– A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) az engedélyezésekért felel, míg a szolgáltatási kötelezettség több tucatnyi regionális szolgáltatóra hárul. Ebben a rendszerben milyen szerep jut a víziközmű-ágazatért felelős államtitkárságnak?
– A MEKH a szolgáltatók felügyeleti szerve, az adataikat mi is felhasználjuk a döntéshozatal folyamatában. Amit mi végzünk, az a víziközmű-szolgáltatások jogi szabályozása, részben felügyelete, melynek során szorosan együttműködünk az ágazat szereplőivel. Fontos kiemelni, hogy gazdasági ösztönzőkkel az ágazatot is átalakítjuk, illetve az e területen működő hazai cégeket a nemzetközi gazdasági térben is segítjük.
– Miben tudnak nekik segíteni?
– Főként a kapcsolatépítésben, kapcsolatfelvételben. Ezen a területen számíthatunk a Külgazdasági és Külügyminisztérium segítségére is, amely kifejezetten nagy figyelmet fordít arra, hogy a nemzetközi kiállításokon, konferenciákon is megjelenjünk. Ázsiai és afrikai országok érdeklődnek leginkább, mivel a magyar cégek élvonalbeli megoldásokat kínálnak a vízminőség javítására a változatos éghajlati viszonyok között. Legutóbb Georgiából látogattak hozzánk.
Felújítás évi 1200-1500 kilométeren
– Térjünk rá a hazai viszonyokra. Hány kilométernyi víziközmű-vezeték van lefektetve Magyarországon, és milyen állapotban van az infrastruktúra?
– A közműves ivóvízellátás 1727 víziközmű-rendszeren történik, egy-egy kút vagy kútcsoport pedig akár több kisebb települést is elláthat. Hazánkban mintegy 95 ezer kilométernyi elosztóhálózat van, amiből 70 ezer kilométernyi a gerincvezeték és 25 ezer kilométernyi a bekötő vezeték. A felhasználási helyek száma 4,3 millió, vagyis elmondható, hogy ez az ágazat minden háztartással, minden lakossal kapcsolatban áll. A szennyvízágazatban a víziközmű-rendszerek száma 1047, ezek közül számos szintén több település szennyvíz-tisztítását végzi el. A szennyvízhálózat teljes hossza 77 ezer kilométer.
– Az ivóvízhálózat mekkora részét kellene felújítani?
– A hálózati vízveszteség országosan 22,7 százalék, vagyis
a hálózatba betáplált ivóvíz ötöde nem jut el a fogyasztóig, hanem elfolyik. Ez közel 109 millió köbmétert jelent évente.
Ezt az értéket nullára nem lehet levinni, ám területi adottságoktól függően 10-15 százalékos veszteséggel már elégedettek lennénk. Összesen mintegy negyvenezer kilométernyi ivóvízvezeték érett meg a cserére, felújításra.
– Hol a legrosszabb a helyzet?
– Egyes térségekben, például Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében ötven százalék körüli az átlagos vízveszteség. Ezért nagy volumenű fejlesztéseket tervezünk végrehajtani a vízhálózaton, melynek ütemezéséről hamarosan tájékoztatást adunk.
– Mennyi időbe kerül felújítani a problémás részeket?
– Ez több évtizedet fog igénybe venni. Ha minden mélyépítő kapacitást erre a területre fordítanánk, akkor sem lehetne sokkal hamarabb végezni. A reális cél évente 1200-1500 kilométernyi ivóvízhálózat felújítása.
– Nagyjából ennyivel is számolnak?
– Ennek együtt kell történnie a többi fejlesztéssel, tehát az energetikai rendszer, a vezérlés, a szivattyúk cseréjével, korszerűsítésével. Először azokra a területekre koncentrálunk, ahol a leggyorsabb megtérülés várható.
Egyenletesebb minőség
– A kormány 2021-ben fogadta el a Nemzeti víziközmű-közszolgáltatási stratégiát. Melyek ennek a programnak a legfontosabb célkitűzései, mérföldkövei, és hogyan haladnak a megvalósítással?
– Jelenleg arra várunk, hogy Brüsszelben is elfogadják, mivel ez feltétele a pályázatok elindulásának. A stratégia legfontosabb pontja, hogy a víziközmű-hálózat hosszú távon fenntarthatóan működjön. Ennek során a leglényegesebb szempont a méretgazdaságosság.
Hazánkban 2010-ben még négyszáz vállalat biztosította a víziközmű-szolgáltatást, ez napjainkra 36 szolgáltatóra csökkent. A rendszer hatékonyságának további növelése érdekében az állam lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy önként átruházzák a működtetői és az infrastrukturális vagyont. Eddig a meglévő állami társaságok mellé 14 önkormányzati csatlakozott, így januártól az ország közel felén állami szolgáltató működik.
Ennek eredményeként egyenletesebb lesz a szolgáltatás minősége, és jobban lehet majd alkalmazkodni az energiaárak változásaihoz is. Régebben az éjszakai áram olcsóbb volt a nappalinál, ám ez mára a napelemek elterjedésével megváltozott. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen költséggel töltjük fel a víztartályokat és működtetjük a rendszert.
– A stratégia megvalósítása milyen arányban adófizetői és mennyiben uniós pénzből történik? Az uniós források Brüsszel általi blokkolása érintette-e a víziközmű-ágazatot?
– A legfontosabb feladat a vízvezetékek rekonstrukciója, ehhez azonban csak korlátozottan állnak rendelkezésre uniós források, mivel az EU-s helyreállítási alapból nem fordíthatunk a víziközmű-hálózat korszerűsítésére, és az energiahatékonyság növelésére sem kaptunk dedikált forrást Brüsszeltől.
Mi azonban ellenállunk annak a brüsszeli követelésnek, hogy a rekonstrukció díját áthárítsuk a lakosságra, hiszen a rezsicsökkentés megvédése a kormány kiemelt célja, amit a nemrég lezárult nemzeti konzultáció eredményei alapján a magyar emberek elsöprő többsége is támogatott.
– Rátérve a problémákra: az elmúlt években derült ki, hogy néhány helyen, például Budapest XIX. kerületében előfordult ólomszennyeződés a csapvízben. Ez az önök kompetenciája?
– Ezt az ingatlanokon belül futó vezetékhálózat okozza, amelynek cseréje a társasházak felelőssége. Ma már a szolgáltató hálózataiban ilyen veszély nincs. Folyamatosan figyelünk a vízminőségre: Magyarországon az ivóvíz a leggyakrabban és legalaposabban vizsgált élelmiszer.
Integráció és konszolidáció
– Az ellenzéki médiumok rendszeresen kongatják a vészharangot a víziközművek-kapcsán. Hogyan látja a kritikákat?
– A baloldal rémhírterjesztése miatt az ágazatot érintően több valótlanság is elterjedt a köztudatban, holott az elmúlt évtizedben ezermilliárd forintot fordítottunk az infrastruktúra fejlesztésére.
Megdupláztuk a szennyvíztelepek számát több mint nyolcszázra, a csatornázottság 83,5 százalékos.
Ez a szám Romániában 53, Horvátországban pedig 32 százalék. Összesen tíz olyan település van az egész országban, ahol a csapvíz minőségében problémát észlelnek. Mint már mondtam, ami aggodalomra adhat okot, az az infrastruktúra elöregedése, ám ezek felújítása ez évtől új lendületet vesz.
– Szintén visszatérő téma a baloldali orgánumokban, hogy szerintük a helyi víziközmű-szolgáltatók nem kapnak akkora finanszírozást, amelyből fejleszteni tudnának. Mit gondol erről?
– Egy évvel ezelőtt, amikor megalakult az államtitkárság, az ágazat szorult helyzetben volt. A szolgáltatók kétharmada veszteséges volt. A csődhelyzetek elkerülése érdekében végzett munkánk eredményeként azonban 2023 végére már nem akadt olyan szolgáltató Magyarországon, ahol ne rendezett körülmények között folyt volna a szolgáltatás annak következtében, hogy
150 milliárd forintot fordítottunk az integrációra és a konszolidációra, amiben baloldali és jobboldali vezetésű városok is részt vettek.
Legutóbb például Miskolc csatlakozott.
Amikor tavaly év végén felmerült egy olyan probléma, hogy néhány ivóvíztermelő kúton romlott a vízminőség, az érintett szolgáltatók azonnali anyagi támogatást kaptak, hogy megelőzzük a súlyosabb helyzet kialakulását. Az elmúlt évben a víziközmű-szolgáltatók villamosenergia-növekményét és a bérnövekményét is kifizettük. Az állami rendszerbe integrálódó társaságoknál tőkeszerkezet-javítás is volt: ahol az előírt szint alá csökkent a tőke, ott feltőkésítés történt.
Marad a rezsicsökkentés
– Tervezi-e a kormány a vízdíjak felülvizsgálatát, változhat-e a tarifa 2024-ben?
– Mivel a kormánynak elsődleges a magyar családok biztonságos ellátása, ezért a lakossági rezsicsökkentést változatlan formában továbbra is fenntartjuk. A nem lakossági díjaknál azonban Karácsony Gergely és a baloldal vízdíjemelést kényszerített ki, miután azzal fenyegette meg az agglomerációban lévő településeket, hogy ha nem sikerül díjemelést elérnie, akkor egyoldalúan felmondja a vízátadásra vonatkozó szerződéseket és így azok nem jutnak hozzá a budapesti szolgáltató által kitermelt vízhez.
A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény módosításával országosan egységes díjat állapítottunk meg a nem lakossági szektorban. Ez a különbségek áthidalását is lehetővé tette, hiszen a korábbi rendszerben előfordult, hogy két, az ország más részében levő vállalkozás közül az egyiknek 49-szer magasabb díjat kellett fizetnie az ivóvízért és 26-szoros árat a szennyvízért.
Egy ellentételezési alap bevezetésével egyfajta társadalmi igazságosság is érvényesül, hiszen egyes szolgáltatóknál kedvező helyzetükből adódóan nyereség keletkezik, mások pedig önhibájukon kívül veszteségesek. Ez számos tényező eredménye, elég, ha csak arra gondolunk, hogy van, ahol a nyers karsztvíz folyik ki a csapból, és van, ahol „vízgyárban” állítják elő az ivóvizet.
– 2022 emberemlékezet óta talán az egyik legaszályosabb év volt. Fel tudnak felkészülni a hasonló, problémás időszakokra?
– Ahol az ivóvíz biztosítása gondot okozott, ott ez általában a lakosság számának hirtelen növekedése miatt történt. Ebben bizonyos felelőssége volt a helyi önkormányzatoknak is, mert a mindenkori helyi vezetésnek kell eldöntenie, hogy mi az a településméret, amelyhez garantálni tudja az ellátási felelősségből adódó kötelezettségeket. Vannak olyan beruházások most is, melyek során a meglévő infrastruktúrát próbáljuk hatékonyabbá tenni, például Balatonfüreden, bizonyos helyeken pedig az ivóvízbázisok összekapcsolására van szükség a kereslet bővülése miatt. Tehát ez nemcsak infrastrukturális kérdés. A szolgáltatók állami kézbe kerülése hatékonyabbá teszi ezen problémák kezelését is, hiszen nem politikai vitákon keresztül, hanem a szolgáltatók együttműködésével lehet megtalálni az optimális megoldást.
– Van-e feladatuk a kormány által Magyarországra hozott nagyobb vállalkozások, gyártóegységek vízfelhasználásának biztosításában? Ha igen, akkor mi tartozik a feladatkörükbe?
– Az államtitkárság a szakmai előkészítésben vesz részt, támogatási szerződéseket köt, valamint ellenőrzéseket végez. Hangsúlyozom, hogy az ipari parkokban megvalósuló víziközmű-fejlesztések kivétel nélkül a helyi lakosságot kiszolgáló infrastruktúra megújítását is jelentik. Ilyen például a szennyvíztisztító kapacitások bővítése, vagy a vízkitermelő művek és a hálózat megújítása. Ily módon idén várhatóan 70 milliárd forintból megújul például Bük, Nyíregyháza és Tatabánya víziközmű infrastruktúrája.
– Egy éve hozták létre az államtitkárságot, milyen eredményeket értek el mostanáig?
– Az ágazat kedvezően fogadta, hogy államtitkársági képviseletet kapott, és sikeresen konszolidáltuk azt az elmúlt évben. A munkatársak bérét jelentősen megemeltük, az ugyanis elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól. Emellett távlatos elképzeléseket vázoltunk fel és közösen dolgozunk ezek megvalósításán. A szolgáltatók integrációját folytatni szeretnénk, és az egyik legfontosabb célunk, hogy az ágazatot önfenntartóvá tegyük. Örömömre szolgál, hogy ezt a munkát olyan elhivatott kollégákkal végezzük, akiknek az ivóvíz nemcsak egy termék vagy szolgáltatás, hanem minden élet alapja, a legfontosabb és legellenőrzöttebb élelmiszer.
