Sztojka Attila: Az esélyteremtés most magasabb szintre kerül

Az államtitkárság feladatai túlmutatnak a roma közösségekkel kapcsolatos ügyeken – fogalmazott Sztojka Attila a lapunknak adott interjúban. A Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára jelezte, hogy amikor az élethelyzet javításáról beszélnek, akkor nem etnikai kérdésről beszélnek.

Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára

– Azonban az új megbízatása erősítheti a roma érdekképviseletet is.

– Az elmúlt 14 évben, de akár az elmúlt harminc évben is a roma érdekképviselet nem a leghatékonyabban működött. Ennek egyik oka az volt, hogy más nézőpontból közelítették meg a roma érdekképviseletet, mint amit a terület valóban megkövetelt. Ugyanis ha a „szükséghez” kapcsoljuk az érdekképviseletet, akkor tudunk igazán hatékonyan gondolkodni. Meggyőződésem, hogy az igazi változás csak ott tud bekövetkezni, ahol az egyéni érdekek helyett a közösségi érdek kerül előtérbe. Sajnos nem ez volt a jellemző az elmúlt harminc év roma érdekképviseletére. A hatékony szakpolitika révén képesek leszünk előmozdítani a roma érdekképviselet valódi küldetésének beteljesítését. Csak így lehet tartós, maradandó értékeket létrehozni és hosszú távon fenntartani.

– Milyen tervekkel vág neki az államtitkári munkának?

– A legfontosabb feladatunk, hogy az európai uniós forrásokra épülő programokat elindítsuk. Ezzel kapcsolatban fontos célunk, hogy az Európai Bizottság végre-valahára belássa, hogy a magyar esélyteremtő intézkedések végigviteléhez elengedhetetlen, Magyarországnak jogosan járó uniós források létjogosultsága és szükségessége vitathatatlan. Ugyanakkor azzal, hogy a kormány önálló szakpolitikai államtitkárságot hozott létre, azt is üzeni, hogy az EU-s forrásoktól függetlenül is kiemelt területként kezeli az esélyteremtés ügyét. 

Az esélyteremtő folyamatokat magasabb szintre kívánta emelni, különös figyelmet fordítva a polgárosodási folyamatok erősítésére. Ennek első lépése azoknak a szakmai programoknak az elindítása, amelyek főként a foglalkoztatást célozzák meg. 

Terveink között szerepel a roma nők foglalkoztatásának növelése, a lakhatási problémák megoldása és a lakókörnyezetek javítása is. Célunk, hogy még inkább elősegítsük az önálló életvitelt, és továbbfejlesszük a felnőttképzést is. Ezekre a területekre a közeljövőben különös figyelmet fordítunk. Célunk, hogy a jövőben olyan tudatos életmódra nevelő programokat indítsunk, amelyek a kulturális intézkedések összekapcsolásával lehetőséget biztosítanak a változások komplex módon történő megvalósulására. Ezeknek a programoknak alappillére lesz az egészséges életmód kialakítása a hátrányos helyzetű emberek körében.

– Hogyan értékeli az elmúlt 14 évben a felzárkózás területén végzett munkát?

– A szegénységben élők létszámának csökkentése az egyik legfontosabb vállalásunk volt. A szegénység a rendszerváltás előtt is jelen volt, de nem beszéltek róla, így a valós problémák évtizedes problémaként jelentkeztek. 2010-ben vállaltuk, hogy csaknem félmillió fővel csökkentjük a szegénységben élők létszámát, munkahelyeket is teremtünk. Ezt a célkitűzést sikerült túlteljesítenünk: több mint egymillió fővel csökkent a szegénységben élők száma. Azonban nem állhatunk meg; továbbra is folytatni kell a munkát, hiszen az esélyteremtő intézkedések folyamatos fejlesztése szükséges.

– Milyen programok állnak rendelkezésre a szegénység elleni küzdelemben?

– Az eddig megvalósult intézkedések között kiemelkednek a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák és az ösztöndíjprogramok, többek közt az Útravaló ösztöndíjprogram, amelyek évről évre több mint tízezer diáknak biztosítanak támogatást. Az elmúlt tíz évben a Szakkollégiumi Hálózat révén csaknem hétszáz roma fiatal szerzett diplomát. Ezek az intézkedések és intézmények egymásra épülnek, az életkorszakokhoz igazodva nyújtanak támogatást, ami garantálja, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok jobb életkörülmények között nőhessenek fel, és biztonsággal kezdhessék meg életpályájuk építését. Jelenleg a cél az, hogy tovább finomítsuk és bővítsük ezt a rendszert, figyelembe véve a társadalmi és a gazdasági változásokat. 

A 14 év alatt végrehajtott intézkedések, a munkanélküliség csökkentése, majd a munkaerőhiány pótlása mellett a polgárosodási folyamatok támogatása is kulcsszerepet kapott. A megtett intézkedéseink eredményeit az Európai Unió is elismeri, több programunkat jó gyakorlatként ajánlja. 

De nem állhatunk meg, továbbra is szükség van a komplex, célzott, ugyanakkor stratégiai intézkedésekre. A szomszédban zajló háború, az energiaválság és az új koronavírus-világjárvány mind hatással volt a felzárkózási folyamatokra, nehézségeket okoztak. A kormányzat azonban sikeresen reagált ezekre a kihívásokra, és biztosította a folyamatos fejlődést.

– Mi a különbség a szegénység elleni küzdelemben a 2010 előtti és a mostani időszakban?

– A 2010-es év ideológiai fordulópontot hozott Magyarországnak. A nemzeti kormány megalakulása nem csupán egy új politikai irányvonalat jelölt, hanem radikális változást is hozott a szegénység elleni küzdelemben. A rendszerváltást követően egészen 2010-ig, a korábbi baloldali kormányok elsősorban szociális transzferekkel próbálták kezelni a problémákat. Ezek a segélyalapú intézkedések azonban nem oldották meg csupán elfedték a valódi problémákat. Nézzük a munkanélküliséget! Papíron mindenki dolgozott, miközben a munkanélküliség jelen volt, csak azt a rendszer eltakarta. Az előző politikai modellek ezt a problémát is elodázták, nem voltak meg azok a bátor lépések és konkrét intézkedések, amelyek valódi változást hozhattak volna ezen a területen. A felzárkózásban 2010 előtt egyértelműen a segélyezési politika dominálta a baloldali kormányok működését. Ezzel szemben az új, munkaalapú társadalom létrehozása, amelyet 2010 óta célul tűztünk ki, stabilitást teremtett mind az egyén, mind az ország szintjén. A munkahelyek számának növelése több mint egymillió fővel hozzájárult az ország stabilitásához és fejlődéséhez. Ez a változás nemcsak ideo­lógiai, hanem társadalmi szempontból is eredményes volt. Bár még mindig rengeteg feladat áll előttünk, a 2010 óta végrehajtott intézkedések jelentős előrelépést jelentenek. Az ország fejlődése és a munkaalapú társadalom megteremtése hosszú távú pozitív hatásokkal jár, a munkát folytatni kell a célok elérése érdekében.

– Vannak olyan területek, ahol elmaradtak a várakozásoktól?

– A jövőben az egyik legfontosabb feladatunk az ifjúság megszólítása lesz. Fiataljaink nemcsak a jövőnk örökösei, hanem egyben annak alkotói is. A XIV. Országos Keresztény Roma Szakkollégiumok tanévnyitóján, augusztus 31-én bejelentettem, hogy létre fogjuk hozni a Roma Ifjúsági Kerekasztalt, amely a javaslataival képes lesz megalkotni fiataljaink jövőképét és lehetőségeit. Meggyőződésem, hogy ezáltal fiataljaink még inkább érezhetik, milyen nagy felelősségük és szerepük van hazánk jövőjének építésében. A másik kiemelt feladatunk, hogy a felzárkózási programokat kibővítsük több szakpolitikai terület partnerségével. Egyik sikeres programunk volt például a telepprogram. Ezt tovább kell fejlesztenünk, hogy amikor telepprogramról beszélünk, akkor az humán fejlesztést jelentsen. Fontos megemlítenem, hogy a nem városi rangú településeken több mint hatszáz házat építettünk a komplex telepprogramon keresztül. Elsősorban humán fejlesztéseket vittünk véghez azért, hogy az egyén képes legyen megoldani a saját lakhatási helyzetét. A telepprogram azonban területfejlesztési projekt is, amelynek komplex célja kell, hogy legyen a hátrányos helyzetű térségek fejlesztése, az ott élők életkörülményeinek javítása. 

A roma érdekképviseletben is szükség van változásokra. Tisztáznunk kell bizonyos alapfogalmakat, mert azt látjuk, hogy a baloldal többnyire etnikai alapon kezeli a roma közösség problémáit, miközben azok elsősorban társadalmi és gazdasági tényezőkből fakadnak. Az oktatás, a foglalkoztatás és a lakhatás kérdései mindenkire vonatkoznak, függetlenül az etnikai hovatartozástól. Ugyanakkor a baloldalhoz kötődő szakemberektől kezdve a baloldali sajtóig mindenki romaspecifikussá tenné ezt a kérdéskört. Kétségtelen, a leginkább érintettek a romák, de nem azért, mert romák, hanem mert olyan térségben laknak, ahol a képzési vagy a munkavállalási lehetőségek korlátosak. 

Azt is tisztázni kell, hogy önmagában nincs olyan, hogy romapolitika, mert akkor nyugodtan beszélhetnénk a másik 12 nemzetiség esetében is önálló politikáról. Nemzetiségi politika van, ami mindegyik nemzetiség esetén ugyanaz. Nagy szükség van arra, hogy ezeket az alapfogalmakat társadalmunk megismerje és összefüggései­ben megértse, ez a hatékony együttműködés kapuja. Sarkalatos kérdés a munkavállalás is. Fontos cél a munkavállalást gátló tényezők vizsgálata. A terepen járva számos olyan körülményt azonosítottam, amelyek a hátrányos helyzetű embereket akadályozzák abban, hogy belépjenek az elsődleges munkaerőpiacra. Ezeket a problémákat mélységükben kell feltárnunk, és megvizsgálnunk, miként lehet ezeket úgy szabályoznunk, hogy inkább ösztönzőként működjenek, ne pedig gátolják az egyének munkavállalását.

– Miként lehet az államtitkári feladatok mellett a Cigány Közösségek Szövetsége elnöki teendőit is felhasználni a fogalmak tisztázására?

– Most, hogy az esélyteremtés önálló szakpolitikává vált, lehetőséget kaptam olyan konkrét célok kitűzésére, amelyek egyértelmű irányt adnak a felzárkózási munkának. Az pedig, hogy egy személyben én vagyok a felelőse ennek a területnek, egyben azt is jelenti, hogy a felelősség is egy kézben összpontosul. A Cigány Közösségek Szövetségének júniusi választási sikere közös munka eredménye volt. Az államtitkár sem egymagában küzd – közösségünk minden egyes elkötelezett tagjára számít.

Borítókép: Sztojka Attila, Belügyminisztérium, társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkár (Fotó: Csudai Sándor)