Több a szervátültetés, összesen 12 ezer műtétet végeztek Magyarországon

Amit a transzplantációról tudni kell.

Tovább emelkedett a magyarországi szervdonációk és ennek következtében a szervtranszplantációk száma tavaly: 2023-ban több vese-, máj- és szívátültetést végeztek, mint az azt megelőző évben – közölte az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) Transzplantációs Igazgatósága, hozzátéve, hogy tavaly végezték a tizenkétezredik transzplantációt Magyarországon.

Kiemelték, az elmúlt évben az OVSZ 186 donorjelentést fogadott 44 kórházból, végül 131 donáció valósult meg elhunyt szervdonorból 38 kórházban. Agyhalottból 413, élődonorból pedig 44 szervet távolítottak el transzplantációs céllal.

Az Eurotransplant együttműködésben 85 külföldi donorszerv beültetése történt meg Magyarországon tavaly, ezek között 55 vese, 16 máj, 11 szív, egy hasnyálmirigy és két tüdő volt.

Az elhunyt donoros szervátültetések közel negyede, 23,3 százaléka külföldi szervvel történt. Az elmúlt évben a négy egyetemi városban működő hét szervtranszplantációs központban összesen 409 szervátültetés történt, 365 esetben elhunyt és 44 esetben élő donorból eltávolított szervvel.

Az összegzés szerint a 409 szervátültetésből 265 veseátültetés volt, amelyből a legtöbbet, 148-at a Semmelweis Egyetem (SE) Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán végeztek. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Intézetének Transzplantációs Tanszéken 27 veseműtét volt. A Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinika transzplantációs osztályán 41, a Szegedi Tudományegyetem Sebészeti Klinika Transzplantációs Osztályán 49 vesetranszplantációt végeztek tavaly.

Szívátültetést tavaly 52 alkalommal végeztek, ebből az SE Városmajor Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 44-et, nyolcat pedig a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben.

Az Országos Onkológiai Intézet bázisán működő Semmelweis Egyetem Mellkas-sebészeti Klinikán 11 tüdőátültetést végeztek tavaly. Szintén tizenegy esetben történt kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés, kilenc műtétet a Semmelweis Egyetemen, kettőt pedig a Pécsi Tudományegyetemen végeztek.

Májtranszplantációt pedig hetven esetben végeztek a múlt évben.

Transzplantációs várólistán tavaly 1791 beteg fordult meg, 536 új beteg került fel várólistára, az év végén pedig 1248 beteg várakozott életmentő szervátültetésre. 

A transzplantált betegek várakozási ideje a tüdőátültetés esetén volt a legrövidebb, 0,72 év. Szív- és májátültetésre átlagosan 0,84 és 0,87 évig várakoztak a betegek. A kombinált vese- és hasnyálmirigy átültetése esetén 2,79 év, valamint a vesetranszplantációnál 3,16 év volt az átlagos várakozási idő – közölte az OVSZ.

Mi a transzplantáció menete?

Úgynevezett szervriadónak nevezik azt az eseménysorozatot, amelynek időtartama a lehetséges donor kijelölésétől az adott szerv beültetésének kezdetéig tart. Az agyhalál jeleit, az agytörzsi működés leállását egészségügyi szakemberek észlelik, és donorjelentést tesznek. Az Egészségvonal oldalán olvasható összefoglaló szerint a donorjelentés leadásával elindul a szervdonáció szervezési folyamata, vagyis az első hívástól számítva nagyjából 18 óra múlva történik meg a szervkivétel. Ekkor kezdődik a versenyfutás az idővel: a donorszerveknek adott időre a transzplantációs centrumok műtőibe kell kerülniük.

A feladatok összehangolását, a szervadományozás szervezését az Országos Vérellátó Szolgálat felügyelete alatt működő Szervkoordinációs Iroda végzi. A koordinátor fogadja a donorjelentést, és az erre kidolgozott szakmai protokoll szerint rögzíti azokat az információkat, amelyek alapján eldől, hogy valóban lehetséges-e a donáció.

A koordinátornak ugyanakkor azt is ellenőriznie kell, hogy tett-e az elhunyt életében tiltakozó nyilatkozatot vagy fennáll-e orvosszakmai értelemben kizáró ok, mint például fertőzés vagy daganat, ugyanis kizárólag egészséges szerv transzplantálható. A szakembereknek szervenként kell mérlegelniük, hogy alkalmasak-e átültetésre.

Amennyiben az előszűrés alapján a donációs folyamat zöld jelzést kap, akkor a koordinátor mozgósítja a folyamat többi szereplőjét: értesíti a szervkivevő csapatokat, a szállítást végző Országos Mentőszolgálatot, külföldi donor esetén pedig a hatóságokat. Az átültetni kívánt szerveket speciális oldattal konzerválják, majd három, rétegenként folyadékkal szigetelt, steril csomagba helyezik, és olvadó jég között szállítják a transzplantációs centrumba. A szervek immunológiai típusának ismeretében a beültető centrumok értesítik a listán lévő, az adott átültetésre alkalmas betegeket.

Hogyan lehet valaki donor Magyarországon?

Hazánkban a feltételezett beleegyezés elvét alkalmazzák, ez azt jelenti, hogy írásos nyilatkozat hiányában a jogalkotó az elhunyt beleegyezését feltételezi. Aki semmiképpen nem szeretné, hogy szervei halála után transzplantálhatók legyenek, az önrendelkezéshez való jog értelmében lehetősége van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintő beavatkozásokról, amit írásban tehet meg.

Kétféle donor van: az agyhalott donor, vagyis az a személy, aki agyhalál állapotába kerül, és életében nem tiltakozott írásban a szervdonáció ellen, annak szervei eltávolíthatók, illetve az élő donor, aki a befogadónak egyeneságbeli rokona, egyeneságbeli rokonának testvére, testvére, testvérének egyeneságbeli rokona.

Élő donoros átültetésre csak vese- és májátültetéskor van lehetőség.

Amennyiben a donor és a recipiens között nincsen rokoni szál, de közöttük szoros érzelmi kapcsolat van, szintén lehetséges a szervadományozás.  Ebben az esetben a donor és a recipiens közösen kérelmet adhatnak be, amit a kórházi etikai bizottság vizsgál meg. A kórház etikai bizottsága bizonyos feltételek mellett járulhat hozzá a szervkivételhez. A bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a donor és a befogadó között szoros érzelmi kapcsolat áll fenn, és az adományozás ellenérték nélküli, valamint kényszertől, fenyegetéstől és megtévesztéstől mentes.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)