– Miért jött létre és milyen értékeket képvisel a Pedagógusok a Nemzetért Egyesület (PANE)?
– Az egyesület 2022 novemberében alakult és konzervatív, jobboldali, keresztény értékrendet képvisel, de nem kormánypárti vagy kormányellenes. Az érdekvédelem kevésbé jellemző ránk, szakmai szervezet vagyunk, nem szakszervezet. Örömmel hangoztatjuk a véleményünket, de nem akarunk utcára vonulni vagy minden egyes oktatási kérdésből politikai ügyet faragni. Különösen károsnak tartjuk az ilyen megmozdulásokat, szerintünk ezek nagyon ártalmasak. Helyettük inkább szakmai rendezvényeket szervezünk, mint a Nyelvében él-e még a nemzet? című konferencia, vagy nemrégiben azt vitattuk meg, hogy micsoda indokolatlan felzúdulás volt a legutóbb elfogadott Nemzeti alaptanterv (NAT) bevezetése előtt.
Jó példát szolgáltatnak erre a szülők és diákok kedélyeit folyamatosan borzoló Eduline cikkei. Ez a lap jelenleg is hangulatkeltő írásokat tesz közzé, ahogy közelednek az érettségi vizsgák, időnként átlépve a jogszabályi kereteken a félrevezető, kattintásvadász címadásaival. Sokat ártanak így a pedagógustársadalom megítélésének.

– Hogyan viszonyul a PANE ahhoz a felfogáshoz, miszerint a történelemoktatásban hősként kellene tekinteni az egykori ellenségeinkre, például a törökökre?
– Messzemenőkig nem támogatom,
elképesztő, hogy hősként akarják ünnepeltetni Szulejmánt.
Ezt addig nehéz rendbe tenni a fejekben, ameddig népszerű filmsorozatot vetítenek róla. Nekünk nem a törökökkel, hanem az elnyomással van bajunk, de említhetnék egyéb skizofrén helyzeteket is, például Ferenc József nosztalgikus megítélését, akinek a lelkén szárad az aradi vértanúk kivégzése. Némelyik legenda jó, mert az összetartást erősíti, azokat viszont ki kell rostálni, amelyek ebből a szempontból nem állják meg a helyüket.
– Nagy felháborodást váltott ki balliberális körökben a NAT 2020 vitájában, hogy Wass Albert és Tormay Cécile is az irodalmi tananyag részévé vált. Mi a véleménye erről?
– Itt olyan dolog ellen tiltakoztak, ami korábban is lehetőségként élt, hiszen senki sem tiltotta az ő műveik megismertetését. Ha valaki szívének kedves egy alkotó, mindig volt arra lehetősége, hogy szót ejtsen róla.
Ilyenkor jön képbe a tanár személyisége, ami a leghatékonyabb pedagógiai eszköz még most, a digitális korban is.
Sok pozitívumot látok abban, hogy bővült a kötelezők listája, bár van olyan szerző, akinek az életműve társadalmi és szakmai vitát igényel. Idetartozik az alkotói időszakában népszerű Herczeg Ferenc, akiről kevéssé ismert például, hogy a saját kora legolvasottabb szerzői közé tartozott, vagy hogy például lapjában Radnóti Miklós is írt. Nem érdemes Herczeget elhallgatni, mert szerintem azzal nagyobb károkat lehet okozni, mintha megvitatjuk. Herczeg Ferenc és más szerzők esetében is további finomhangolás szükséges a NAT-ban és az érettségi követelményekben, tehát folytatni kell a szakmai vitát, de politikai felhangok nélkül. Ez azért hasznos, mert jelzi, hogy érdemes tovább menni a megkezdett reformokkal, nem pedig támadni azokat.