Rágalomhadjáratnak nevezve és a kutatók háta mögé bújva igyekszik az átláthatatlan tagfelvételi rendszer reformjával kapcsolatos kérdések elől elterelni a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). Az intézmény elnöke állásfoglalásában a „tudományos kiválóság” és a „nemzetközi élvonal” jelszavaival igyekezett visszavágni a kritikáknak, amelyek az intézmény tagfelvételi gyakorlatát érték.
A nyilatkozat középpontjába két kiváló kutató, Pál Csaba és Papp Balázs munkássága került.
Az MTA hibás és átláthatatlan, többek szerint reformokra szoruló tagfelvételi rendszeréről úgy próbálja elterelni a figyelmet a Magyar Tudományos Akadémia, hogy személyi támadásként állítja be a jogos rendszerkritikát. Senki nem vonja kétségbe a szegedi biológusok teljesítményét, de a tudomány szabadságának hangoztatása nem válhat pajzzsá az átláthatatlan kiválasztási mechanizmus védelmében
– mondta el lapunknak a Magyar Tudományos Akadémia egyik tagja. Az akadémikus a nevét azért nem vállalta, mert elmondása szerint az Akadémia berkein belül, aki kritikát fogalmaz meg, az hamar lejárató hadjárat áldozatává válhat.
Az MTA ma tett nyilatkozata illeszkedik abba a mintázatba, amelyben a vezetés minden kritikát a tudomány elleni támadásként értelmez, miközben nem vesz tudomást az akadémia rendszerszintű problémáiról.
Ahelyett, hogy a közvéleményben megnyugtató, világos válaszokat adnának a tagfelvételi gyakorlattal kapcsolatban, és végre tudomásul vennék, hogy reformokra van szükség, az Akadémia inkább pajzsként használja a kutatókat és a tudományos autonómia kifejezést
– emelte ki a Magyar Nemzetnek nyilatkozó akadémikus. Hozzátette,
miután méltatlan helyzetbe hozott az MTA két igen kiváló kutatót, most a tudomány szabadságának jelszava mögé bújva próbálják meg elterelni a figyelmet a valós problémáról, ami az Akadémia elavult tagfelvételi rendszere.
Az akadémikusok éppen ezért most az Akadémia hibáit a felszínre hozó, és arra rávilágító sajtótermékeket igyekeznek csendre bírni.
Mint ismert, az MTA tagfelvételi rendszere körül az indulatok azok után szabadultak el, hogy lapunk egy olyan cikket közölt, amely szerint Pál Csaba és Papp Balázs, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársai az elmúlt évtizedben a magyar tudomány legnagyobb karrierugrását produkálták. Az elemzések szerint Pál Csaba tudományos hatásának 77 százaléka, míg Papp Balázsé 82 százaléka közös munkákból származik. Mégis, az Akadémia hibás és elavult tagfelvételi rendszerének eredményeként a kutatók három év különbséggel kaptak akadémiai rangot ugyanazon kutatások eredményeire.
