– A klímaváltozás ténye ma már vitathatatlan, a kedvezőtlen változás pedig olyan gyors és akkora mértékű, hogy kénytelenek voltunk feltenni a kérdést: vajon a meglévő, őshonos fafajaink képesek-e ezt túlélni? – fejezte ki aggodalmát Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója az erdeink jövőjéről.
Azok a fafajok, amelyeket ma őshonosnak nevezünk, a leginkább érzékenyek ezekre a gyors folyamatokra. A legnagyobb veszélyben a bükköseink vannak, ezek az erdők szó szerint szenvednek
– folytatta, majd gyorsan el is magyarázta, mi történik a hazai erdőkkel.
A páratartalom mérői
– Ezek a növények olyanok, mint az érzékeny páratartalom-mérők. Ha a júliusi, legszárazabb, legmelegebb időszakban a relatív páratartalom hatvan százalék alá csökken a légkörben, a bükk elkezd szenvedni, ha ez lemegy 55 százalék alá, akkor a tölgyeseink, ha ötven százalék alá, akkor pedig a csereseink sem bírják már hosszú távon az adott termőhelyi körülményeket, jön az erdős sztyepp, majd a sztyeppövezet, ahol már a zárt erdők léte sem tartható fenn hosszú távon – fejtette ki. Mint mondta, ez egy úgynevezett fiziológiai szárazsági stressz, vagyis nincs a fában annyi víz, ami a fotoszintézishez, a párologtatáshoz, az anyagcseréhez szükséges.
Ez az állapot a fákon is jól látható, miután a vízoszlopok megszakadnak a növényben, a fa koronájában egyre apróbb levelek alakulnak ki, hogy a növény csökkentse a párologtató felületét, majd a csapadék és a megfelelő páratartalom híján szép lassan el is száradnak a levelek: előbb a lombkorona csúcsán, majd egyre nagyobb kiterjedésben.
– A bükkösök tömeges makk-képzést produkálnak, annak reményében, hátha van közöttük olyan példány, amelyik alkalmas lehet a megváltozott körülményekhez, és alkalmazkodni tud az egyre melegebb időjáráshoz. Noha a szemünk előtt zajlik a hazai fafajok evolúciója, ez még sem elegendő ahhoz, hogy az erdeink túléljék a számukra követhetetlenül gyors változásokat, hiszen a pusztulás mértéke sokkal gyorsabb lehet, mint az életképes egyedek kifejlődése – hívta fel a figyelmet.
Új evolúció
A szakember ismertetése szerint a jégkorszakot követő időszakban a felmelegedés lassú ütemben, öt-hat ezer év alatt zajlott le, amelyet az őshonos fáink, a bükköseink és a tölgyeseink is nyomon tudtak követni: a makkal és a pollennel való terjedéssel az újabb és újabb generációk fenn tudtak maradni. Az ember által előidézett és felgyorsított éghajlatváltozással viszont ezek a fajok ma már nem tudják tartani a lépést.
– Több ezer évnyi evolúciós folyamatot kell áthidalnia a természetnek, és ez segítség, külső beavatkozás nélkül nem lehetséges – jelezte.
A helyzetet tovább nehezíti az is, hogy a bükkösöknek kedvező klímazónák a következő néhány évben teljesen eltűnnek majd, ám ha ezek az erdeink elszáradnak, az elmúlt évszázadban megkötött szén-dioxid kiszabadul, és olyan mértékben lesz jelen a légkörben, hogy az tovább fokozza a klímaválságot.
Az erdész szerint a megoldás nem az, hogy a bükkösöket mielőbb kiirtjuk, és a helyükre leandert és olajfát telepítünk.
Az egyik megoldás, hogy az őshonos fafajaink ellenállóbb verzióját kell segíteni elterjedni a lehető leggyorsabban, ezért tőlünk délebbre, a mediterrán országok klímájához már alkalmazkodott bükköt kellene áttelepíteni Magyarországra. Most éppen Törökországgal tárgyalunk, de Bulgária, Dél-Románia, Szerbia, Észak-Macedónia bükkfáinak egyedei is megoldást adhatnak a mi problémáinkra
– vázolta fel a szakember, aki kijelentette: tudomásul kell vennünk, hogy ötven év alatt a hazai hőmérséklet Dél-Bulgáriával lett azonos, néhány évtized múlva pedig még melegebb lesz idehaza. Vissza kell tehát szereznünk az irányítást, és egy lépéssel a klímakatasztrófa előtt kell járnunk.
Makkóvoda, modern genetika
A hazánk legdélebbi erdőségeit kezelő Mecsekerdő Zrt. szakemberei is javában dolgoznak már azon, hogy a szárazságnak ellenállóbb tölgycsemeték minél előbb bekerüljenek a hazai erdőállományokba is.
– Az erdészek Bulgáriába mentek, ahol az ottani melegebb és szárazabb viszonyokhoz már alkalmazkodott állományokból szereztek be szaporítóanyagot. Az első tudatos, ember által segített magáttelepítések tehát már a gyakorlatban is elkezdődtek, kiegészítve a mecseki erdők természetes újulatát – tájékoztatott Borovics Attila.
A szakemberek a hirtelen lezúduló eső átfolyását is megpróbálják lassítani, úgynevezett vízvisszatartást biztosító mérnöki létesítményekkel a Soproni-hegységben. Egy úgynevezett távérzékelési módszerrel pedig ki is tudják szűrni azokat a fákat, amelyek valami miatt legyengült fotoszintetikus aktivitásúak.
– Sok dolog befolyásolhatja egy fa életét. Élő és élettelen faktorok ezek, amelyek egymással összefüggésben állhatnak, mint a hőmérséklet, a víz- és tápanyag-ellátottság vagy a vírus- és gombafertőzések, de a növényevő állatok is okozhatnak bajt. Ezeken a területeken a biológus kollégák modern, genetikai alapú vizsgálatokkal tárják fel, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a fát károsították, és így közbe tudunk avatkozni, hogy ezek a károsító tényezők ne terjedjenek tovább – vette át a szót Heil Bálint, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja, aki először 1995-ben, a doktori kutatásai során, a Göttingeni Egyetemen szembesült a klímakutatók becsléseivel.
– Azóta azt látom, hogy bár rengeteg idő eltelt, valahogy mégis túl lomhán reagál az emberiség. Hiába voltak az erdészettudományi kutatások elöljárói a klímaváltozás előrejelzésének, most az erdőket mégis kiemelten sújtják a következmények világszerte – jegyezte meg
Heil Bálint felidézte, a fajok közül a lucfenyő már egyáltalán nem alkalmas a hazai körülményekre, az e fajnak szükséges magasabb páratartalom, a hűvösebb klíma ugyanis sehol nem állnak fenn. A lucfenyőket a legtöbb esetben ráadásul a bükkös klímazónába ültették még a hetvenes években, hogy ne kelljen importálni ezt a fafajtát.
– Ma már a fenyő nem divat, ezeket a lucfenyveseket alakítjuk folyamatosan át, a legjobb, ha újra a tölgyesek kapják a főszerepet ezekben a térségekben – közölte.
Nagy bajban az Alföld
Az ország déli felén, legfőképpen a Dél-Alföldön szinte megoldhatatlan problémákkal kell szembenéznie az erdészeknek, ebben a térségben ugyanis az őshonos fafajok már egyáltalán nem tudnak fennmaradni a száraz homoktalajokon.
– Ha meg akarjuk őrizni az erdőségeinket az alföldi térségben, akkor nem lehet csak és kizárólag őshonos fajokban gondolkodni, a pusztulás mértéke ugyanis itt a legnagyobb. Az akác szerepének megítélése ellentmondásos, az Észak-Amerikából behozott, nagyjából kétszáz éve hazánkban termesztett fafajt ugyanakkor megtanultuk használni, és ha kellő körültekintéssel bánunk vele, több megoldást kínál, mint problémát – vélték az erdész szakemberek.
Borovics Attila elmondása szerint az akác olyan száraz, homokos területen is képes erdőségeket létrehozni, amelyek más kultúrnövények számára már nem hasznosíthatók.
– Hazánk egynegyede akácos, de ez tudatos döntések, mondhatjuk, hosszú távú befektetői döntések eredménye. Ahol évente csupán három-négyszáz milliméternyi csapadék hullik, ott élnünk kell ezzel a lehetőséggel, mert ezeknek a gyenge területeknek a hasznosítására nincs jelenleg alkalmasabb megoldás, arról nem beszélve, hogy az akác a vidéki lakosságnak egy sor egyéb haszonvételt is eredményez, gondoljunk például a méhészetre – magyarázta.
Tőlünk is segítséget kérnek
Az egyre melegebb éghajlat miatt és az egyre rosszabb minőségű talaj megkötésére más országokból is keresik a választ: Dél-Koreából, Algériából és az USA-ból is érkeznek rendszeresen erdészeti szakemberek hazánkba, hogy útmutatást kérjenek az akác termesztésével kapcsolatban.
Arra keresik a választ, hogyan tudják megfelelően kihasználni az akácot vagy melyek azok a talaj- és szaporítóanyag-feltételek, amelyek a legjobb minőségű faanyagot biztosítják. De európai országokból is érkeznek vendégek a Soproni Egyetemre: legutóbb a francia állami erdőket kezelő szakemberek látogattak el hazánkba, hogy a gyors változásra válaszokat találjanak.
– A tudomány sok mindenben a segítségünkre van, amit a hozzánk érkezőkkel is szívesen megosztunk. Például a csapadék és a hőmérséklet alakulásából előre tudjuk jelezni, hogy harminc–hatvan év múlva mire számíthatunk egy adott helyszínen, mi történik majd ott az adott erdőkkel, így lehetőségünk van okos, előrelátó döntések meghozatalára például arról, hogy mely fafajokat és azok mely származásait kell alkalmazni a hosszú távon is egészséges erdők létrehozásához – fejtették ki az együttműködés lényegét az erdészek.
– Tegyük meg tehát, amit a legújabb ismeretek alapján a legjobbnak tartunk, és hozzunk előrelátó, felelős, azonnali döntéseket! Még ha jó úton vagyunk is elüthetnek, ha nem haladunk elég gyorsan. Nincs több vesztegetni való időnk – figyelmeztettek a szakemberek.
