– Milyen tapasztalatai vannak a PANE aktív tagjainak a pedagógusok nemzeti elkötelezettségéről? Mennyire erős ez manapság?
– Nehéz erre válaszolni, mert amikor egy fővárosi fenntartású, állami iskolában tanítottam egy heterogén összetételű tanári kar tagjaként, az aktuális oktatáspolitikai események folyamatosan napirenden voltak. Ha bevezetnek valamilyen újdonságot, ami egyébként játszi könnyedséggel visszavonható, sokan rögtön elítélik azt a kipróbálása nélkül. Így nehéz valódi képet kapni arról, hogy kinek mi a véleménye a nemzetről. Most egy bencés iskolában tanítok, ahol a napi szintű politika és oktatáspolitika annyira kis mértékben jelenik meg, hogy nem gerjeszt indulatokat, ezért higgadtabban tudunk beszélni róla.
Az általam ismert tanárok mindegyike szereti a hazáját és a nemzetét. Ez független attól, hogy ki hová szavaz, amiről egyébként semmit sem tudok, és annyira jó, hogy ez így van!
– Mennyire optimista azt látva, hogy az elmúlt két évben az egyetemi tanári szakokra jelentkezők száma emelkedett? Milyen szerepet játszhatott ebben a tavaly indult nagy léptékű béremelés?
– Ha a fiatalok ebbe belevágnak, akkor feltételezhetjük, hogy ezt is szeretnék csinálni, bár azt azért meg kell várni, hogy a végén tényleg tanárok lesznek-e. Azon kellene dolgozni, hogy ezt a célt el tudják érni, hiszen a közoktatásban végzett pedagógusi munka nagy leterheltséget jelent. Ha ennek az egyenetlenségét sikerül kiigazítani az anyagi megbecsültséggel együtt, akkor a tanári pályára jelentkezők ott fognak maradni. Mindenki értékeli a kormány gesztusát, hogy megindult a béremelés, bár azt már nehezebb felmérni, hogy ez a kollégák személyes életében milyen változást jelent.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!