Elárulta az NNGYK, hogy hova nem érdemes fürdőzni menni idén nyáron

Értékelte a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ az Európai Unió minősítési rendszere alapján a hazai természetes fürdővizek minőségét. A strandok minősítése négy év teljes adatsora alapján készült. A 2020–2023 évi adatok alapján a minősített hazai természetes fürdővizek 94 százaléka jó vagy kiváló.

illusztráció Fotó: MTVA/Faludi Imre

Összesen 283 természetes fürdővizet tartottak nyilván 2023-ban idehaza, közülük 177 kapott kiváló, 52 jó és 10 tűrhető minősítést. 

Kifogásolt kategóriába hat strand került, ezek az alábbiak:

• a dunakeszi Duna-parti strand
• a gárdonyi Tini Strand
• a makói Maros Kalandpart
• a nyíregyházi Sóstó Tófürdő
• a soltvadkerti Vadkerti tófürdő 
• a zalaegerszegi Gébárti-tó strand.

Az idegenforgalmi szempontból kiemelt jelentőségű tavaink ‒ Balaton, Tisza-tó, Velencei-tó ‒ mellett található természetes fürdőhelyek többsége továbbra is kiváló besorolású.

A 28 nem besorolható fürdőhely többsége olyan új strand, amely még nem rendelkezik a minősítéshez szükséges teljes adatsorral, de vizüket szintén folyamatosan ellenőrzik a szakemberek. Néhány strand pedig nem üzemelt a 2023. évi szezonban – építési munkálatok miatt, például –, ezért nem kapott minősítést.

Az uniós tagállamok 22 ezer fürdőhelyének vízminősége 85,4 százalékban kiváló. A tengervizek és a hidegebb édesvizek minősége továbbra is kedvezőbb a melegebb álló- és folyóvizekhez viszonyítva. Kedvelt nyári úticéljaink (pl. Horvátország, Görögország, Ciprus és Bulgária tengerpartjai, valamint Ausztria szabadvizei) legalább 94 százalékban kiváló minősítést kaptak 2023-ban.

A kijelölt természetes fürdőhelyeket az üzemeltetők által megbízott laboratóriumok

legalább évi négy alkalommal ellenőrzik, egyszer a fürdési idény előtt, majd a szezonban is havonta legalább egyszer.

A vízmintavétel mellett a helyszínen vizsgálják, hogy van-e a fürdőhelyen látható szennyezés, ilyen például a kátránymaradék, az üveg, a műanyag, a gumi vagy akár az intenzív hínárosodás. A sekélyebb, könnyen felmelegedő állóvizekben a vízvirágzásnak nevezett cianobaktérium-burjánzás jeleit – a víz elszíneződését, habzását – is követik.

Részletezték azt is, hogy a természetes fürdővíz minősítése a szennyvízeredetű baktériumok száma alapján történik, négy év legalább 16 eredménye alapján. Az értékelés a vízminőség ingadozását is figyelembe veszi, így megállapítható, hogy mekkora a szennyezés kockázata: 

a kiváló vagy jó minőségű fürdővizekben nagyon alacsony, a kifogásoltakon túl gyakori a biztonságos fürdőzéshez, bár ott sem folyamatosan rossz a fürdővíz minősége.

A fürdőzés csak kijelölt fürdőhelyeken biztonságos, azonban nem minden esetben lehet első ránézésre megállapítani, hogy kijelölt fürdőhelyen járunk-e. Vannak olyan helyszínek, ahol a feltételek adottak, mégsem jelöltette ki a terület tulajdonosa, és a szükséges vízvizsgálatokat sem végzik el. 

A kifogásolt vagy a nem ellenőrzött vízminőségű fürdőhelyeken a fürdőzők elsősorban hányással, hasmenéssel járó megbetegedésnek, szem- vagy fülgyulladás kockázatának vannak kitéve.