– Mindenki vagy be volt szervezve, vagy másféle kapcsolatban volt a hírszerzéssel – jelentette ki Mező Gábor újságíró, kutató a levitézlett, de akár mind a mai napig velünk élő kommunista újságírókról szóló új könyvének, A tévé megszállásának tegnap esti bemutatóján. A Századvég kutatója kifejtette: a Nyugat abban volt érdekelt a rendszerváltozás idején, hogy ugyanazokkal üzleteljen, ugyanazok legyenek a vezető lapok élén, mint a diktatúra idejében.
Így került a Magyar Hírlap élére a brit–izraeli Robert Maxwell, ahol a volt párttitkár, Németh Péter lett a főszerkesztő, a Népszava mai főszerkesztője.
A kutató a posztkommunista média működését maffiához hasonlította: a rendszerváltozás után a népszerű Magyarország című lapot Kanyó András volt ÁVH-s vezette, a HVG alapítója is egy tartalékos tiszt volt, egy másik volt ÁVH-s, Vajda Péter pedig a Népszabadság belpolitikai rovatának élén állt – ő egyébként Gyurcsány alatt a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivőjeként dolgozott.
A ledér nőket mutogató Árkus József humorista-műsorvezető a néphadsereg politikai főcsoportfőnökségénél tevékenykedett. Vitray Tamás veterán tévés is leírta, hogy együtt dolgozott Lakatos Ernővel, aki az egyik legnagyobb hatalmú propagandavezető volt. Mint Mező Gábor kifejtette: a kommunista hálózat tagjai sokszor egymást buktatják le, amire jó példa Aczél Endre, aki a katonai szolgálatnak dolgozott. Aczélnak London legdrágább részén béreltek lakást a kommunista titkosszolgálat pénzéből, még az angol újságírók is irigykedtek rá.
Végül nem azért távozott a Népszabadságtól, mert kiderült a múltja, hanem mert ízléstelen nyilatkozatot tett egy megerőszakolt fiatal lány ügyében. – Senkit sem rúgtak ki a múltja miatt
– magyarázta a kutató.
Mint mondta, nagyon szigorú omerta működött a kommunista újságírók között, aki ezt megtörte, azt kiközösítették. Bolgár György mondta, hogy úgy ment ki Amerikába, hogy nemet mondott a beszervezésére, ami azért elképzelhető, mert nagyon megbíztak benne, ahogy a 168 órás Ipper Pál egykori ÁVH-sban is. Hasonlóképpen Vitray Tamásról sem gondolta, hogy be volt szervezve, hisz a néphadsereg volt hadnagya is megbízható ember volt, gond nélkül külföldre járhatott.
Mező Gábor kitért arra is, hogy kevés vallásos családból származó ember kerülhetett kulcspozícióba. Vitár Róbert sportriporter például vallásos, keresztény ember volt, akit beszerveztek, és végig jelentett a barátairól, a Regnum Marianum csoport vezetőiről.
Vitár irigykedett Vitrayra annak nyugati kocsija és utazásai miatt, mert Vitár volt az, aki eladta a lelkét, és egy ideig nem kapott érte semmit.
Szó esett arról is, hogy a tévések karrierjét nagyban segítette a szüleik kapcsolatrendszere. Befolyásos apja volt Rózsa Györgynek, Szilágyi Jánosnak, Kepes Andrásnak és Juszt Lászlónak is. Mindegyikükre jellemző, hogy vagy nem beszélnek erről, vagy kisebbíteni próbálják ennek a jelentőségét. Rózsa apja a pedagógus-szakszervezet egyik vezető kádere volt, ám tagadta hátterét. Kepes András szerint az apját, Kepes Imrét nem úgy kell elképzelni, mint egy kémfilmben látható ügynököt, holott Kepes Imre jelentette fel Rajk Lászlót. A volt SZDSZ-es ifj. Rajk László az előző rendszerben Kovácsi Pisti álnéven élt, ami visszaköszönt a rossz emlékű liberális párt egyik gyerek reklámarcaként. A gondot ezeknek az embereknek az esetében a hazugság, illetve a kapcsolatrendszerük használata jelenti – világított rá a kutató.
