tűzoltópont, ahonnét szintén mindent elvittek. Egy ládában homok volt. A homok teljesen szétfolyt, ám amikor a gyerekek meglátták, boldogan felkiáltottak: „Ó, de jó, homokozó!” Mintha akkor, ott megszólított volna valaki – fejtette ki Böjte Csaba. Felidézte azt is, hogy az első épület felújítására egy olasz embertől, illetve az őáltala szervezett gyűjtésből lett pénzük. Aztán haladtak a többi épülettel is, viszont az ötödik annyira rossz állapotban volt, hogy ahhoz nem kezdtek hozzá, sőt biztonsági okokból elkerítették a gyerekek elől.
– Ekkoriban történt, hogy egy bukaresti szenátusi küldöttség járt arra. Kérdezték, miért nem újítjuk fel ezt az épületet is, mire én mondtam, hogy nincs rá pénzünk. Erre azt kérdezték: miért nem kérnek? – emlékezett vissza Böjte Csaba, hangsúlyozva, hogy a jövő évben azt az épületet is átadták. – Elsírtam magam. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy egykori román kaszárnyát magyar gyermekotthonná tudunk átalakítani a román állami forrásból – mondta Böjte Csaba.
A Gondviselés működik. Az eddigi hatezer gyerekből harminc év alatt egy sem feküdt le éhesen, és mindenkinek jutott fogkefe, kabát és minden más, amire szükségük volt
– tette hozzá a szerzetes, aki szerint nem szabad mérlegelnünk: – Ha valami valóban Isten akarata, akkor anyagiakat és minden mást megad hozzá.
