Magyarország a földrengésveszély szempontjából a gyenge-közepes szeizmikus aktivitású területek közé tartozik. A nagyjából Nagykanizsa és Csap között átlósan húzódó törésvonal észak-dunántúli oldalán a Balaton északkeleti részétől Komáromig terjedő sávot tekinthetjük az ország szeizmikusan legaktívabb vagy potenciálisan legveszélyeztetettebb zónájának.
Nincs kapcsolat az elmúlt napok magyarországi rengései és a Szantorini térségében zajló sorozatos földrengések között
Ezen a területen pattant ki 1763. július 28-án Magyarország történetének mindeddig legerősebb földrengése, a Komáromot romba döntő és 63 halálos áldozatot követelő, 6,3 magnitúdójúra becsült rengés csakúgy, mint az 1810-es 5,4 magnitúdójú móri földrengés. E zóna viszonylag nagyobb szeizmikus aktivitását a közelmúltban, 2011-ben bekövetkezett és épületkárokat okozó 4,5 magnitúdójú oroszlányi földrengés is jól demonstrálja. Az idén február 13-án és 18-án történt lényegesen kisebb rengések szintén e térség fokozottabb szeizmicitásának a bizonyítékai.
Az elmúlt napok rengéseivel függ össze, hogy a HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatóriumának közleménye szerint a Pannonhalma térségében észlelt szeizmikus aktivitás jobb monitorozása érdekében február 18-án ideiglenes mérőállomást telepített Pér községben.
A telepítés célja, hogy az obszervatórium a lehető legkisebb földmozgásokat is regisztrálni tudja.
A telepítést követő 24 órában rengeteg, a lakosság számára érzékelhetetlen kis földlökést sikerült detektálni, ami az obszervatórium közleménye szerint arra utal, hogy az aktivitás folytatódni fog.
Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a Móri-árok és Pannonhalma tágabb térségének relatíve nagyobb szeizmikus aktivitása nincs kapcsolatban az Égei-tenger déli körzetében január 28. óta tapasztalható intenzív földrengésrajjal. A Kárpát-Pannon-medence területén kipattanó földrengéseknek ugyanis más az oka, mint a kelet-mediterrán térség aktív szeizmicitásának.
Magyarországon rendkívül ritkák a komoly károkat okozó földrengések
Magyarországot sokan „földrengésmentes” területnek vélik, de ez koránt sincs így, még annak ellenére sem, hogy hazánk területén szerencsére ritkák a halálos áldozatokat vagy jelentősebb károkat követelő földmozgások. Éves átlagban 100 és 150 között mozog a Richter-skála szerinti 2,5 magnitúdót meg nem haladó kisebb földlökések száma, ezek legnagyobb része csak műszerekkel érzékelhető.
A Richter-skála a földrengések erejének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát adja meg. A mérőszám vagy a Richter-magnitúdó a földrengés fészkében felszabaduló energia logaritmusával arányos érték. A tízes beosztású skálán a <2 kategória csak a műszerekkel érzékelhető mikrorengésekre utal, a >10 pedig a globális katasztrófát okozó rengésre, ami még nem fordult elő az emberiség történetében. Két látszólag közeli magnitúdójú értéknél, például 5,4 és 6,4 magnitúdó között a kipattanó energia nagyjából 32-szeres különbséget takar.
A lakosság által már jól érzékelhető és kisebb-nagyobb károkat is okozható 4,5-5 magnitúdójú rengések átlagosan tíz évente pattanhatnak ki, ezzel szemben a súlyos károkkal járó és emberéletet is veszélyeztető 5,5-6-os erejű rengésekre legfeljebb 50 évente lehet számítani. Magyarországon utoljára az 1956. január 12-én kipattant, Dunaharaszti és Taksony térségét érintő 5,5 magnitúdójú földrengés követelt halálos áldozatot; a dunaharaszti földrengésben ketten vesztették életüket a 38 sérült és a rendkívül súlyos épületkárok mellett.
