„A valódi rendszerváltoztatás nem történt meg”

A Tranziton történészek beszéltek arról, hogy 1990 után fontos pozíciókat őriztek meg az egykori diktatúra tagjai.

Fotó: Hatlaczki Balázs

– A kommunizmus történetében fontos elem, hogy az állampárt miként működtette magát – fogalmazott Ötvös István történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) tagja, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense a Tranziton a kommunizmus túlélő hálózatairól szóló beszélgetésen. Mint mondta, egészen szürreális, hogy 34 éve volt a rendszerváltoztatás, ami ugyanannyi idő, ami 1956 és 1990 között eltelt. Mező Gábor újságíró, a Századvég vezető kutatója jelezte, hogy amikor a mai gazdasági helyzetet elemezzük, akkor vizsgálni kell a privatizációt, aminek a megértésével pedig visszajutunk a hatalmi elithez.

A politikai rendszer megváltozása arról szól, hogy az egypárti diktatúrából lesz egy parlamenti demokrácia. A magyar politikai gondolkodás szerint a parlamentnek kell a politikai élet centrumának lenni, ami akkor sikerülhet, ha többpárti választásokat tartanak

– jegyezte meg Ötvös István.

Mező Gábor szerint papíron rendszerváltás volt 1990-ben, de valójában kevés változás történt, ezért a rendszerváltoztatás után az Antall-kormány nehéz helyzetben volt. Az ügynökakták kapcsán elmondta, hogy ha ezzel a kérdésekkel akarnak foglalkozni, akkor egyes esetekkel kell foglalkozni.

– Olyan, hogy ügynökakta, nem létezik. Amikor azt mondják, hogy hozzák nyilvánosságra az ügynökaktákat. Vannak iratok, amik alapján meg lehet állapítani, hogy ki mit csinált vagy mit nem csinált

– fűzte hozzá Ötvös István.

Elmondta, hogy az 1980-as évek közepétől többen is elkezdték magukat átpozicionizálni, hogy beépüljenek a transznacionális elitbe. Jelezte, hogy mindez a kommunista párton belül is vitát generált. Mező Gábor szerint nagyon ügyesen kigondolták a kommunisták az átállítás folyamatát, így a korábbi pártállami vezetők később szakértőként tűntek fel, ahogy látható volt a sajtóban is 1990 után.

Ötvös István közölte, hogy egzisztenciálisan zárt rendszer jött létre a Kádár-rendszerben, aki pedig Magyarországon maradt, annak kompromisszumokat kellett kötnie.

Szót ejtett arról is, hogy a rendszerváltoztatás során összemosták a diktatúrát és a demokratikus rendszert, azok nem váltak el élesen egymástól, míg 1990 után az ügynöktéma jó volt arra, hogy elterelje a figyelmet más személyekről.

Mező Gábor emlékeztetett, hogy a rendszerváltoztatás során a társadalmat ellenérdekeltté tették abban, hogy a valódi bűnösökkel foglalkozzanak. Mint mondta, 1990 után fontos pozíciókat őriztek meg a gazdaságban a diktatúra tagjai.

A valódi rendszerváltoztatás nem történt meg

– rögzítette, majd kivételesnek nevezte, hogy így sikerült kitöltenie a ciklust a jobboldali kormánynak.

Ötvös István szerint 1990-ben azért volt kegyelmi állapot, mert a térség országaiban hazánkban szenvedte el a legnagyobb választási vereséget a kommunista utódpárt. Úgy vélte, hogy ebben az SZDSZ-nek is volt szerepe, ám Mező Gábor emlékeztetett, hogy 1992-ben az SZDSZ és az MSZP összeállt, amivel a liberális párt elárulta az antikommunista nézeteit.

Borítókép: Mező Gábor újságíró, a Századvég vezető kutatója (Fotó: Hatlaczki Balázs)