A Népszava újságírója azért elismeri, voltak rendőri túlkapások,
az más kérdés, hogy könnyű utólag fotelből jogászkodni, és megint más dolog kisrendőrként órákon át helyben állni úgy, hogy közben potyog rá a térkő, de nem hátrálhat meg, mivel akkor a közösséget kiszolgáltatja az elszabadult gyűlöletnek.
Batka Zoltán nem említi a tetőtől talpig beöltözött, sisakos, arcukat eltakaró, azonosító nélküli rendőröket, akik számtalan esetben súlyos sérülések okozása céljából fejmagasságban lőtték ki nemcsak a gumilövedékeket, hanem a könnygázgránátokat is.
„Nyilván nem minden 2006-os tüntető volt neonáci” – nyugtat meg mindenkit a Népszava írója, „azonban a rendőrökre támadó kemény mag igenis javarészt agresszív szélsőjobbosokból állt, ezt mindenki látta, aki ott volt”, ám azt nem tudjuk meg, Batka Zoltán ott volt-e. De azt megtudjuk, hogy a gyurcsányi rendőrterror áldozatainak emléket állítók
„valahogy pont a Dohány utcai zsinagóga mellett akarnak hősi emlékművet állítani egy olyan megmozdulásnak, ahol annyi volt az árpádsáv és a mocskos zsidózás, mint utoljára a vészkorszakban,”
pedig 2006-ban városszerte éppen ezer helyen voltak összecsapások.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!