A békéhez olyan hazafiak kellenek, akik hivatásosként vagy önkéntes tartalékosként elhivatottan szolgálnak – emelte ki Szalay-Bobrovniczky Kristóf a száz éve alapított Jutasi Csapataltisztképző és Nevelőintézet jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen tartott beszédében.
Amikor száz esztendővel ezelőtt megnyitotta kapuit a Jutasi Csapataltisztképző és Nevelőintézet, a jelentős katonai hagyományokkal rendelkező, de Trianonban lefegyverzett Magyarországnak és honvédségnek új utakat kellett keresnie – idézte fel.
Új típusú altisztre volt szükség, aki egyszerre vezető, kiképző és nevelő. Aki egyszerre tudja, mit kell tenni, és aki fel tudja készíteni az embereit, hogy meg tudják és meg akarják tenni, amit meg kell tenni a haza védelmében. Olyan altisztre, aki egész emberként példája mindannak, amit embereitől elvár
– fogalmazott a tárcavezető.
Szavai szerint a jutasi őrmester fogalommá vált, a becsület, a tisztesség, az erős akarat és a feltétlen bajtársiasság szinonimájává.
A jutasi altisztképző egyszerre volt Veszprém városáé és az országé. Veszprém büszke volt az itt folyó munkára, jól értette annak jelentőségét, hatalmas telekadománya nyomán nőhetett naggyá az intézmény. Jutas is megtette a magáét, ők tervezték és építették a balatonszőlősi templomot, ők gondoskodtak a Rab Mária-búcsújáróhelyről – mondta.
A történelem ugyanúgy bánt Jutassal, mint a magyar katonai hagyomány számos intézményével. Épületébe a szovjet csapatok fészkelték be magukat, a kommunizmus ideológusai pedig megpróbálták szómágiával bemocskolni emlékét. Ám akik ismerték az intézményt és neveltjeit (…), látták hatalmas értékét
– mutatott rá a honvédelmi miniszter.
A küldetés folytatódik, nem feledjük az előttünk járókat, és a mi nemzedékünk is megteszi, amit kell. Újjáépítjük a Magyar Honvédséget, megerősítjük az altiszti kart, amelyet élvonalbeli fegyverek kezelésére készítünk fel – tette hozzá.
