Dömötör Csaba: Az európaiak többsége békét szeretne

A szemünk előtt kapcsolják magasabb fokozatba a háborús készülődést – jelentette ki lapunknak Dömötör Csaba. A Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese szerint ma kisszerű és nagy étvágyú brüsszeli vezetőket látunk, akiknek fontosabb a külső lobbinak való megfelelés, mint a kontinens békéje. Magyar Péter politikai színre lépése kapcsán úgy fogalmazott: aki a legszorosabb családi köteléket nyers politikai haszonszerzésből felrúgja, az bármire képes és mindenkit elárulhat.

Dömötör Csaba Fotó: Mirkó István/Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

– Hogyan értékeli a választási kampány eddigi eseményeit?

– Intenzív a kampány és felfokozott a közélet, ami azért van, mert jóval nagyobb a tét annál, hogy kik képviseljenek minket az önkormányzatokban vagy az Európai Parlamentben. Most dől el, hogy Európa milyen utat választ magának a következő évtizedekben. Ez nemcsak a kontinens fizikai biztonságát határozza meg, hanem azt is, hogy milyen gazdasági mozgásterünk lesz. Az a több mint százmilliárd euró, amivel az EU a háborút támogatja, nagyon hiányzik az európai gazdaságból.

– Mi a kormánypártok kampányának legfontosabb üzenete?

– A plakátok mellett lassan már magunkra is tetoválhatnánk, hogy mit szeretnénk: békét. S hogy ez miért különösen időszerű? Azért, mert a szemünk előtt kapcsolják magasabb fokozatba a háborús készülődést. Körvonalazódik egy NATO-misszió és egyre több országban kerül napirendre az, hogy miként lehet visszaállítani vagy bővíteni a sorkötelezettséget, akár a nők bevonásával. Most már nem csupán védőfelszereléseket, hanem tankokat, vadászgépeket és komplex rakétarendszereket küldenek, de arról is vita folyik, hogy miként lehet az Európából kapott fegyvereket akár orosz területen bevetni. Eközben az Egyesült Államokban hatvanmilliárd dollárnyi háborús csomagot szavaztak meg. 

Ezekből egyértelmű, hogy a kiterjedtebb háborúhoz kerültünk közelebb, nem pedig a békekötéshez. Nem szeretnénk, ha tíz év múlva úgy kellene visszatekinteni 2024-re, hogy ez volt az az év, amikor nem tettünk meg mindent azért, hogy kimaradjunk egy világégésből. Úgy is mondhatom: hónapokig a háborús kórus hangjait hallottuk minden hullámhosszon, de június 9-én mi jövünk.

– Hogyan jellemzi a nyugati vezetők háborús nyilatkozatait?

– Régebben voltak nagy formátumú európai vezetők, akik átélték a világháborúk poklát. Látták az embertelenséget, az áldozatokat, és mindent megtettek azért, hogy még egyszer ilyet ne kelljen átélni Európában. Ma kisszerű és nagy étvágyú brüsszeli vezetőket látunk, akiknek fontosabb a külső lobbinak való megfelelés, mint a kontinens békéje. Lehetséges az is, hogy több brüsszeli döntéshozó és nyugati vezető újfajta gazdasági és politikai lehetőségeket vár egy reményeik szerint győztes háborútól. Nekünk ezzel ellentétes a tapasztalatunk, számunkra a háborúk mindig könnyet, verejtéket és keserves újjáépítéseket hoztak. Tria­nont, özvegyeket, gazdasági katasztrófát. Ami pedig az elbizakodott háborús jóslatokat illeti: 1914-ben is „Éljen a háború!” táblákkal vonultak utcára. Mindannyian tudjuk, hogy mi lett a vége: több millió ember halála Euró­pa-szerte. Ezt szeretnénk elkerülni.

– Mi a véleménye a hazai baloldal hozzáállásáról a háborúhoz?

– Nekik ebben az ügyben sem a választók véleménye az irányadó, hanem sokkal inkább a kenyéradó gazdáik további támogatása. Lobbistaként járnak el, nem pedig képviselőként. Amikor milliárdszámra érkeznek be külföldi támogatások, az nemcsak a választási kampányokban jelenik meg, hanem két választási kampány között az ellenzéki pártok politikájában is.

Ez most a háború ügyében a leginkább nyilvánvaló. Június 9-én ennek az országellenes politikának is piros lapot mutathatunk.

– A Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentése szerint már Karácsony Gergely 2019-es főpolgármesteri kampányát is külföldről finanszírozták. Mire utalhat az, hogy Karácsony továbbra is hallgat ebben az ügyben?

– Nagy meglepetés azért nem ért minket. Nem 2019-ben érzékeltük először a külföldi beavatkozás erejét. Azt is mondhatnám, hogy másról sem szólt az elmúlt ezer évünk. Örülök annak, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal kettőzött erővel kezdte el feltérképezni, hogy hol akarják befolyásolni a magyar választói akaratot.

– A háború mellett milyen fontos témája van még a kampánynak?

– Ha nem lenne háború, akkor is jó pár olyan vitánk lenne, amelyek az ország szuverenitását érintik. A demokrácia megcsúfolása, hogy a háború 
miatt másfelé irányuló figyelmet kihasználva az Európai Unió (EU) áterőltette a migrációs paktumot, benne a kötelező kvótával és súlyos büntetéssel arra az esetre, ha egy tagállam ebből nem venné ki a részét. Ráadásul gyökerestül fellazítanák a szigorú menekültügyi szabályokat és be kellene engedni a migránsokat, még azelőtt, hogy a menekültügyi kérelmeket elbírálnák. Ez azt jelentené, hogy újra kellene nyitni azokat a migránstáborokat, amelyeket egyszer már bezártunk, Debrecenben és Bicskén. Ha rajtunk múlik, Magyarországon ezt nem fogják végrehajtani. Vannak még szuverenitást érintő kérdések, mint például az agrárpolitika, mivel az EU úgy nyitotta meg az európai piacot az ukrán gabona előtt, hogy erről nem kérték ki a leginkább érintett gazdák véleményét. Ezzel génmódosított élelmiszerek jelenhetnek meg, ami önmagában is nagy versenyhátrányba hozhatja a magyar gazdákat, de az még inkább, hogy a gabonadömping Európa-szerte lenyomja az árakat, ami megélhetési veszélyt jelent a magyar gazdák számára is. 

Akárhányszor tiltakoznak a magyar gazdák vagy a német, lengyel és francia társaik, süket fülekre találnak Brüsszelben, úgyhogy még egy okunk van arra, hogy irányváltást érjünk el.

– Többségbe kerülhetnek az Európai Parlamentben a békepárti erők?

– Ha a választókon múlik, akkor mindenképpen. De azt érdemes látni, hogy óriási erők mozdulnak meg annak érdekében, hogy a békét képviselők hangját lejjebb csavarják. Megpróbálják elfojtani a háborúval kapcsolatos nyilvánosságot, csakúgy, mint a migrációs vita során tették. Aki a béke szócskából elkezdi kiejteni a „b” hangot, azonnal megkapja az oroszbérenc billogot. Eközben az Eurobarometer és a Századvég felmérései is azt bizonyítják, hogy az európaiak többsége bizony békét szeretne. Tehát nem mi vagyunk egyedül az álláspontunkkal, hanem Brüsszelben fordítanak hátat azoknak, akiket elvileg képviselniük kellene.

– Miként változhat meg az Európai Unió június 9-e után?

– Először azt érdemes tisztáznia az EU-nak, hogy egy birodalmi irányt vesz vagy visszakanyarodik a nemzetállamok Európája koncepcióhoz. Mi az utóbbit szeretnénk, mivel a birodalmi megközelítés általában bonyodalmakat és tragédiákat hozott az egész kontinens számára. Nekünk legalábbis mindenképp. Érdemes tisztázni azt is, hogy milyen gazdasági utat választ az EU. Külső elvárások hatására Brüsszel hajlik arra, hogy részt vegyen egy kialakulóban lévő gazdasági hidegháborúban, ami azt jelentené, hogy más nagy gazdasági térségekkel inkább torzsalkodna és konfliktust vállalna. Ez nem jó irány, mi sokkal inkább a békés gazdasági együttműködésben vagyunk érdekeltek. Évtizedekig voltunk egy hidegháború perifériáján, aminek gazdasági értelemben is mi ittuk meg a levét és nem szeretnénk még egyszer kipróbálni. 

A blokkosodás lehet, hogy jó más nagyhatalmaknak, de Európának és benne Magyarországnak nem. Mi sokkal inkább találkozási pont szeretnénk lenni, nem pedig egy perifériaország.

– Mi a jelentősége annak, hogy júliustól hazánk tölti be az EU soros elnöki tisztét?

– Az uniós elnökség nem borítja fel a politikai erőviszonyokat, de arra alkalmas, hogy napirendre lehessen emelni számunkra fontos kérdéseket. A felkészülés kevesebb figyelmet kap a választási kampányban, de ettől függetlenül jól halad. Az uniós elnökség két dolgot mindenképpen bizonyítani fog. Egyrészt Magyarország jó házigazdája tud lenni minden meghatározó eseménysorozatnak, másrészt érzékeltetni fogja, hogy hazánk hangja és befolyása jóval nagyobb annál, mint ami a lakosságszámból vagy a területi nagyságból fakadna. Érdemes élni ezzel a lehetőséggel.

– Mit szól Magyar Péter politikai színre lépéséhez?

– Mindkét szemöldököm felhúztam, amikor arról beszélt, hogy a Momentum bűnben fogant a NOlimpia mozgalommal. Akkor mit gondoljunk egy olyan emberről, aki úgy kezdte a politikai pályafutását, hogy lehallgatta a saját feleségét? Azon tűnődik az ember, hogy vajon hány napot töltött ezzel és hány órányi családi beszélgetést vett fel ahhoz, hogy pár mondatot nyilvánosságra hozhasson? Aki a legszorosabb családi köteléket nyers politikai haszonszerzésből felrúgja, az bármire képes és mindenkit elárulhat. Azokat is, akik most valamiféle reményt látnak benne.

– Az európai parlamenti választással egy napon lesz az önkormányzati is. Miként vélekedik a főpolgármester-jelöltek versenyéről?

– Szerintem a fővárosi választáson két dolog lesz a meghatározó. Egyrészt Karácsony Gergely kézzelfogható eredményeinek fájó hiánya. A fővárost az elmúlt években az egy helyben toporgás jellemezte. Nevezhetjük karácsonyi pangásnak. A méhlegelők, a rosszul felfestett kerékpársávok és az újonnan átadott pop-up park kevesek lesznek egy érdemi eredménylistához. Aki egy kicsit is jár-kel a városban, az tudhatja, hogy romlik a helyzet. A közlekedés sokkal idegőrlőbb lett. A budapestiek évente átlagosan plusz 85 órát töltenek el dugóban a káosz miatt. Így üzemanyagon túl lassan szinte már nyugtatóra is szükség van.

Megoldás helyett Karácsony Gergely buszsávban autózva próbálja megmondani mindenkinek, hogyan éljen és közlekedjen. Súlyosnak tartom, hogy ezután tovább szűkítenék az autósok mozgásterét, fizikai korlátozásokkal és drágítással. Az autós rezsiemelés nem tűnik valami vonzó ajánlatnak. Ez az eredménytelenség egyenes következménye annak, hogy valójában a DK uralja a Városházát. 

Meg kell hagyni, Karácsony Gergelynek nagy szíve van, nagy odaadással gondoskodott a 2010 előtti időszak szereplőiről. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy ezt önszántából teszi vagy azért, mert ráparancsoltak. Budapest számára ugyanis a végeredmény tragikus. A fővárosunk ennél többet érdemel. És nagy esélyünk van most arra, hogy június 9. után többet is kapjon.

Borítókép: Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese (Fotó: Mirkó István)