A szólásszabadság korlátozása és a véleménynyilvánítás ellehetetlenítése a Covid-járvány mindmáig tartó hatása – jelentette ki Schmidt Mária, a XXI Század Intézet főigazgatója az intézet által szervezett Covid-tanulságok? című konferencián. A főigazgató kifejtette: a legfontosabb mindent eluraló érzelem a félelem volt, mert senki nem tudta, hogy a vírus kire terjed át, kire halálos, vagy mikor lesz rá ellenszer.
Cenzúra mindenhol
Ezt olyan narratívával erősítették, amely a fősodratú és közösségi médiában az egyedüli magyarázatként jelent meg, a mai napig éreztetve súlyos hatását. – Elfogadtatták velünk a félelem miatt, hogy a közbeszédben nincs helye az ellenvéleménynek és a vitának. Aki kérdéseket tett fel, vagy más volt a véleménye, azt alumínium-sisakos idiótának, vagy fake news hívőnek állították be, és a teljes járványidőszakban illegitimmé nyilvánították a vitát. Ez ma abban fejti ki a hatását, hogy mindenről csak egy uralkodó nézet lehet jelen, legyen ez az ukrán–orosz háború, netán a gazdasági helyzet.
A Szílicium-völgy technológiai nagyvállalatai már a kérdéseket feltevőket is kiszűrik, és elfogadottá vált a cenzúra, ami a Covid óta még inkább velünk van
– hangoztatta a főigazgató.
A Covid fontos negatív hatásának nevezte, hogy eltűnt a tisztelet és a bizalom, amelyek nélkül a társadalom nem tud működni. – Ha nem bízunk a tudományban, mert az üzleti érdekeket képvisel, akkor annak szörnyűek a következményei, és emiatt egy újabb világjárvány esetén a nemzetközi szervezetekben sem fogunk megbízni – mutatott rá.

Ismeretlen érdekek, működésképtelen globalizáció
Schmidt Mária felidézte azt is, hogy a közvélemény nem ismerhette a tévéképernyőket ellepő szakértők esetleges érdekeltségeit, ezek összefüggésben lehettek például a maszkokkal, a tesztekkel, illetve a gyógyszeriparral. Kiemelte:
olyan emberek kezébe kerültek milliók életéről szóló döntések, akikről úgy tűnt, hogy tudományosan nem elfogulatlanok, és maga a tudomány is bekötött szemmel botorkált a sötétben.
Általánosan elfogadták, hogy amíg nincs oltóanyag, addig a vírus terjedésének megakadályozása miatt lezárásokra lesz szükség, vagyis kötelezővé tették a kijárási és a vásárlási tilalmat, továbbá a munkának és az iskolai oktatásnak otthon kellett zajlani. Egyedül Svédország nem vezette be a karanténpolitikát, ahol semmivel sem volt nagyobb a megbetegedések száma, mint a korlátozásokat alkalmazó országokban. A lezárások társadalmi, gazdasági és pszichológiai következményeivel foglalkozni kellene – javasolta a főigazgató.