„Attól, mert mindig is jelen volt a pedofília, még nincs rendjén” – kezdte Hal Melinda, a Mathias Corvinus Collegium vezető kutatója a Magyar Nemzetnek. A klinikai szakpszichológus szerint fontos, hogy megértsük a pedofília valódi jelentését, és tisztán lássuk azt is, nem magányos elkövetőkről van szó.
Egyre több eset kerül napvilágra
Az elmúlt években rendre megnőtt a pedofilügyek száma, hosszú évekkel ezelőtt történt visszaélések kerültek nyilvánosságra, és új esetek is napvilágot láttak. Az idén tavasszal az újbudai óvodában történt pedofilbotrány borzolta a kedélyeket, nemrégiben pedig egy baloldali véleményvezérről került elő olyan beszámoló, amely szerint Lakatos Márk egy állami gondozott fiúval fajtalankodott.
Az ügyet Ábrahám Róbert publicista hozta nyilvánosságra, akinek a fiú elmondta: külön ember volt arra a célra, hogy az árvaházakban felkutassanak olyan fiatal fiúkat, akik hátrányos helyzetük miatt megvásárolhatók homoszexuális együttlétekre.
A kiválasztott gyerekeket egy kerítő szállította le, majd átadta a megrendelőinek, ami után jutalékot kapott. A fiú elmondása szerint az „átadás” előtt drogot is kapott, majd a lakásban olyan dolgot is meg kellett tennie Lakatos Márkkal, amit nem akart. Az állami gondozott fiú beszámolója szerint mindezért cserébe egy pár cipőt és pénzt kapott.
„Ezek a perverziók mindig is jelen voltak, bizonyos korban kiélték, hol jobban, hol kevésbé, és a történelemből is számtalan példát ismerünk, amikor egy felnőtt, akár egy évtizedekkel idősebb férfi mellé egy leánygyermeket adtak hozzá feleségül. És van, ahol még ma is élnek bizonyos szokások, még manapság is vannak olyan kultúrkörből érkező lányok a világon, etnikai csoportok, ahol az először menstruáló lány a saját apjával veszti el a szüzességét” – példázta a szakember,
majd azzal folytatta:
„Gondoljunk bele, hány leányanya van Magyarországon, akik 16 éves korukra már a második gyermeküket várják, és valójában ők maguk is pedofília áldozatai, mégsem így tekintenek rájuk, mert nem abban a kultúrkörnyezetben szocializálódnak. Ám ez nem jelenti azt, hogy bármelyik ilyen eset helyénvaló lenne vagy a törvény ne vonatkozna rájuk. Nem szabad elbagatellizálni vagy elfordítani a fejünket, és azt mondani, hogy jól van, csak menjünk tovább és hagyjuk ezt” – húzta alá.
Jog vagy pszichológia?
Hal Melinda ugyanakkor megjegyzi, más a jogi értelmezése és más a pszichológiai természete a pedofíliának, és nem mindegy, hogy egy büntetőeljárás miatt vagy egy pszichológiai probléma miatt beszélünk erről. Ahogyan az sem mindegy, hány éves szereplőkről beszélünk. „Tehát ugyanazt a fogalmat teljesen másképp kell kezelni a jogban, és mondjuk az egészségügyi ellátórendszerben, rendet kell tennünk a különböző kontextusok között, el kell különítenünk ezeket egymástól” – jelezte.
Példaként elmondta, más az, amikor egy két nap múlva tizennegyedik életévét betöltő személy és egy épp hogy tizennyolc éves között alakul ki valamilyen testi kapcsolat, és más az, amikor egy tizenkét éves és egy felnőtt, már jócskán érett korba lépett illetőről beszélünk. Az első eset tekintetében a két fél közötti idegrendszeri, érzelmi és értelmi képességek nem biztos, hogy eltérnek. Míg az utóbbi esetben az eltérés igencsak valószínű.
Hal Melinda szerint az elmúlt időszakban napvilágot látott ügyek kapcsán jól látni azt is, a bírók szigorúbban állnak hozzá ezekhez a kérdésekhez, kevesebb a mentesítő körülmény, ami annak is köszönhető, hogy az elmúlt egy évtizedben a társadalom megítélése is változott a pedofília kérdéskörében.
„Értjük, látjuk, hogy mit okoz egy ilyen ügy, mit okoz az áldozatban, milyen következményei vannak vagy éppen miért úszhatták meg az elkövetők a szankciók hiánya miatt. A társadalom lelkileg is sokkal edukáltabb, mint mondjuk tíz éve. Minden ilyen esetet és a mögöttük húzódó lehetséges hálózatot fel kell deríteni! Semmilyen toleranciát nem szabad tanúsítanunk az elkövetőkkel szemben, ugyanis tettükkel életeket, végső soron társadalmakat tesznek tönkre. Egy korábbi ügy kapcsán felháborító merészséget tapasztaltam, amikor az ügybe keveredett felnőtt férfi pornográf képet kért 16-17 éves fiataltól. Ezután visszakérdezett, miért, ez pedofília? Ez probléma? Szakemberként és szülőként egyaránt állítom, ez több mint egy véleményes, problémás helyzet!” – mondta.
A pszichiátriában a szexuális zavarok és a perverziók között tartjuk számon a pedofíliát. Az is diagnózist kaphat, akinek már gondolati szintjén jelenik meg a gyermekekhez fűződő szexuális vágy, és noha nem egy gyakori jelenség, hogy valaki belátja, segítségre van szüksége, az én praxisomban is volt, aki azzal érkezett hozzám, hogy próbálta ezeket a gondolatokat elhessegetni, mert nem akarja, de mégis késztetést érez
– árulta el. A szakember kiemeli, ezekhez az esetekhez hozzátartozik az is, hogy sok esetben a pedofil gondolatokkal küzdő személy maga is áldozat volt egykor, és abuzálták gyerekként. A társadalom gyermekeket szexualizáló jellege egyaránt hozzájárulhat efféle gondolatok megjelenéséhez.
Arra a kérdésre, hogy gyógyítható pszichés zavarról van-e szó, a szakember azt felelte, a saját véleménye szerint, akár a függőségek esetén, itt sem beszélhetünk teljes gyógyulásról. Álláspontja szerint azonban az önmegtartóztató, biztonságos és teljes élet elérhető.
„A gondolatokat nem lehet kivenni az ember fejéből, de a késztetés és a vágy önkontrollal csökkenthető, ahogyan az is, hogy tudatosan kerülje, csökkentse azokat az ingereket, amelyek beleviszik ezekbe a vágyakba vagy azok kiélésébe. Nem szabad bedőlni semmilyen trendnek, amely a vágyak kiélését instant módon kínálja fel vagy legalizálja a bűncselekményeket. A pszichiátriai zavar megjelenése nem mentesítő körülmény a büntetőeljárás során. Mindez helyes így, ugyanis az áldozatok egész életükre kiható traumát hordoznak majd!” – fejtette ki.
A legkeresettebb pornófilmek között vannak pedofíliát sejtető tartalmak
Hal Melinda szerint a helyzeten az sem segít, hogy egyre több olyan médiatartalomhoz férünk hozzá, egyre több olyan pornográf tartalom születik, amelynek fókuszában a családon belüli erőszak és a gyermekekkel történő szexuális aktus áll.
„A pornográf tartalmak közül a top3-ba tartoznak azok a felnőttfilmek, amelyek konkrétan kimerítik a bűncselekmény kategóriáját, és családon belüli erőszakot jelenítenek meg. Ezek a tartalmak egyszerűen beleivódnak a pornófogyasztók vágyaiba, és akiknek eleve van valamilyen perverziója, csak tovább mélyíti, kitolja a pornófogyasztással az ingerküszöbét, és a gondolatokat előbb vagy utóbb a cselekvés szintjéig viheti”– hívta fel a figyelmet a pszichológus.
Tapasztalata szerint azokat, akik eleinte „csak” a gyermekekről szóló szexuális tartalmakat keresik, ugyanúgy, mint bármilyen más függőség esetén, egy idő után már nem elégítik ki a fotók nézegetése.
„Egyre nagyobb késztetést érez, egyre nagyobb a vágya, egyre többet fogyaszt ezekből a tartalmakból, és előbb vagy utóbb már nem lesz elég neki a fantázia. Éppen, mint az addikciók és kényszerek esetén” – mondta.
Hal Melinda arra is kitért, nem csupán a pornófilmek, de az elsőre ártalmatlan reklámok is a pedofília elbagatellizálását erősítik. „Egyre fiatalabb lányokat kérnek fel a különféle divatcégek, modellügynökségek, mert az ő alkatuk még megfelel az adott trendnek, vékonyak és semleges nemi jellegük miatt kelendőek. A show-business is elment abba az irányba, ahol a kiskorú gyerekek úgy vannak felöltöztetve és kisminkelve, akár egy negyvenéves. Az, hogy termékként jelennek meg a kiskorúak akár egy reklámban, akár egy műsorban, nem csak őket teszi sokkal kiszolgáltatottabbá, hanem minden más gyermeket is” – fogalmazott.
Hálózatként működnek
A klinikai szakpszichológus felhívta a figyelmet: a pedofil esetek mögött sokszor nem magányos elkövetők állnak, hanem valóságos bűnözői hálózatok.
„A társadalom feladata, hogy már ne csak egyéni áldozati szemszögből nézze ezeket az ügyeket, hanem kitekintsen és nagyobb perspektívából szemlélje a pedofilía kérdéskörét. Gondoljunk bele: a meztelen gyermekképekkel való kereskedés esetén nem arról van szó, hogy véletlenül felkerültek ezek a felvételek az internetre, és egy pedofil személy belebotlott, majd megvásárolta őket. Ezeket a fotókat valaki árulja, ezeket a felvételeket, videókat elkészítette valaki, és azokat a gyerekeket odavitte valaki” – mutatott rá.
Meglátása szerint ezek az ügyek összekapcsolódnak a prostitúcióval, az emberkereskedelemmel és a drogfogyasztással is.
„A legutóbbi ügyben is arról beszélt az egyik áldozat, hogy bedrogozva „adták át” megrendelőjének, majd történt meg az abúzus. Az, ha valakit »átadnak«, az véleményem szerint az emberkereskedelem jogi kategóriája” – közölte.
Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy amikor egy ilyen kiskorú belekerül egy ilyen félreérthetetlen helyzetbe, arról vajon hány ember tudott? Hány ember vett abban részt, hogy ez kiszolgáltatott fiatal végül bedrogozva egy idegen férfi lakásán találta magát? Tegyük a szívünkre a kezünket, a mindennapokban hány olyan helyzettel találkozunk, amikor elfordítjuk a fejünket, és azt mondjuk, nem a mi dolgunk? Ezek az ügyek felhívják a figyelmet arra, hogy nem tehetjük meg, hogy közömbösek maradunk!
– húzta alá.
„Mikor lesz az a pont, amikor a társadalom nem fordítja majd el a fejét és nem a hatóság feladatának tekinti a pedofilügyek felszámolását?” – tette fel a kérdést, majd hozzátette, valójában nem a hatóságnak kell minden esetet felfednie és leszámolnia az elkövetőkkel, hanem a társadalomnak kell kivetnie magából ezeket az embereket.
Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen a nyugati trendek azt sugallják, hogy a teljesítmény, az elért sikerek fontosabbak, mint az illető által elkövetett bűncselekmény.
„Pedig még kimondva is irreális, hogy csak azért, mert valaki sikeres sportoló, edző vagy épp divattervező, filmrendező, felmentést kaphat a társadalomtól egy olyan bűncselekmény elkövetésében, ahol gyerekek és családok életét teszik tönkre” – jelezte Hal Melinda, majd azzal zárta:
„Én személy szerint halmozott büntetést javasolnék azokban az ügyekben, ahol az elkövető véleményvezérnek, celebnek, influenszernek vagy csak közkedvelt személynek minősül, hiszen így több emberre van hatással az is, ha olyat tesz, ami bűnelkövetésnek minősül” – zárta gondolatait a szakember.
