Megjelent a virtuális autizmus, rengeteg kisgyermeket érint

A túlzott képernyőhasználatnak több árnyoldala is van.

A kép illusztráció Forrás: Pexels

„A kétéves Pistinek két kedvenc elfoglaltsága volt, amikor találkoztunk vele: a fiókok húzogatása és a lámpák kapcsolgatása. A kisfiú a szüleivel sem játszott és nem szívesen vette fel a szemkontaktust sem. Hamar kiderült, hogy a gyermek eltérő fejlődésű, fejlesztésre van szüksége, nemrég pedig felmerült nála az autizmus gyanúja is, miután a diagnosztikai csapat alaposan megvizsgálta” – idézte fel az egyik esetet Kereki Judit lapunknak.

Az egy gyermekneurológusból, egy gyógypedagógusból, egy pszichológusból és egy mozgásterapeutából álló szakembergárda három éve kezdte meg a munkát Nógrád vármegyében, összesen tizenhárom településen jártak. 

Első körben 160 gyermeket vizsgáltak és irányítottak tovább, hogy a megfelelő ellátást kapják, idén pedig újabb 115 gyermeket vizsgáltak meg, köztük a hároméves Lizát, akinél szintén eltérést találtak, nála is felmerült az autizmus gyanúja. A vizsgálatok során kiderült, hogy a kislány beszéde megkésett, a hozzá intézett egyszerű kérdések, kérések megértése nehézséget okoz neki, de az óvodába sem tudott beilleszkedni, társaival nem tudott kapcsolódni, inkább egyedül játszott. 

A kulcs az okoseszközök tudatos használata lenne

Ezek az esetek egyáltalán nem egyediek, a KSH adatai szerint jelenleg Magyarországon több mint százezer megkésett fejlődésű és sajátos nevelési igényű gyermek van, akik valamilyen segítségre szorulnak, de az elmúlt években egyre csak nő az eltérő fejlődésű gyermekek, köztük az autizmussal élők száma is.

„A most megvizsgált gyermekek esetében a mozgásfejlődéssel kevésbé volt probléma, az értelmi, illetve a szociális készségek elmaradása viszont aggasztó – sorolja a szakember, majd azzal folytatja: új fejlemény, hogy amíg az elmúlt években vizsgált gyermekek körében „csak” egy-két esetben merült fel az autizmus gyanúja, addig az utóbbi időszakban vizsgált gyermekeknél ez a szám megtöbbszöröződött” – közölte.

Más szakemberek is megerősítik az általunk tapasztaltakat, egyre több gyermek esetében merül fel az autizmus gyanúja.  Nem újkeletű az a gondolat, hogy a kisgyermekeknél a túlzó képernyőhasználat nem csak a figyelmi, a beszéd vagy az alvási és evési problémák gyakoribb jelentkezésével lehet összefüggésben, hanem előidézheti az autizmus bizonyos tüneteihez hasonló tünetek megjelenését, amelyet „virtuális autizmusnak” neveztek el, ám igazából nincs köze az autizmushoz.

– hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy többek között kevesebb a szemkontaktus, a gyermek arcjátéka, mimikája kevésbé kifejező, nehéz a játékba vonni, figyelmét megszerezni. 

A szakember szerint ezeket a tüneteket az is felerősítheti, ha a szülő maga is folyamatosan az okos telefonját nézi, ritkábbak a közös figyelmi helyzetek, csorbát szenved az érzelmi odafordulás, a verbális és nonverbális interakció. 

„Ha az elektronikai eszközöket eltávolítják a kisgyermekek  életéből és a szülők  több figyelmet, időt töltenek velük játékkal, közös tevékenységekkel, akkor ezek a tünetek visszahúzódnak” – tanácsolta, kiemelve, hogy ez a jelenség nem tévesztendő össze az autizmus spektrum zavarral, amelynek neurobiológiai eltérések állnak a hátterében.

Kereki Judit szerint ahhoz, hogy a nyelvi, szociális és érzelmi elmaradás vagy a szenzoros érzékenységek növekvő tendenciáját  meg tudják állítani, a lehető leggyorsabban szükséges a szülők edukálása, a digitális eszközök tudatos használatára való érzékenyítése. 

„Tudniuk kell a szülőknek, hogy kisgyermekkorban a túlzott képernyőidő, az okostelefon, tablet, televízió mérték és kontroll nélküli jelenléte visszafordíthatatlan károkat okoz a gyermekek idegrendszerében. A szülőé a felelősség, hogy mennyi teret enged a digitális eszközök használatának. Ha ezt megfelelően szabályozza, akkor gyermekét is tudatos eszközhasználatra szoktatja” – szögezte le.

Kereki Judit szerint fontos, hogy a szülők tudják, milyen károkat okoz a túlzott képernyőidő Fotó: Mirkó István

A születéstől az iskoláig

„Amikor a Gyermekút Módszertani Központot létrehoztuk, felvettük a kapcsolatot az összes olyan szolgáltatóval, akik a gyerekeket ellátják a születéstől az iskolába lépésig. Ez azt jelenti, hogy a védőnők és gyermekorvosok mellett a család- és gyermekjóléti szolgálatot, a Biztos Kezdet Gyerekházakat, a pedagógiai szakszolgálatokat, a Máltai Szeretetszolgálatot és más civil szervezeteket, valamint a magánellátókat és az önkormányzatokat is megkerestük, és egy széles kapcsolati hálót építettünk ki, amely ma már egy erős védőhálót képez a családok köré” – vélte.

Kereki Judit a Gyermekút Módszertani Központ egyik nagy sikerének nevezte azt is, hogy megerősítették a gyermekút menedzserként dolgozó védőnők szerepét.

„A programnak hála sokkal rutinosabban „intézkednek”, legyen szó arról, hogy felhívják a pedagógiai szakszolgálatot, vagy a szülőnek egyeztetnek időpontot, de a képzéseknek köszönhetően korábban kiszűrik, ha valamelyik gyermek megkésett- vagy eltérő fejlődésű. Nem csak a gyermekek útját menedzselik, hanem a család életét is egyengetik, felzárkóztatják őket, legyen szó a gyermekek helyes gondozásáról, az időben való szakemberhez jutásról vagy épp a fogamzásgátlásról” – mondta.

A gyermekút menedzserek tehát mintát mutatnak a szülőknek abban, hogy tudatosabban figyeljenek oda gyermekük fejlődésére. „Míg korábban a szülők jó részét rá kellett beszélniük, hogy megvizsgálhassák a gyermekeiket, addig a most lezajlott vizsgálatokat már a szülők kifejezett kérésére és igényei szerint kezdték el szervezni” – jelezte.

Megéri befektetni a jövő generációiba

„Amikor a kormány néhány éve áldását adta a Gyermekút programra, tudták, minden egyes ilyen irányú törekvés megtérül majd, hiszen a kisgyermekkorba való befektetés szavatolja a gazdaság egyensúlyát. Ráadásul minél korábban kezdődik az „emberi tőkébe való beruházás”, annál nagyobb a hosszú távú megtérülése” – emlékeztetett Kereki Judit, majd felidézte, már az 1960-as évektől indultak programok és zajlottak kutatások ezzel kapcsolatban.

 A szakértők minden esetben azt erősítették meg, hogy azokban a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű csoportokban, ahol a gyerekek már a korai életkorban kiemelt figyelmet kaptak és intenzív fejlesztő programokban vettek részt, az iskolai sikerességet vagy a munkaerőpiaci helyzetüket tekintve sokkal kedvezőbbek voltak a kimenetek, mint a kontrollcsoport esetében.

Körükben a későbbiekben alacsonyabb volt a bűnelkövetők aránya és ritkább a serdülőkorú anyaság előfordulása, valamint biztosabb családi háttérrel rendelkeztek, és a társadalomban elfoglalt helyük is stabilabb volt

 – példázta Kereki Judit, majd azzal zárta:

„Nem véletlen hát, hogy a végső cél, hogy a Gyermekút-modell program országos hálózattá fejlődjön, és lehetővé váljon, hogy azok a gyerekek, akik megkésett vagy eltérő fejlődésűek – éljenek bárhol az országban és bármilyen körülmények között –, minél előbb a megfelelő segítő kezekbe kerülhessenek.”