„Az Európába beáramló idegen kultúrák magukkal hozzák a kés »kultúráját« is, hiszen sok helyen gyerekkortól a mindennapok része a kés, megszokott, kondicionált eszköz, a támadás legegyszerűbb, ám egyben legbrutálisabb formája is, ami ráadásul kevés előképzettséget igényel” – reagált lapunknak Pöltl Ákos a Solingenben és Mosonmagyaróváron elkövetett brutális késes támadások nyomán. A családbiztonsági szakértő és hivatásos testőr szerint fel kell készülnünk Európában a kés még fokozottabb térnyerésére és ezzel együtt civilként, családként, hétköznapi emberként a késes támadások túlélésére.
Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, múlt hét pénteken terrortámadás történt a nyugat-németországi város főterén a település 650 éves történelmét ünneplő fesztiválon. Az elkövető három embert megölt, nyolc továbbit pedig megsebesített. A támadó több alkalommal, hátulról szúrt, és szándékosan az áldozatok torkát célozta meg. Szombaton pedig Mosonmagyaróváron késelt meg egy fiatal nő négy embert, köztük a családtagjait is.
„Bárkivel megtörténhet, bárki áldozattá válhat, a túlélőt az különbözteti meg, hogy rendelkezett fejlett és tudatos megfigyelő- és korai veszélyfelismerő képességekkel” – hívta fel a figyelmet.
„A kés ellen nem védekezünk, hanem megpróbáljuk túlélni, ez pedig elsősorban az éberségünkön és a mentális felkészültségünkön múlik, nem pedig fizikai és technikai készségeinken” – emelte ki Pöltl Ákos.
A szakember szerint a családok fizikai biztonságának egyik alapköve az lesz a elkövetkező években, hogy megtanulják-e még időben felismerni az érkező veszélyt.
Nem elég a bicepsz és a hollywoodi filmek sem
Pöltl Ákos szerint, noha a jó fizikum és a látványos bicepsz kapóra jöhet egy-egy atrocitás esetén, mégsem ezen múlik a dolog legtöbb esetben. „Egy késes támadás esetén az első védelmi vonal a jelenlét, vagyis az, hogy azonnal felfogjuk, mi is történik körülöttünk. Ehhez viszont le kell szokjunk arról, hogy bedugott füllel zenét hallgatunk és közben a telefonunkat nyomkodjuk. Nézzük meg, jön-e mögöttünk valaki, túl közel jön, figyeljük és értelmezzük a jeleket” – sorolta, kiemelve, hogy nem kell ahhoz önvédelmi tréning, hogy észrevegyük, ha valami nagyon nem stimmel.
A hivatásos testőr kiemelte, a második a fellépés, a határozottságunk, hogy hogyan kezeljük, ha a támadó odamegy hozzánk, beengedjük-e a személyes terünkbe, használjuk-e a hangunkat és a taktikai kommunikációt.
„A támadó mindeközben folyamatosan tesztel, provokál minket, és azt nézi, hogyan reagálunk, vajon ellenállunk-e? Ekkor lép életbe a harmadik fázis, a fizikai ellenállás” – mondta, majd kifejtette, hogyan élhetjük túl, ha egy ilyen helyzetbe kerülünk.
A taktikai küzdelmi képzéseimen azt mutatom meg először a tanulóknak, mit is jelent a késes támadás. A résztvevőket párokba állítom: egyikük a támadó, akinek kezében gumikés van, a másik pedig a védekező. A támadónak minél többször meg kell szúrnia a másikat, a védekezőnek pedig az a feladata, hogy elvegye sérülések szerzése nélkül a kést. Ez azonban nem könnyű, még a gyakorlott, sokat látott tanulóimat is legalább kétszer megszúrják
– jegyezte meg. Pöltl Ákos úgy véli, éppen ezért az akciófilmekben látott jelenetekből nem érdemes inspirálódni, alapozni meg végképp nem, mert a hollywoodi elhajlásoknak és kivédéseknek nem sok közük van a valósághoz. „Csak reménykedni tudunk egy ilyen helyzetben, hogy kevés szúrást kapunk, és azok sem lesznek halálosak. Nem beszélve arról, hogy a kés látványa olyan szintű pszichés terhelést jelent a legtöbbünknek, hogy azonnal leblokkolunk” – közölte.
„Az egyetlen és valódi védekezés tehát a tudatos jelenlét és a készségszintű tudás, vagyis az, hogy a kés elleni hatékony védekezési technikákat tanulunk, és addig ismételjük, amíg a reflexünk részévé nem válik. Nem az a kérdés, hogy megsérülünk-e, hanem az, hogy túléljük-e?” – összegzett a szakember.
