Bárdosi Sándor a sportpályafutása és a tartalékossága mellett jelenleg a saját nevével fémjelzett küzdősport-akadémiáján foglalkozik fiatalokkal, és a tévékamerák előtt kiváló séfként tevékenykedik – írja a Honvédelem.hu.
A kiváló élsportoló elmondta, hogy sosem akart híres lenni, de a bírói döntéssel elveszített olimpiai döntő óta viszont érthető módon ismerik.
Örülök, hogy így alakult, mert azóta mindig azzal foglalkozhattam, amit szeretek
– mondta Bárdosi Sándor. Arról is beszélt, hogy jelenleg fiatalokkal foglalkozik a saját küzdősport-akadémiáján, ahol modern közelharcot oktat és máig beáll edzeni velük. A birkózó szerint az a legfontosabb, hogy aki hozzá jár, az meg tudja védeni magát, egészséges marad, megtanul esni és különböző fogásokat, amik egy életen keresztül ösztönösen beépülnek a mozgásába.
A hazai sport megkerülhetetlen alakja azt is elmondta, hogy figyeli a mai birkózást is és szurkol nekik, de azt is megjegyezte, hogy szerinte alapvető problémák vannak a sportágban. – Az emberek négyévente látnak birkózást, amikor a magyarok szerepelnek az olimpián, és nem értik a meglehetősen kacifántos szabályrendszert – mondta el véleményét az olimpiai ezüstérmes birkózó.
– Nagyon helyes a sporttudomány megjelenése, mert ez bizonyos mértékben segít felkészülni. Ugyanakkor egy küzdősportot elég nehéz mérni, mert speciális mozgásforma, ráadásul mozgó ellenféllel találkozol. Ezek a tényezők kiszámíthatatlanná teszik a küzdelmet, tehát nem elég csak adatokra támaszkodni, hanem kell felkészítő edző is, aki összességében és a meccs folyamatában látja a dolgokat – mondta a sport adatalapú fordulatáról.
Bárdosi Sándor a sorkatonai szolgálatára és a katonasághoz való kötődésére visszagondolva elmondta, hogy a katonai kötődése még korábban kezdődött, amikor édesapja 1984-ben levitte a Budapesti Honvéd Sportegyesületbe. Katonatisztektől tanult birkózni, a mestere például Hoffmann Géza alezredes volt. Ezután tizennyolc éves korában kellett bevonulnia az egyéves szolgálati időre. Nem volt szófogadó újonc, ezért sokat került büntetésbe, de fogdán egyszer sem volt. Aztán letette az esküt.
Én azért azt is tudtam, hogy ez szolgálatot jelent
– mondta a sportoló. Hozzátette: rengeteg hasznos dolgot tanult akkor. Fegyelmet vittek és követeltek az életükbe, kezdve a ruhák rendben tartásától a tiszteletteljes kommunikációig.
Felelősséget kellett vállalnom a tetteimért és a kimondott szavakért is. Ezek máig értékes tapasztalatok
– emlékezett vissza.
