Iskolai bántalmazás: a szülők mellett a pedagógusok felelőssége a gyerekek védelme

Hogyan tehetjük ellenállóvá és védhetjük meg a fiatalokat az iskolai bántalmazásoktól? Mi az, amit szülőként tehetünk, és miben tud a pedagógus segíteni, hogy figyelmük, tanulmányi eredményük vagy lelki egészségük javuljon? Ezekre a kérdésekre adott választ lapunknak két szakértő, Somhegyi Annamária orvos és Hal Melinda, az MCC klinikai szakpszichológusa, akik arról is beszéltek, minden eszköz adott ahhoz, hogy akár egyetlen tanév alatt kedvező fordulat következzen be a gyerekek életében.

– Iskolai bántalmazások, egyre romló tanulmányi eredmények, figyelemzavar és pornófüggőség. Ezek a problémák nem ismeretlenek a szülőknek és a pedagógusoknak sem, de maguk a diákok is szenvednek a rövid- és hosszú távú hatásaiktól – fogalmazott Somhegyi Annamária, aki szerint ezek a nehézségek mind összefüggnek és kapcsolódnak egymáshoz. 

Az orvos kiemelte, a gyerekek testi, lelki és szellemi jólléte soha nem volt ilyen kritikus állapotban, mint ma, pedig a változáshoz minden feltétel megvan.

Minden eszköz adott

A szakember irányításával még 2003-ban dolgozták ki az érintett tárcák bevonásával az úgynevezett Teljeskörű Intézményi Egészségfejlesztést (TIE), amely 2012 óta jogszabályi előírás is lett minden köznevelési intézmény részére, így segítve a pedagógusok munkáját a testi, lelki, szellemi egészség megőrzésében, fejlesztésében.

Elsőként a mindennapos testnevelés valósult meg a TIE útmutatásából, ám fontos lenne, hogy a lelki egészséget elősegítő pedagógiai módszerek és a művészetek személyiségfejlesztő hatékonyságú alkalmazása, mint az ének, a tánc, a rajz, a mesemondás is végre napirendre kerüljön a tanórákon. Úgy vélem, a szülők mellett a tanárok felelőssége is, hogy a fiatalokat érintő krízisek csökkenjenek, és ehhez minden eszköz adott

 – szögezte le.

Somhegyi Annamária szerint nincs mire várni, mondhatni, a huszonötödik órában vagyunk. Példaként felidézte, az elmúlt egy évben számtalan olyan bántalmazással kapcsolatos eset történt, ahol kicsin múlt a tragédia: egy fiatal lány az iskolai szünetben támadt késsel egy osztálytársára, másutt több lány fogott össze egy fiú ellen, és addig rúgták, amíg kis híján életét vesztette, egy harmadik iskolában pedig homokot és kavicsot tömtek egy fiú szájába, aki szintén majdnem belehalt a támadásba.

A szakember álláspontja szerint az nem megoldás, hogy elfordítjuk a fejünket, ezek az esetek ugyanis azt mutatják, hogy a fiatalság – az áldozatok és az elkövetők is – nagy bajban vannak.

 – Ezek a borzalmak mind segélykiáltások. Az a fiatal, akinek gondolatai tettlegességig fajulnak, épp olyan nehéz helyzetben van, éppúgy áldozat, mint aki a bántalmazást, zaklatást elszenvedte – vélekedett.

Somhegyi Annamária szerint a pedagógusok sokat tehetnek a gyerekek védelmében. Forrás: OGK / Sás Benedek

A bántalmazó is áldozat?

– Az, hogy tizenévesek bekerülnek az igazságügyi rendszerbe, nem megoldás semmire: ha végül kiemelik a családból, és intézeti nevelést kap egy gyermek, az biztos, hogy ezzel elvesztettük, soha nem lesz lehetősége arra, hogy visszakerüljön a társadalomba. Ám ha nem történik semmi, mert az iskola, a szülők is azt mondják, inkább felejtsük el a történteket, akkor az áldozatokat hagyjuk cserben – vetette fel Hal Melinda.

A Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója a megoldást abban látja, ha az elkövetők és az áldozatok is részt vennének mediáción, ahol ezeket az eseteket amellett, hogy feltárnák, kezelési, megoldási stratégiát is kapnának a kezükbe. 

– Ezek a tréningek segítenének, hogy még egyszer ne kerüljenek ugyanabba a szituációba: hogy ne váljanak bántalmazóvá és bántalmazottá sem – mondta, kiemelve, hogy a szakemberek már dolgoznak azon, hogy az iskolákban minél előbb elérhetővé váljon a mediáció lehetősége. Szeretnénk, ha minden érintettnek kötelező lenne ezeken az alkalmakon részt venni, mert csak így tudjuk megfékezni, hogy a fiatalok elkövetővé vagy áldozattá váljanak 

– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy bármennyire is megdöbbentők ezek az esetek, pláne, mert kiskorú elkövetőkről beszélünk, lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy ezek a történetek ne a javítóintézetben érjenek véget.

Hal Melinda az MCC vezető kutatója szerint a mediáció bevezetése segíthet mindkét félnek. Fotó: Teknős Miklós

Kell a büntetés, de azzal, hogy bekerül valaki a fiatalkorúak börtönébe, még nem fog megváltozni, fel kell tárnunk az idáig vezető utat, és gyógyírt találni rá 

– fejtette ki. A szakember megjegyezte, az áldozatnak sem feltétlenül jó érzés, hogy valaki „miatta” került a fiatalkorúak börtönébe. – Ettől ő még nem fogja tudni feldolgozni azt a traumát, ami őt érte. Ez viszont azt jelenti, hogy jelenleg minden ilyen ügy során két embert veszítünk el: a bántalmazott és a bántalmazó fiatalt is – jelentette ki a klinikai szakpszichológus.

Érzelmi nevelés

Arra a kérdésre, hogy az említett mediációt az intézményben ki végezheti majd el, a szakemberek elmondták, ahhoz, hogy ezt a feladatot az iskolapszichológusok végezhessék, fejleszteni kellene a szakemberek tudását.

– E tudásbővítés megszervezésére az Egészségfejlesztési Irodák alkalmasak lehetnek – fűzte hozzá Somhegyi Annamária.

Nem csupán az egyre növekvő számú bántalmazással kapcsolatos eset nehezíti meg a fiatalok életét, megdöbbentő, hogy a mai gyerekek iskolai teljesítménye évről évre rosszabb, a figyelmük pedig alig fél percig tart, miközben a tanórákon a telefonjukon a közösségi médiát pörgetik vagy pornót néznek. A többség ráadásul nem tudja kifejezni az érzéseit, de még a szemkontaktus is nehezükre esik 

– sorolta Somhegyi Annamária, aki szerint ahhoz, hogy az iskolai bántalmazások száma csökkenjen, a diákok teljesítménye pedig növekedjen, fontos, hogy ellenállóvá tegyük őket, a figyelmüket pedig támogassuk.

Közös megoldások, látványos eredmények

– A már korábban említett TIE egyik alappillére az, hogy a pedagógusok a tanóráikon olyan módszereket alkalmazzanak, amelyek a lelki egészséget támogatják. Ezek egyike a kooperatív tanulás módszere, amelynek lényege, hogy az órákon nem az az egy-két gyerek jelentkezik mindig a feladatok megoldására vagy válaszadásra, hanem a pedagógus csoportokat alakít ki, igyekezve, hogy minden csapatban legyen olyan, aki kiemelkedő, csendes, törekvő vagy épp kevésbé okos – magyarázta.

– Fontos, hogy a kiadott feladatot közösen oldják meg, miközben felállnak, beszélgetnek, végre valódi közösségi életet élnek. Meg kell törni a frontális oktatás során megélt kudarcokat, és helyette egy másik utat kínálni, amelyben felszabadulhatnak, megismerhetik saját és a társaik erősségeit, gyengeségeit, és megtanulnak közösen gondolkozni, érvelni, kifejezni magukat, együttműködni, együtt dolgozni a társaikkal – fejtette ki, hozzátéve, hogy ezek mind azok a tulajdonságok, amelyek egy egészséges társadalom alapját képezik, és amelyeket egyébként a munkáltatók is keresnek.

Számos felmérés rámutatott, hogy azokban az alsós osztályokban, ahol eszerint vagy akár más, hasonló módszerek szerint zajlottak az órák, magabiztosabbak lettek a diákok, látványosan javult az érdeklődésük, és így az iskolai eredményeik is, akár már egyetlen tanév alatt. 

– A szülők megdöbbentek, hogy rövid időn belül érezték a módszer hatását, a gyerekek jobb jegyeket hoztak, beszélgetni, sőt érvelni is tudtak még otthon is – tette hozzá.
Somhegyi Annamária arra is kitért, a kooperatív vagy más, hasonló módszerek mellett a művészetek is épp oly hasznosak, a szigorú tanmenet helyett hasznosabb lenne, ha a tanárok teret engednének mondjuk a zenének. Freund Tamás agykutató számos nyilvános előadásában mutatta már be ennek agyi hátterét.

Nem a versenyistállók szemlélete kell

Hal Melinda és Somhegyi Annamária is egyetértett abban, hogy a fiataloknak elsősorban nem a versenyistálló-szemléletre és még több tanórára van szüksége, hanem az iskolai tanórákon alkalmazott olyan módszerekre, amelyek egyszerre fejlesztők és lelkileg is támogatók. – A szülőknek és a pedagógusoknak is érdemes harcolniuk ezekért a fiatalokért, mert megérdemlik, hogy ne bántalmazottként vagy bántalmazóként, figyelemzavarral és mindenféle szexuális zavarral éljék a fiatalságukat és később a felnőtt életüket, hanem teljes értékű életük lehessen – összegzett a két szakember.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)