E hét utolsó napján, advent első vasárnapján megkezdődik a karácsonyi ünnepkör, a lelki és testi készülődés Jézus Krisztus születésére. Ez az időszak rendszerint november harmincadika és december harmadika között kezdődik és vízkeresztig tart.
Nem mindig volt ez így, ugyanis mielőtt VII. Gergely pápa elrendelte, hogy az adventi időszak a karácsonyt megelőző négy hetet foglalja magába, a karácsonyi ünnepkör hathetes volt. Advent eredetéről Láng Györgyné hitoktató elmondta, korábban vízkeresztkor tartották a keresztelőket, elsőáldozásokat, erre készültek négy-hat hetes időszakban.
Többet imádkoztak, böjtöltek a karácsonyi időszakban – fogalmazott a hittantanár, hozzátéve, ezt a hathetes periódust szabályozta VII. Gergely pápa négy hétre. Mint mondta: az adventi időszakban a karácsonyra készülünk, Jézus születésére, arra, hogy megtestesült az Isten, aki eljött közénk, megszületett a kisgyermek képében, és erre várunk.
Az egyházban a fény mindig Jézust szimbolizálja, a Bibliában is benne van: „Én vagyok a világnak világossága”, így ha gyertyát gyújtunk, az sokszor Jézus jelenlétét is jelenti
– fogalmazott, hozzátéve, azzal, hogy négy héten át készülünk karácsonyra, a fény mindig nagyobb lesz, Jézus mindig egyre közelebb kerül hozzánk. Ezt jelképezi az adventi koszorú négy gyertyája.
Hogyan készül az adventi koszorú?
A legismertebb adventi hagyomány a koszorú készítése, amelyre három lila és egy rózsaszín gyertyát helyezünk, és minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg karácsonyig. A keresztény szimbolika szerint a kör alak az isteni örökkévalóságot jelképezi, míg a zöld fenyőágak a reményt. Láng Györgyné elmondta, a koszorúkészítés körülbelül kétszáz évre nyúlik vissza, elsőként az evangélikusok készítették. – Eleinte egy kocsikerék adta a koszorú alapját, melyet mint egy csillárt díszítettek fel 24 gyertyával, a vasárnapiak természetesen kiemelkedtek a többi közül. Minden nap eggyel többet gyújtottak meg – mesélte.
Az évszázadok során a 24-ből négy gyertya maradt, amelyek a hitet, a reményt, az örömöt, valamint a szeretetet jelképezik.
– Míg a lila a liturgiában a böjt, a bűnbánat, az elcsendesülés, az önmagunkba tekintés színe, a rózsaszín az örömvasárnapé, mert aznap arra emlékezünk, hogy már nagyon közel van Jézus eljövetele, amit örömmel várunk – tudatta a hitoktató, hozzátéve, a színek megjelennek a miseruháknál is, néhol az oltárra is terítenek rózsaszín terítőt.
A katolikus egyházban az adventi időszakban a hívők vasárnap kivételével minden reggel hajnali misére gyűlnek össze, ez a roráté. – Ezek a misék általában pirkadatkor, hat órakor kezdődnek, hogy még munka előtt el tudjon menni a hívő ember és gyakorolhassa a hitét. A roráté lelki alkalom Szűz Mária tiszteletére és a Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére hívja az imádkozni vágyókat.
Az adventi hajnali miséket régebben angyalmisének vagy aranyos misének is nevezték, mivel az Úrangyala ima elmondásával fejezték be a misét. Adventben népi szokások is kialakultak, falun még él az a szokás, hogy egy szentkép járja körbe a közösséget, minden este más ház ablakába kerül, így jelképezve az időszakot, amikor a szent család szállást keres.
– Esténként a közösség tagjai imádkoznak, a szent családot ábrázoló képet továbbadják egymásnak egészen karácsonyig, amikor Szent József és Szűz Mária megérkeztek Betlehembe – idézte fel a tanár. Ebben az időszakban nem tartanak lakodalmat, esküvőt, de gyakori az úgynevezett betlehemezés, amikor a gyerekek maguk játsszák el a gyermek születését. – A kalendárium is a várakozás fokozását jelképezi, ma főként csokoládét találnak a gyermekek ablakaiban.
