A FIFA és a spanyol bíró őrületes bosszúja

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 92. részben a 2006-os németországi világbajnokságra utazunk vissza. Arra a nyolcaddöntőre, amelyen ennek a világbajnokságnak a győztese, Olaszország csaknem elesett egy fűszálban.

Ausztrália el sem akarta hinni, mi történt velük az olaszok ellen Fotó: ARNE DEDERT Forrás: DPA

Mi járt a spanyol bíró fejében?

Mindez azt jelentette, hogy az ausztrál csapat vérszemet kapott, egymás után alakította ki a helyzeteit. Chipperfield lövését Buffon védte, Cahill ziccerben a léc fölé fejelt, ám kiaknázni nem tudták az emberelőnyt. Így érkeztünk el a mérkőzés 94. percéig. Addigra a spanyol bíró arra is rájöhetett, hogy az a kiállítás nem feltétlenül volt jogos, gondolta, legyen akkor minden egyenlő, mielőtt lefújja a meccset, hogy a két csapat a hosszabbításra készülhessen. Tehát a 94. a bíró büntetőt adott Grosso nagy eséséért – a Palermo védője két csel után a fekvő Neillen bucskázott keresztül –, Tottit ez nem izgatta, s a jobb felső sarokba varrva a labdát negyeddöntőbe lőtte, pontosabban mentette az olaszokat.

Francesco Totti berúgta a mindent eldöntő tizenegyest Fotó: PATRICK HERTZOG/AFP

Ha elolvassuk e kétségtelenül drámai meccs utáni ausztrál nyilatkozatokat, világos képet kapunk arról, mekkora dráma zajlott ezen a mérkőzésen. Guus Hiddink, az ausztrálok szövetségi kapitánya: „Ez egy kiütéssel ért fel. Csalódott vagyok, de egyben büszke is lehetek a játékosaimra, mert az egész tornán remekül játszottak. Az egyetlen dolog, amiért szemrehányást tehetünk magunknak az az, hogy nem szereztünk gólt.” Mark Schwarzer, az ausztrálok kapusa: „Már egyszer visszanéztem a büntető előtti szituációt, 

de így sem tudom megmondani, hogy jogos volt a 11-es vagy sem. Igazából nem is ezen buktunk el, hiszen lett volna lehetőségünk gólt lőni.

Ki kellett volna használni a helyzeteinket.”

Az olasz újságokat nézegetve egyértelmű volt a helyzet: a sors most visszaadott valamit a 2002-es vb-gyalázatot követően. A nemzetközi szaksajtó ezt kissé másképpen fogalmazta meg: amit 2002-ben Montero elvett az olaszoktól, azt Medina bíró most visszaadta. Tény, hogy a világ érzelmesebb és mesére vágyó fele siratta azt az ausztrál csapatot, amely a világbajnokságra úgy jutott ki, hogy a kétszeres vb-győztes Uruguayt verte ki (tizenegyesekkel) az interkontinentális pótselejtezőn. Az is tény, hogy a spanyol Medina bíró vezette ennek a pótselejtezőnek az ausztráliai második meccsét, ahol Uruguay kiesett. Akkor nem volt bajuk az ausztráloknak a spanyol sípmesterrel – most annál is több.

Nem jártak messze az igazságtól azok, akik ebben az olaszoknak megítélt tizenegyesben sok minden mást láttak. 2002-ben az olasz (és a spanyol) válogatott kipörgetése, a Dél-Koreának adott történelmi csalássorozat nem volt olyan régen, hogy az olaszok (és a spanyolok) ne emlékeztek volna rá.

Azt ugyan nem lehet tudni, hogy mi járt a spanyol bíró, Medina fejében, amikor megadta ezt a sorsdöntő tizenegyest, azt azonban nagyon is lehet, hogy mit szólt ehhez a FIFA. Semmit. Ugyanúgy csendben maradt, mint 2002-ben, amikor tényleg szólhatott volna.

Ausztrália csomagolt, hazament. Olaszország nem. Ők csak a franciák ellen megnyert vb-döntőt követően tértek vissza hazájukba. Aranyéremmel.