Jövő nyáron eldőlhet a Jobbik sorsa

– A Jobbik – máig tartó – lejtmenetének fő oka, hogy a párt csapdahelyzetbe manőverezte magát: a jobboldali szavazók csalódtak benne a Gyurcsány-listán való szereplésük miatt, a baloldali érzelmű választók pedig továbbra is bizalmatlanul viszonyulnak az egykori nemzeti radikális erőhöz – mondta lapunknak a Századvég elemzője. Erdős Gergely szerint a Jobbik jelenlegi helyzete elválaszthatatlan a párt 2013-ban – még Vona Gábor elnöksége alatt – kezdődött „néppártosodási” folyamatától, a párt pedig ma már a politikai életben maradásért küzd.

Forrás: Borítókép: Gyöngyösi Márton és Vona Gábor (Fotó: MTI/Bugány János)

Hosszú utat tett meg a Jobbik, amíg nemzeti radikális pártból a néppártosodáson keresztül a balliberális oldallal összefogva most épp – megtagadva korábbi szövetségeseit – a konzervatívnak vallja magát. A párt az elmúl években négy pártelnököt használt el, most épp az ötödiket fogyasztja.

Kérdéses, hogy Gyöngyösi Mártonnak mennyire sikerül a konzervatív kommunikációval az egykor 20 százalékos támogatottságúról alig 5 százalékosra apadt pártba életet lehelni, annyi azonban bizonyos, míg a Jobbik 2018-ban 26 országgyűlési képviselőt adhatott a parlamentnek, ma a frakció mindössze nyolcfős. 

Az Európai Parlamentben sem áll jobban a párt, három helyett ma már csak egy EP képvelőjük van. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a Jobbik számára a 2024-es év legfőbb tétje a politikai túlélés lesz.

Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány kommunikációs elemzési igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, a Jobbik jelenlegi helyzete elválaszthatatlan a párt 2013-ban – még Vona Gábor elnöksége alatt – kezdődő „néppártosodási” folyamatától. – A Vona vezette Jobbik 2013-ban realizálta, hogy a radikális politizálás egyet jelent a rétegpolitizálással, vagyis a radikális politikai nézetek képviselete szükségszerűen egyfajta üvegplafont eredményez a párt támogatottságában. A „néppártosodás” célja a Jobbik középre pozicionálása, az üvegplafon áttörése lett volna, amely azonban – részben hitelességi problémák, részben pedig a magyar politikai rendszer kétpólusú logikája miatt – sikertelenül zárult – fogalmazott Erdős Gergely. Mint mondta,

 a „néppártosodási” folyamat már a 2019-es önkormányzati választások idejére nyílt balra tolódássá torzult, majd a baloldali fordulat a balliberális pártokkal történő 2022-es közös listaállításban csúcsosodott ki. 

– A Jobbik – máig tartó – lejtmenetének fő oka, hogy a párt csapdahelyzetbe manőverezte magát: a jobboldali szavazók csalódtak benne a Gyurcsány-listán való szereplésük miatt, a baloldali érzelmű választók pedig továbbra is bizalmatlanul viszonyulnak az egykori nemzeti radikális erőhöz – mondta az elemző, hozzátéve, 2022 nyarán Gyöngyösi Márton meghirdette a Jobbik sokadik, ezúttal konzervatívnak titulált fordulatát, ugyanakkor a várt áttörés a párt támogatottságában elmaradt. – Gyöngyösi EP-képviselőként Brüsszelből illetve Strasbourgból nem tudja hatékonyan elvégezni a szükséges pártszervezési munkát, másfelől a Jobbik az önkormányzati szférában továbbra is töretlenül együttműködik a baloldali pártokkal, amely aggályokat vet fel a fordulat hitelessége kapcsán. 

Amennyiben a Jobbik 2024-ben nem szerez mandátumot az európai parlamenti választáson, illetve, ha a párt az önkormányzati választáson – a jelenlegi mandátumszámához képest – pozíciókat veszít, az újabb konfliktusok felszínre kerüléséhez, végső soron a Jobbik teljes széteséséhez vezethet. Egyszerűbben fogalmazva a Jobbik számára a 2024-es év legfőbb tétje a politikai túlélés lesz 

– mondta Erdős Gergely.

Vitathatatlan, hogy a Jobbik utódszervezeti közül – jelen állás szerint – a Mi Hazánk tekinthető a legsikeresebb formációnak. Toroczkai László pártja sikeresen elszipkázta a Jobbik egykori radikális törzsbázisát, sőt, a balliberális pártokból kiábránduló szavazók egy részét is sikeresen tudta megszólítani. erdős Gergely szerint ugyanakkor a formai és tartalmi szempontból is radikális politizálás – a „régi” Jobbikhoz hasonlóan – a Mi Hazánk esetében is behatárolja a növekedés lehetőségeit.– Egyelőre kérdéses azonban, hogy a Toroczkai László vezette párt ki akar-e egyáltalán lépni a rétegpárt szerepéből, és ha igen, milyen módon kísérelné meg ezt – mondta az elemző.

Jakab Péter egyike azoknak, akik a Jobbikból távozva új pártot alapítottak. Fotó: Szigetváry Zsolt

A pártból viharos körülmények között távozott Jakab Péterről úgy fogalmazott, a Nép Pártján megalapításával a volt pártelnök a „parizerpolitika” folytatása mellett tört lándzsát. – Jakab a politikai üzeneteivel egyértelműen a kormányzat legelkötelezettebb és leghevesebb kritikusait igyekszik megcélozni, okkal feltételezhető azonban, hogy ugyanazokba az akadályokba fog ütközni, mint egykoron a Jobbik elnökeként – mondta Erdős Gergely, aki szerint Jakab az ellenzéki előválasztáson megtapasztalhatta, hogy az említett kormányellenes szavazói rétegben ugyan szimpátiát tud kelteni akcióival – például a közösségi oldalakon, lájkok formájában –, ez viszont nem egyenlő a szavazatszerzéssel. – A nemzeti kormány politikáját legradikálisabban ellenző választókat a Demokratikus Koalíció – az erőforrásbeli, anyagi és infrastrukturális fölényénél fogva – hatékonyabban tudja elérni és mobilizálni, mint bármely más ellenzéki formáció. 

Jakab pártalapításának időzítése azonban nem véletlen. Az exjobbikos politikus – a Mi Hazánk 2019-es EP-, majd 2022-es országgyűlési választási eredményeit mintaként kezelve – abban reménykedik, hogy a 2024-es EP-választásokon egy 5 százalék-közeli eredménnyel felteheti magát a politikai térképre, amelyet aztán ugródeszkaként használhat 2026-ban az Országgyűlésbe való remélt bejutáshoz 

– vélekedett az elemző.

Hozzátette, a Jobbikból kivált politikusok által alapított pártok közül – jelenleg – a Vona Gábor-féle Második Reformkorban rejlik a legkevesebb potenciál. A párt üzenetei a szélesebb választóközönség számára túlságosan elvontak, nehezen értelmezhetők és kevésbé kézzelfoghatók. – Feltételezhető, hogy ezek a politikai gondolatok és célkitűzések egy szűkebb értelmiségi rétegen kívül teljes érdektelenségbe fulladnak. Figyelemreméltó körülmény továbbá, hogy 

a magyar közéletben azok a pártok, amelyek ideológiamentességet és/vagy egyenlő távolságot hirdettek a két nagy politikai pólustól, idővel – lényegében kivétel nélkül – a balliberális tömbbe tagozódtak be

 – fogalmazott Erdős Gergely, példaként említve a Dávid Ibolya vezette MDF-t, az LMP-t, a Bajnai Gordon-féle Együttet, a Momentumot, valamint a Jobbikot, amelyet éppen Vona Gábor indított el a „néppártosodás” útján.

Borítókép: Gyöngyösi Márton és Vona Gábor (Fotó: MTI/Bugány János)