Magyarország a földrengésveszély szempontjából a gyenge-közepes szeizmikus aktivitású területek közé tartozik. A nagyjából Nagykanizsa és Csap között átlósan húzódó törésvonal észak-dunántúli oldalán a Balaton északkeleti részétől Komáromig terjedő sávot tekinthetjük az ország szeizmikusan legaktívabb vagy potenciálisan legveszélyeztetettebb zónájának.
Nincs kapcsolat az elmúlt napok magyarországi rengései és a Szantorini térségében zajló sorozatos földrengések között
Ezen a területen pattant ki 1763. július 28-án Magyarország történetének mindeddig legerősebb földrengése, a Komáromot romba döntő és 63 halálos áldozatot követelő, 6,3 magnitúdójúra becsült rengés csakúgy, mint az 1810-es 5,4 magnitúdójú móri földrengés. E zóna viszonylag nagyobb szeizmikus aktivitását a közelmúltban, 2011-ben bekövetkezett és épületkárokat okozó 4,5 magnitúdójú oroszlányi földrengés is jól demonstrálja. Az idén február 13-án és 18-án történt lényegesen kisebb rengések szintén e térség fokozottabb szeizmicitásának a bizonyítékai.
Az elmúlt napok rengéseivel függ össze, hogy a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatóriumának közleménye szerint a Pannonhalma térségében észlelt szeizmikus aktivitás jobb monitorozása érdekében február 18-án ideiglenes mérőállomást telepített Pér községben.
A telepítés célja, hogy az obszervatórium a lehető legkisebb földmozgásokat is regisztrálni tudja.
A telepítést követő 24 órában rengeteg, a lakosság számára érzékelhetetlen kis földlökést sikerült detektálni, ami az obszervatórium közleménye szerint arra utal, hogy az aktivitás folytatódni fog.
Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a Móri-árok és Pannonhalma tágabb térségének relatíve nagyobb szeizmikus aktivitása nincs kapcsolatban az Égei-tenger déli körzetében január 28. óta tapasztalható intenzív földrengésrajjal. A Kárpát-Pannon-medence területén kipattanó földrengéseknek ugyanis más az oka, mint a kelet-mediterrán térség aktív szeizmicitásának.
Magyarországon rendkívül ritkák a komoly károkat okozó földrengések
Magyarországot sokan „földrengésmentes” területnek vélik, de ez koránt sincs így, még annak ellenére sem, hogy hazánk területén szerencsére ritkák a halálos áldozatokat vagy jelentősebb károkat követelő földmozgások. Éves átlagban 100 és 150 között mozog a Richter-skála szerinti 2,5 magnitúdót meg nem haladó kisebb földlökések száma, ezek legnagyobb része csak műszerekkel érzékelhető.
A Richter-skála a földrengések erejének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát adja meg. A mérőszám vagy a Richter-magnitúdó a földrengés fészkében felszabaduló energia logaritmusával arányos érték. A tízes beosztású skálán a <2 kategória csak a műszerekkel érzékelhető mikrorengésekre utal, a >10 pedig a globális katasztrófát okozó rengésre, ami még nem fordult elő az emberiség történetében. Két látszólag közeli magnitúdójú értéknél, például 5,4 és 6,4 magnitúdó között a kipattanó energia nagyjából 32-szeres különbséget takar.
A lakosság által már jól érzékelhető és kisebb-nagyobb károkat is okozható 4,5-5 magnitúdójú rengések átlagosan tíz évente pattanhatnak ki, ezzel szemben a súlyos károkkal járó és emberéletet is veszélyeztető 5,5-6-os erejű rengésekre legfeljebb 50 évente lehet számítani. Magyarországon utoljára az 1956. január 12-én kipattant, Dunaharaszti és Taksony térségét érintő 5,5 magnitúdójú földrengés követelt halálos áldozatot; a dunaharaszti földrengésben ketten vesztették életüket a 38 sérült és a rendkívül súlyos épületkárok mellett.
A magyarországi földrengések jelentős része az úgynevezett apuleai-adriai mikrolemez mozgására vezethető vissza. Az Afrikai-kőzetlemez, valamint az Eurázsiai-kőzetlemez ütközése napjainkban is tart, így a nagyjából a Földközi-tenger középvonalában húzódó lemezhatárokon az ütközés, illetve az afrikai litoszféralemez alábukása miatt óriási feszültségek halmozódnak fel, amelyek energiája időnként nagy erejű földrengések formájában szabadul fel. Az afrikai, illetve az eurázsiai lemezek ütközésekor leszakadt apuleai-adriai mikrolemez, az „adriai tüske” azonban önálló életet élve a nagy Eurázsiai-kőzetlemeztől független mozgást végez.
Szokatlan módon az Eurázsiai-kőzetlemez az adriai tüskeként is emlegetett mikrolemez alá gyűrődött, ami az óramutató járásával megegyező forgó, rotáló mozgást végez. Az apuleai-adriai mikrolemez rotálása erős húzófeszültséget okoz a földkéregben
és északnak tartó mozgása komoly nyomóerőt gyakorol a Kárpát-medencére;
a Magyarországon kipattanó földrengések jelentős része erre a folyamatra vezethető vissza. A Szantorini térségében jelenleg zajló vulkanotektikus földrengésraj és az elmúlt egy hét magyarországi rengései között nincs tehát semmilyen közvetlen kapcsolat.
