Több a szervátültetés, összesen 12 ezer műtétet végeztek Magyarországon

Amit a transzplantációról tudni kell.

Mi a transzplantáció menete?

Úgynevezett szervriadónak nevezik azt az eseménysorozatot, amelynek időtartama a lehetséges donor kijelölésétől az adott szerv beültetésének kezdetéig tart. Az agyhalál jeleit, az agytörzsi működés leállását egészségügyi szakemberek észlelik, és donorjelentést tesznek. Az Egészségvonal oldalán olvasható összefoglaló szerint a donorjelentés leadásával elindul a szervdonáció szervezési folyamata, vagyis az első hívástól számítva nagyjából 18 óra múlva történik meg a szervkivétel. Ekkor kezdődik a versenyfutás az idővel: a donorszerveknek adott időre a transzplantációs centrumok műtőibe kell kerülniük.

A feladatok összehangolását, a szervadományozás szervezését az Országos Vérellátó Szolgálat felügyelete alatt működő Szervkoordinációs Iroda végzi. A koordinátor fogadja a donorjelentést, és az erre kidolgozott szakmai protokoll szerint rögzíti azokat az információkat, amelyek alapján eldől, hogy valóban lehetséges-e a donáció.

A koordinátornak ugyanakkor azt is ellenőriznie kell, hogy tett-e az elhunyt életében tiltakozó nyilatkozatot vagy fennáll-e orvosszakmai értelemben kizáró ok, mint például fertőzés vagy daganat, ugyanis kizárólag egészséges szerv transzplantálható. A szakembereknek szervenként kell mérlegelniük, hogy alkalmasak-e átültetésre.

Amennyiben az előszűrés alapján a donációs folyamat zöld jelzést kap, akkor a koordinátor mozgósítja a folyamat többi szereplőjét: értesíti a szervkivevő csapatokat, a szállítást végző Országos Mentőszolgálatot, külföldi donor esetén pedig a hatóságokat. Az átültetni kívánt szerveket speciális oldattal konzerválják, majd három, rétegenként folyadékkal szigetelt, steril csomagba helyezik, és olvadó jég között szállítják a transzplantációs centrumba. A szervek immunológiai típusának ismeretében a beültető centrumok értesítik a listán lévő, az adott átültetésre alkalmas betegeket.

Hogyan lehet valaki donor Magyarországon?

Hazánkban a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazzák, ez azt jelenti, hogy írásos nyilatkozat hiányában a jogalkotó az elhunyt beleegyezését feltételezi. Aki semmiképpen nem szeretné, hogy szervei halála után transzplantálhatók legyenek, az önrendelkezéshez való jog értelmében lehetősége van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról, amit írásban tehet meg.

Kétféle donor van: az agyhalott donor, vagyis az a személy, aki agyhalál állapotába kerül, és életében nem tiltakozott írásban a szervdonáció ellen, annak szervei eltávolíthatók, illetve az élő donor, aki a befogadónak egyeneságbeli rokona, egyeneságbeli rokonának testvére, testvére, testvérének egyeneságbeli rokona.

Élő donoros átültetésre csak vese- és májátültetéskor van lehetőség.

Amennyiben a donor és a recipiens között nincsen rokoni szál, de közöttük szoros érzelmi kapcsolat van, szintén lehetséges a szervadományozás.  Ebben az esetben a donor és a recipiens közösen kérelmet adhatnak be, amit a kórházi etikai bizottság vizsgál meg. A kórház etikai bizottsága bizonyos feltételek mellett járulhat hozzá a szervkivételhez. A bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a donor és a befogadó között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn, és az adományozás ellenérték nélküli, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentes.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)